Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)

Szépirodalmi rész

94 'gyors szárnyakon haladt az idő, mig végre lassan-lassan Morpheus karjaiba dől­tünk. Almunk hamar elvitt Vajda-Hunyad regényes, dicső múltú vidékére. Midőn a vonat éles füttye által felébredtünk, bámulva láttuk, hogy álmunk csak álom volt; még nagyon is távol voltunk célunktól; de azért kellemes volt a csalódásunk mert szemünk mindenütt szép vidékkel találkozott. Közel voltunk már Arad városhoz. Szemünk kutatva kereste az 1763-iki szabadsághajcban épült várnak csúcsait, ahol dicső halált halt honvéd tisztjeinket fogjul tartották és később kivégezték. Mély sóhaj tört ki keblünkből. Rémes fantáziánk szinte elénk rajzolta hőseink véres drámáját. Halljuk a golyó keserves sivitását, mintha a levegő hullámai is jajveszékelve kisérnék a dicső Dessewffy Lázár és Kiss Ernő kimúlását. — Amott látják lelki szemeink a bitófát, melyen a többi hős Hauptmann gyalázatos Ítélete folytán adták ki nemes lelkűket a hazáért. Dicső halálukat Zala György művészi kezeitől alkotott szobor hirdeti, melyet a kegyelet számukra emelt. Még egy „Isten hozzád“-ot intve hőseink szellemének, utunk tovább vitt Radna-Lippa, hires bucsujáró hely felé, mely kéttornyú szép nagy templomával biztatóan hívogatja az ájtatos lelkeket. Távolabb a festői hegycsúcson a süveg alakú Solymos várral találkozunk, majd egy hirtelen kanyarulattal a pompás Maros-völgyébe visz robogó vonatunk. Láthatárunkba esett az innen nem messze lévő Világos-vár romja. A nap éppen bibor palástjában tűnt fel az égen. Sugarai mintegy vérvörösre festették az egész környéket. Őseink véres alakjai, majd történelmünk e gyászos múltú napja, a melyen tizenegy tábornok és 1426 törzs és főtiszt, azonkívül 30 ezer legénység tette le fegyverét az orosz hatalom előtt — tűnik fel lelki szemeinkben. Vér és -gyász mindenütt. Mintha dübörgő vonatunk is megérezte volna e rémes emlékek fájó múltját, óriási sebességgel vitt el e helyről, honnét a magyar szív csak se­beket szedhet fel. De azért nem estünk és nem esünk kétségbe. Büszkén valljuk azért, hogy magyarok vagyunk és szorgalmasan dolgozunk egy boldog feltámadá­son. Hazánk minden fia és leánya erre hivatva van. Mindenki hozzon egy cseppet a haza szent oltárára, és tenger lessz belőle, mindenki tegyen csak egy követ le s az épület felmagaslik és be fog teljesedni a jóslat, hogy „Magyarország nem volt, hanem lessz.“ Soborsinnál Nádasdy gróf ősi kastélyát, mester képekkel alkotott gyönyörű parkját találjuk. Minél inkább közeledünk Zámhoz, hol már a határszélre jutunk, annál in­kább feltűnnek már a láthatáron hazám szép meredek hegyláncai, itt-ott kastélyok az ősi nemesség fészkei. Majd Dévára érkezünk. Ez a város is sok, megtekintésre méltó régi neve­zetességet rejt magában. Legelőször a dévai vár romja gyönyörű zöld kerek hegy­csúcson, majd a Bethlenek renaissance stilü kastélya, melyben figyelemre méltó a mesteri kerti lépcső, a kandalló és a corridor kariatidjai. Végre Piskibe értünk .... .■■ 1 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom