Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Szilágyi Márton: Egy nemzeti ügy: Vörösmarty temetése
EGY NEMZETI ÜGY: VÖRÖSMARTY TEMETÉSE 538 foglalta el.5 Az intézkedés első gesztusa volt Dessewffynek: a poszt átvételének nap ján, a tőle először vezetett akadémiai ülésre érkezett meg a gyászhír. A döntés úgy szólt, hogy a temetés napján az Akadémiáról testületileg vonulnak ki az akadémikusok a szertartásra.6 Mivel az Akadémia ekkor csak egy erősen korlátozott működés keretében létezhetett – nagygyűlést és tisztújítást például nem tarthatott –, a temetés lehetővé tehette az intézmény társadalmi szerepének és testületi jellegének látványos megmutatkozását is. Még akkor is, ha nem léphetett fel a búcsúztatás aktív résztvevőjeként, hiszen az eredeti tervek szerint ez alkalomból akadémikusok is megszólaltak volna szónokként, csak Eötvös József, az Akadémia alelnöke visszalépett ettől, mert előzetesen be kellett volna mutatnia a rendőrhatóságnak a beszédét, s ugyanígy tett a szintén akadémiai tisztviselő Toldy Ferenc is. Mindazonáltal az elhunyt Vörösmarty még így is csupán egyetlen intézmény halottjaként mutatkozhatott meg a nyilvánosság előtt, s ez a Magyar Tudományos Akadémia volt. A temetés lefolyásáról egyrészt a hírlapi tudósításokból7 szerezhetünk tudomást, másrészt rendelkezésünkre áll egy ügynöki beszámoló is az eseményekről.8 Mivel a temetésen nem hangoztak el búcsúztató beszédek, csak az egyházi szertartás jelentette a temetési pompát, illetve a hatalmas, néma tömeg és néhány látványelem (mint például a Nemzeti Színház kórusának a közreműködése vagy éppen a koporsót a kocsira felsegítő fiatal írók). A halálozás helyének megfelelően Vörösmartyt Szántóffy Antal prépost, belvárosi plébános temette9 – egyébként ezt a tényt a beszámolók alig, vagy csak rövid utalásképpen hozták szóba. Ami viszont feltűnőnek bizonyult, s amiről meg is emlékeztek, az a személynek szóló egyéb beszédek teljes hiánya volt. Már a halál másnapján fellépett a Vörösmarty-árvák ügyében Dessewffy Emil. 1855. november 20-ára van datálva az a kérvény, amelyben a pesti rendőrhatósághoz fordult ebben az ügyben. Dessewffy itt hangsúlyozta, hogy az egyébként 5 Eötvös József ugyanettől az időponttól lett alelnök. Lásd Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában. Gyula 2005. 52. 6 Vörösmarty Mihály levelezése. S. a. r. Brisits Frigyes. (Vörösmarty Mihály Összes Művei 18. a továbbiakban: VMÖM 18.) Bp. 1965. 257. 7 Mint például: Magyar Sajtó, 1855. november 23. 3.; Pesti Napló, 1855. november 22. 2.; Divatcsarnok, 1855. november 25. 1298–1299.; Délibáb, 1855. november 25. 291–292.; A Vasárnapi Ujság temetési tudósítását Jókai Mór írta, lásd Jókai Mór: Cikkek és beszédek. IV. 1850–1860. S. a. r. H. Törő Györgyi. (Jókai Mór Összes Művei) Bp. 1968. 166–168. Lásd még a következő magánlevelet: Eötvös József Gyulai Pálnak. Pest, 1855. nov. 23. In: Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. S. a. r. Somogyi Sándor. (A magyar irodalomtörténetírás forrásai 4.) Bp. 1961. 226–227. 8 Az irat megtalálható: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára D 43 Abszolutizmuskori Levéltár, Polizei Section, Általános iratok. (a továbbiakban: MNL OL D 43) 1855: 7494. Szövegét tartalmilag összefoglalta és eredetiben is közölte László József: Iratok i. m. 467–469. 9 Bohusné Szőgyény Antónia férjéhez írott levelét, amelyből ez az információ is kiderül, lásd Lukácsy S. – Balassa L.: Vörösmarty i. m. 488–489.; Szántóffy életrajzi adatait lásd Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. Bp. 1909. 368–369. Az adatok kiegészítésével és helyesbítésével lásd Magyar Katolikus Lexikon. XII. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp. 2007. 570.
