Századok – 2021

2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kökényesi Zsolt: Az érvényesülés útján. Az Udvari Kamara magyar tisztségviselői a 18. században

KÖKÉNYESI ZSOLT

Változó tendenciák

„A mostani, Magyarországon tartott diétán [1708—1709] a királyság rendjei többek között törvénycikken keresztül kívánták elérni szándékukat, hogy a magyar kamarai ügyeket az udvarban Őfelségének született magyar referálja és az arról kibocsátott uralkodói rendeletet ugyanő továbbítsa [. . .].”9

I. József nemcsak jóváhagyta a pozsonyi, úgynevezett „labanc” országgyűlésre összegyűlt, a Rákóczimozgalom során a Habsburgok oldalán maradt rendek kérését, hanem érvényre is juttatta azt. Az uralkodó 1709. december 7-én nevezte ki Meskó Jakabot (?—1717), a diétán Moson vármegye követeként és nádori ítélőmesterként aktív szerepet játszó Meskó Ádám (1668—1733) testvérét az Udvari Kamara tanácsosává és titkárává.10

A kinevezés az udvar részéről a magyar rendek felé fontos kompromisszumnak és gesztusnak tekinthető, amelynek igazi súlyát és jelentőségét az adta, hogy Meskó kinevezése nem csupán egyedi eset maradt, hanem a magyarok alkalmazása az Udvari Kamaránál I. József utódainál is gyakorlattá vált. Az Udvari Kamara személyi állományában ugyan már I. Ferdinánd uralkodása óta lehet magyar hivatalnokokat azonosítani, sőt Thurzó Ferenc (?—1576) egy ideig (1556—1563) még a bécsi kormányszerv elnöke is lett, hasonlóan (a vitatott személyiségű) Kollonich Lipót (1631—1707) kalocsai érsekhez (kamaraelnök: 1692—1694), azonban ezek többnyire egyedi eseteknek tekinthetőek, jellemzően szabad királyi városi vagy bányavárosi németek tudtak a kamaránál karriert befutni.11

A magyar nemesség császárvárosi integrációjában és karrierépítésében az

9 „Bey

der gegendwärttigen in Ungarn haltenden Diaet [1708-1709] haben die Stände deß Königreichs unter anderen per Decretum

articulare auß

zu würkhen angesonnen, damit die Cameralia Hungarica, Euer Kayl. Mayt. in aula

per

nativum

referirt,

und dero darüber erlaßende Resolutiones

expedirt wurden möchten [...].” Österreichisches Staatsarchiv (a

továbbiakban: ÖStA),

Finanz- und Hofkammerarchiv (a

továbbiakban: FHKA),

Alte Hofkammer (a

továbbiakban: AHK),

Hoffinanz Österreich (a

továbbiakban: HFÖ),

1709. dec. 4-7. (Kt. 1870.) A

Magyar

és

Udvari Kamara

közöt

ti kapcsolatról szóló diétái vitához lásd Országgyűlési Könyvtár, Gyurikovits-gyűjremény: 700.498. „Acta diaetae inclyti regni Hungáriáé

[...] Diarium

diaetae Posoniensis, anno 1708 pro die 29. mensis februarii [...]conscriptum et connotatum per me Adamum Mecséry

inclytorum

Pest,

Pilis,

et Sold

comitatuum ablegatum et Strigoniensis vice comitem.” 279., 342-343. Az

országgyűlés kontextusához: Gebei Sándor: Az 1708-1715. évi országgyűlés összehívásának körülményei. Snem roku 1715 a uhorská spolocnosf v 18. storoci/ Az Országgyűlés 1715-ben és a magyar társadalom a 18. században. Szerk. Kónya Péter. Eperjes 2016. 24-38.; Kalmár János: Adalékok az 1708. évi pozsonyi országgyűlés megnyitásának körülményeihez. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon. A kezdetektől 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás et

al. Bp.

2013. 210-217.

10 ÖStA FHKA AHK HFÖ 1709. dec.

4-7.

(Kt. 1870.); Hegedűs Zoltán: Moson vármegye követei az 1662-1848 közötti rendi országgyűléseken. Arrabona 45. (2007) 2. sz. 33.

11 Thurzó Ferencre lásd Gecsényi Lajos: A rejtélyes Thurzó. Thurzó Ferenc, a Magyar és az Udvari Kamara elnöke (1549-1563). Levéltári Közlemények 81. (2010) 3-32.; Páljjy Géza: A Thurzó család a Magyar Királyság arisztokráciájában. Egy különleges arisztokrata família Magyarországon. Történelmi Szemle 53. (2011) 63-84. Kollonich kinevezése: ÖStA FHKA AHK HFÖ 1692. nov. 10. (Kt. 1491.) A 17. század egyik jellegzetes hivatalnoka lehetett bizonyos Joannes

Corbelius

(?—1636), aki 1627 és 397