A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
módosabb szakember megkísérelte az egyesülést, amikor 1923-ban Ács Lajos kocsigyártó, Benkő András kovács és B. Szűcs István kocsifényező, kárpitos a Teleki utca 6. szám alatt megalakították „kocsigyárukat”. Benkő András telkén alakították ki a bognár- és a kovács műhelyet, a szomszédos telken volt berendezve a kárpitos és kocsifényező műhely. A rendelésfelvételt, a szakmai irányítást, a könyvelést Ács Lajos végezte és felügyelte. A kerékgyártó műhelyben már villanymotor hajtotta gépekkel is dolgoztak, amelyek nagymértékben meggyorsították a munkát. A kovácsműhely is „kéttűzzel” működött, azaz egyszerre két kovácskohóban hevítették a vasat. A három „atyamester” mellett, fénykorában 10-12 segéd dolgozott össze a műhelyekben. Vásárra ritkán dolgoztak, a gazdák és a vidéki kereskedők a kocsigyártó kisüzemben rendelték meg a különböző járműveket. A húszas években fellendült a vásárhelyi kocsigyártás, de a koronaválság miatt legtöbbször búzában szabták meg, alkudták ki a kocsik árát. Ebben az időszakban a szekerek, kocsik méretétől, vasalásától, díszítő festésétől függően 25-35 q búza volt a jármüvek ára. A kocsigyár közel egy év után Ács Lajos bognármester kiválásával átalakult, helyét a fiatal Bányai Albert vette át. A Jókai utcai „harmadik” kocsigyár építése Ács Lajos kerékgyártó mester nevéhez fűződik (l.o.). Egy harmadik kocsigyártó üzem is működött Vásárhelyen, a Petőfi utca 8. szám alatti Palócz-kocsigyár(l.o.). A két háború között a kerékgyártók, bognárok száma visszaesett, de még így is 55-65 fő között mozgott a létszámuk. A század első évtizedéből megmaradt szokás szerint a helyi kocsigyártó-bognárok, ipartestületi szakosztályuk határozatával, egységes munka árszabályzatot adtak ki évről-évre (ill. ritkábban). Az 1927-ből fennmaradt árlistáról nézzünk néhány adatot: 1 igáskocsi famunkája 165 pengő (szekérmunka 50%-al több), 1 igás kocsikerék 24 P, hátsó görbe saroglya 16 P, a kocsi lőcs ára 5 P. Szerszámnyelek árai: ásó- v. csákánynyél 3 P, fejszenyél 2 P, míg egy baltanyél IP volt. A paraszthintók (vásárhelyi típusú) 220 és 360 pengő között mozgott az árszabály szerint. A kovácsok munkadíját is meghatározza a szabályzat, miszerint a fehér (festetlen) kocsinál 40%, míg a festett kocsinál 38% munkadíj volt felszámolható.42 Az 1930-as évek gazdasági válságában visszaesik a kocsigyártás, az évtized végére már csak 42 hivatalosan bejegyzett bognár dolgozott Vásárhelyen, sokan szüneteltették iparukat. Ekkor a Hódmezővásárhelyi Ipartestület elöljáróságában ott találjuk id. Rákos Imre bognármestert, a Bognár szakosztályban két mester képviselte a vásárhelyi szakmát: Rákos János és Oláh Sándor bognárok. Elöljárósági póttagok voltak: Kecskés Lajos kocsifényező, Vörös István bognár és Benkő András kocsigyártó. A mestervizsgáztató bizottságba olyan jó nevű vásárhelyi bognármestereket választottak, mint: Oláh Sándor (elnök), Bányai Albert, Rákos János, Vörös István és Balogh Albert. 42 A Hódmezővásárhelyi Kocsigyártó Ipartársulat munkaárszabálya. 1927. CSML HL Ipar- testületi vegyes ir. 235
