Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Bartos-Elekes Zsombor: Petelei Klára: Descriptio Transylvaniae - Erdély leírása. ART Printer Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2013. 192 p. V/1332
1332 TÖRTÉNETI IRODALOM óta szolgált itt, és bátor, harcedzett tisztnek számított. így nem is rontott előre „felelőtlenül” fedezet nélkül, ugyanis a 2. (Hannover) huszárezred egyik (valószínűleg az 1. őrnagyi) osztályának a támogatásával tört előre a kijelölt pontra. Érdekes, hogy az előbbi huszárokat (az üteghez hasonlóan), ellentétben a 3. (Ferdinánd) huszárezred két osztályával (az egyiknek, a 2. őrnagyi osztálynak éppen Zámbory százados volt a parancsnoka...) egyáltalán nem zavarta az előrenyomulásban a hivatkozott visszaemlékezésben szereplő ún. „széles, mély árok” (valószínűleg a Szila-patakról van szó)... így itt inkább a támogató csapatok elkéséséről van szó, mint „felelőtlen tüzérekről” (166., 187. o.). Az üteg viszont a túlerejű cs. kir. lovasság támadása miatt (amely előbb szétverte a Hannover-fedezetet) lényegében valóban megsemmisült, mivel súlyos személyi vesztesége mellett 6 ágyúja és 3 lőszerkocsija is az ellenség kezére került (egy lőszerkocsi pedig felrobbant), ellentétben az áhítottakkal (166., 187. o.). (Az eset után Csányi a XV gyalogüteg parancsnoka lett, és később századossá is előléptették, így aligha őt hibáztatta a vezetés...) Ami pedig a hadrendi anomáliákat illeti: a tavaszi hadjárat alatt az új, Görgei-féle hadrend csak április 4-5-től lépett érvénybe, így (a visszaemlékezések döntő többségében áhítottakkal ellentétben) a hadműveletek kezdetén még a Vetter-féle volt érvényben, ezért Leiningen dandára Tápióbicskénél valóban rendelkezett még egy (a II.) 12 fontos üteggel (185. o.). Érdekes még a szerző azon megjegyzése is, hogy a tábori erődítések esetében mind Győr június 28-i, mind Komárom július 2-i védelmét sikertelennek minősíti (119. o.), pedig az előbbi esetben a második védelmi vonal feladását csak egy megkerülés kényszerítette ki késő délután, míg a második esetben csak a jobbszárnyi 3 elővédmű került (ideiglenesen) ehenséges kézre; a fő védelmi sáncvonalat a támadók meg sem tudták közelíteni. Hasonlóképp: bár a szerző szerint a magyar felderítés végig jól működött (237. o.), a szabadságharc története tele van mindkét fél hadvezetése számára meglepetést hozó „találkozóütközetekkel”. Végül: bár a recenzens is tudja, hogy a magyar huszár „a világ első katonája”, azért (ellentétben a kissé lekicsinylő megjegyzésekkel: 45., 235. o.) a nyílt összecsapásokban rendszerint a cs. kir. vértesek és ulánusok kerekedtek felül, a dragonyosok és svalizsérek pedig egyenrangú ellenfelek voltak a harctéren (leszámítva persze a lesvetéseket és portyázásokat). Az előbbi (inkább kiegészítő jellegű) megjegyzésektől függetlenül, a recenzens csak ajánlani tudja a fenti munkát minden, a korabeli hadviselés apró részletei iránt érdeklődő szakembernek és olvasónak egyaránt, akik többet szeretnének megtudni a 19. század első felének harceljárásairól a szélesvásznú történelmi filmek „lendületesen” ábrázolt rohamainál, vagy a lakonikus „hősies csapataink bevették a helységet” típusú száraz hadijelentéseknél. Kemény Krisztián Petelei Klára DESCRIPTIO TRANSYLVANIAE Art Printer, Sepsiszentgyörgy, 2013. 192 o. ERDÉLY LEÍRÁSA A tavalyi év legvégén Descriptio Transylvaniae címmel reprezentatív, 192 oldalas könyv jelent meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és ARTprinter Könyvkiadó gondozásában, amely Erdély önálló térképeit mutatja be. A kötet a magyar Atlas Hungaricus (Szántai Lajos: Atlas Hungaricus 1528-1850. I—II. kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1996) és a román Descriptio Romániáé (Ciortan, Ion - Radu, Máriuca - Penda, Octavian Ion: Descriptio Romániáé. Muzeul National al Hárjilor §i Cár(ii Vechi. Bukarest, 2004) térképkatalógusok közötti eddigi üres teret tölti ki. A kötet szerzője Petelei Klára, aki történelem-angol szakot végzett a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen, jelenleg a marosvásárhelyi Teleki Téka könyvtárosa. A szerző mögött, akinek ez az első munkája ezen a területen, két szürke eminenciás áll: Gróf László, 1956 óta Angliában élő térképgyűjtő, aki lektorálta a munkát és a bevezető tanulmányt jegyzi, továbbá előszót írt a kötethez Tamás Sándor kézdivásárhelyi térképgyűjtő. Nem könnyű megválaszolni, hogy mi által határolódik le tudatunkban a folyamatos földrajzi felszín egy szeglete, és válik az a terület tájegységgé. Bírhat az a térrész környezetétől elütő
