Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Szilágyi Márton: Egy nemzeti ügy: Vörösmarty temetése
SZILÁGYI MÁRTON 539 vagyontalan Vörösmarty halálával megszűnt az az 500 forintos akadémikusi fizetés is, amely a család bevétele volt, s a hátramaradottak megsegítésére egy gyűjtést kívánnak indítani, amelynek felügyeletére egy bizottságot hoznának létre. Ennek őmaga lenne az elnöke, a tagjai pedig báró Eötvös József alelnök, gróf Károlyi István, Deák Ferenc, báró Kemény Zsigmond, Toldy Ferenc titkár és Tóth Lőrinc pénztáros. A kérelem arra vonatkozott, hogy a rendőrhatóság legyen szíves engedélyezze az ehhez szükséges nyilvános felhívások közzétételét az újságokban. 10 Az árvák megsegítésének terve tehát szinte azonnal megszülethetett, s ráadásul nem is csupán egyféle módszerrel próbálták meg a szervezők megvalósítani.11 Toldy Ferenc, akivel Dessewffy tervezete is számolt, ugyanezen a napon, november 20-án levelet írt Bécsbe Török Jánosnak, amely nem is annyira magánlevél volt, hanem inkább levélformájú, nyilvánosság elé szánt tudósítás, hiszen a címzett a Magyar Sajtó című lap szerkesztője volt. Ebben a levélben is egyértelműen utalás történt a gyűjtés szándékára – mi több, valószínűleg éppen azzal azonosítható a szöveg egyik retorikai célja, hogy erre felhívja a figyelmet. „Másik pedig ez: kérem, s nem a magam, hanem több tekintélyes hazafi nevében is, kik szintén mint mi, érzik, mivel tartozik a nemzet ez egy embernek [értsd: Vörösmartynak – Sz. M.]; ne előzze meg itteni barátait a boldogultnak holmi segédkezésre felszólitásokkal, miket Önnek nemes szíve sugalland. Oh ne ezt az irgalomra hivatkozást, mely több ízben, ha segitett is derék emberek családjain, de pirítva segitett. Nem kell tehát alamizsnát kérni, az Vörösmartyhoz nem illő, s nem a nemzethez. A tétel így áll: Vörösmarty egész életét a nemzet fejlődésének és dicsőítésének szentelte: az övéinek nem csak az ő dicsősége, hanem a köztisztelet örököseivé kell lenniök. S ezt oly módon kell tettleg bebizonyítani, hogy az elhunyt árnyéka s özvegye nemes büszkeségének ne fájjon. A »mikép« még nincs megállapitva, de Önt tudósitani fogjuk.”12 A kérelem 10 Az iratot azon leirat alapján idézem, amelyet Kempenhez, a bécsi Oberste Polizei Behörde elnökéhez terjesztettek fel: Österreichisches Staatsarchiv. Allgemeine Verwaltungsarchiv. Inneres Polizei OPB Präsidium II 55 Präsidiale II. Nach Zahlen 9801 – . 9374/1855. Vö. még Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Kiad. Angyal Dávid. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Bp. 1926. 309–311. 11 „Az ügyiratok vonatkozó jelzése: Országos Levéltár (továbbiakban OL) Militair und Civil Gouvernement (M. C. O.), Polizei-Section (Pol. Sec.) – tehát a Kormányzóság Rendőri osztályának iratanyagában elsősorban a 7.944/1855 jelzésű iratköteg [helyesen: 7494/1855 – Sz. M.], ezt használta fel László József. Az ezekkel párhuzamosan futott ügyiratok viszont a Kormányzóság Polgári osztályának (Civil-Section, Civ. Sec.) és Praes. Res. (elnöki rezervált) iratai között vannak, és jól kiegészítik az előbbi iratköteg anyagát. Utóbbiak jelzése: M. C. G. Civ. Sec. 1855/22 777, tovább a 1856/4 sz.” Nagyrévi Gy.: Vörösmarty-árvák i. m. 113. 12 Magyar Sajtó, 1855. november 22. 2. A levelet újraközölve lásd még Lukácsy S. – Balassa L.: Vörös marty i. m. 489–490. A levél nemcsak tartalmilag érdekes, hanem az a tény is figyelemre méltó, hogy azonnal nyilvánosságot kapott. Török János gesztusához hozzátartozik még az is, hogy ugyanezen a lapon közölte Vörösmartynak az özvegytől származó gyászjelentését is, amely a temetésről és az engesztelő szentmiséről is hírt adott. Ráadásul a Toldy-levél közlését ilyen szerkesztői bevezetővel tette közzé: „Épen most veszem a következő magánlevelet, melyet a közönségre is érdeklő tartalmánál fogva nem
