Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében
VÉGJÁTÉK ÉS KEZDET 380 visszaköszönt a különböző szakmunkákban.5 Az utóbbi időben számos olyan munka látott napvilágot – elsősorban Sipos József tollából –, mely részletesen és alaposan elemezte, hogy konkrétan milyen tárgyalások/alkufolyamatok révén jött létre az Egységes Párt, hogyan változtak a pártvezetésen belüli erőviszonyok, miképpen folyt az 1922. évi választási kampány Bethlen, illetve a kormánypárt részéről. 6 Jelen munkánkban elsősorban arra az alapkérdésre kívánunk választ találni, hogy pontosan milyen jellegű és mértékű átrendeződés zajlott le a nemzetgyűlés pártszerkezetét illetően. Ennek kiindulópontjaként azt érdemes tisztázni, hogyan alakultak a pozicionális erőviszonyok 1922 első felében, majd arra építve megvizsgálni, hogy az adott keretek milyen mozgásteret jelentettek, milyen alternatívákat nyújtottak az egyes pártok, illetve kiemelten a bethleni politika számára. Módszertani kérdések és nehézségek Látszólag fölöslegesnek tűnhet a nemzetgyűlési erőviszonyok vizsgálatára összpontosítani akkor, amikor éppen parlamenti ciklusváltás volt napirenden. Pontosabban fogalmazva az Egységes Párt megalakulására csak 1922 februárjában került sor, miközben a hónap közepén lejárt az első nemzetgyűlés törvényileg előírt kétéves mandátuma, és a pártok rövid időn belül már az új választásokra készültek. Más szempontok azonban éppen e két problémakör összekapcsolása mellett szólnak. Mindenekelőtt le kell szögezni: távolról sem tűnt elkerülhetetlennek, hogy a törvényhozásnak, amelyben a Bethlen-kormánynak immár többsége volt, az előírt időben (1922. február közepén) be kell fejeznie a működését. A nemzetgyűlés utolsó napjaiban több politikus is – köztük Apponyi Albert – szóba hozta, hogy legalább a választójogi törvény megvalósításáig meg kellene hosszabbítani a testület működését, sőt 1921. október 23-ei nevezetes pécsi beszédében – igaz, eltérő körülmények között – maga a miniszterelnök is lehetségesnek tartott efféle megoldást. 7 politikai rendszer a Horthy-korszakban. In: Mérlegen a XX. századi magyar történelem – értelmezések és értékelések. Szerk. Püski Levente – Valuch Tibor. Debrecen 2002. 90. 5 Ezek vizsgálatára lásd Sipos József: Az Egységes Párt megalakításának történeti problémáiról. Múltunk 47. (2002) 1. sz. 243–246. 6 Barta Róbert: Az Egységes Párt létrejötte. In: Emlékkönyv Gunst Péter 70. születésnapjára. Szerk. ifj. Barta János – Pallai László. Debrecen 2004. 321–334.; Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgaz dapárt kormányzópárttá bővítése. Századok 136. (2002) 989–1059.; Uő: Az Egységes Párt és az 1922-es választások előkészítése. Múltunk 58. (2013) 4. sz. 187–246.; Uő: Az Egységes Párt 1922-es választási programja. Aetas 27. (2012) 2. sz. 76–85.; Uő: Bethlen 1922-es kampánykörútja a Duna-Tisza közén. Belvedere Meridionale 24. (2012) 2. sz. 44–56.; Uő: Bethlen dunántúli kampánykörútja és eredményei 1922-ben. Acta Universitatis Szegediensis Acta historica 2014. Szeged 2014. 121–139.; Uő: Az Egységes Párt szervezése és 1922-es tavaszi kampánya. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2014. Új folyam 1. Szeged 2014. 329–344. 7 Ruszoly József: Alkotmányjogi reformtörekvések az első nemzetgyűlés idején. Szeged 1974. 49., 53.; Szózat a pártokhoz. Pesti Hirlap, 1921. október 22. 2–3.
