Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében
379 Püski Levente VÉGJÁTÉK ÉS KEZDET Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében* A történeti magyar állam megszűnését kísérő forradalmi érát olyan átmeneti periódus követte, amelyben még nem épült ki új és koherens kormányzati rendszer, s ezt a periódust a pártrendszer szempontjából is „átmeneti, kialakulatlan időszaknak nevezhetjük”.1 Bár az 1920. január végi nemzetgyűlési választások két nagy politikai csoportosulás győzelmét hozták, továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy sikerül-e egy stabil és kormányzati szempontból is működőképes többséget létrehozni.2 A miniszterelnöki posztot 1921 áprilisában elfoglaló Bethlen Istvánnak meglehetősen lesújtó és kritikus véleménye volt az első nemzetgyűlés tevékenységéről, és egyik fő politikai céljaként egy új kormányzati rendszer kialakítását jelölte meg. Ebben pedig kiemelt kérdésként kezelte a meglévő pártstruktúra felbomlasztását „s egy konzervatív elképzeléseinek szolgálatába állítható, egységes kormánypárt létrehozását”. 3 Ismert tény, hogy utóbbi szerveződés végül a törvényhozás egyik meghatározó erejét alkotó Kisgazdapártra épült, s a folyamat kulcsállomását az az esemény jelentette, amikor 1922 februárjában Bethlen és számos politikustársa belépett a pártba. Ezzel párhuzamosan azonban lejárt a nemzetgyűlés eredetileg két évben megszabott ciklusának ideje: a kormányzó február 16-án berekesztette a törvényhozást, és parlamenti választások kiírására, majd megtartására került sor, immár a kormány új választójogi rendelete alapján. A korszakkal foglalkozó szakemberek körében lényegében véve egyetértés van abban, hogy ekkor, a jelzett lépésekkel kezdődött el az érdemi rendszerépítés, amely azután a politikai konszolidációban teljesedett ki.4 A történetírás sokáig megelégedett e rövid időszak politikai alapeseményeinek ismertetésével, aminek következtében több ellentmondásos állítás is rendszeresen * A tanulmány a 124142. sz. OTKA-pályázat (A trianoni Magyarország tradíció és modernitás határán – a Horthy-korszak történeti kézikönyve) támogatásával jött létre. 1 Boros Zsuzsanna – Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867–1944). Bp. 2001. 165. 2 Paksy Zoltán szerint az „első nemzetgyűlés egyik súlyos problémája volt a politikai erők megosztottsága”. Lásd Paksy Zoltán: Választások Bethlen-módra – 1922. In: Parlamenti választások Magyarorszá gon 1920–2010. Szerk. Földes György – Hubai László. Bp. 2010. Sipos Balázs pedig arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1920–1922. között „versengő többpártrendszer”-ről lehet beszélni. Lásd Sipos Balázs: A Horthy-korszak politikai rendszere (1919–1944). In: Magyarországi politikai pártok lexikona. I. Főszerk. Vida István. Bp. 2011. 145. 3 Romsics Ignác: Bethlen István. Bp. 1991. 141. 4 Uő: Múltról a mának. Bp. 2004. 227–228.; Turbucz Dávid: A politikai rendszer jellege a Horthy-korszak első tíz évében. Múltunk 52. (2007) 4. sz. 228.; Hubai László: Parlamenti választások és a századok 153. (2019) 2. szám
