Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bartos-Elekes Zsombor: Petelei Klára: Descriptio Transylvaniae - Erdély leírása. ART Printer Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2013. 192 p. V/1332

természeti jelleggel, de az is lehet, hogy történetében, nyelvében, vallásában tér el szomszédjaitól. Lehet, hogy a megfigyelt szempontot valamely tudományág használja csoportosításra, vagy épp a közigazgatás is megvonja éles határait e mentén, és az is megtörténhet, hogy maga a helyi közösség tudatába fészkelődik be ez a sajátosság.

Azt a földterületet, amelyet Erdélynek nevezünk, az ókorban még nem tekintették tájegységnek, a középkorban vált azzá. Természetföldrajzi értelemben az Erdélyi-medencét a környező hegyvonulatok mindig is elzárták a mögöttük levő alföldektől. Története során ez a medence bizonyos mértékben saját utat járt be, legerőteljesebben a 16. és 17. században, amikor országgá nőtte ki magát. Többnyelvű és többfelekezetű jellege is egyedivé tette.

Erdély területe és státusa változott a történelme során. Az erdőn túli terület saját nevet kapott, a magyar középkorban Erdély névvel a medencét és peremhegységeit nevezték (lásd erdélyi püspökség), a kora újkorban az állammá vált Erdélyi Fejedelemség meg-megszerzett magyarországi részeket (Partium), viszont később a Habsburg-tartományhoz már csak kisebb Részeket ragasztottak hozzá. A kiegyezéskor elvesztette önállóságát, az unió olyan mértékű volt, hogy a dualizmusban a statisztikákban a nevét is lecserélték (Királyhágóntúl névvel illették). Lassan száz éve, hogy Erdély alatt egyre inkább egy tágabb területet értünk, s ezáltal elkülönítjük az eddig tárgyalt történeti Erdélyt, és a jelenkorit, amely az egykori Magyarország és a mai Románia metszete.

A tájegységek általában először névként kerülnek térképre, majd az lesz fontosságuk mérvadója, hogy címsorba kerülnek, önálló kivágató térképek fő témái lesznek. A tájegység térképi ábrázolásának mikéntje tehát pontosan követi a tájegység életét, erejét.

Erdély nevének első térképi ábrázolása feltehetőleg az 1320-as évek végi Angelina Dalorto (Dulcert)-féle portolán felirata. Ezen latinul és magyarul jelenik meg Erdély neve (regio septem castra, erguiul). A későbbi középkori térképek keveset tettek hozzá e tekintetben e térképhez: Erdély nevén kívül pár legfontosabb városát találjuk csak meg.

Még a középkori Magyarország utolsó pillanataiban történt meg az igazi áttörés. Lázár Magyarország térképe 1528-ra készült el, amely Erdélyt Transsylvania felirattal adja meg, és mintegy száz helynévben részletezi. A brassói szász Johannes Hontems négy évvel későbbi, 1532-es országrésztérképe további elsőségeket szerez meg: a magyar és a román térképtörténet is az első itthon nyomtatott térképként ünnepli, továbbá ez az első térkép, amelynek címében ott az Erdély felirat (Chorographia Transylvaniae Sybembürgen). Honterus térképén már több mint kétszáz nevet szerepeltetett, kivágata nagyjából az Erdélyi-medence, részletesebben a szász székek kerülnek bemutatásra. Honterus térképét követően hamarosan országgá vált az általa ábrázolt terület, kialakult az Erdélyi Fejedelemség. Az ezt követő másfélszáz évben a nyugati kiadók főleg kettőjük térképe felhasználásával készítettek térképeket e területről. A térképek közül a legrészletesebbek az önálló Erdély-térképek: eleinte Honterus nyomán csak az Erdélyi-medence került bemutatásra, a 16. század végétől már felületi színezés és határszalag jelölte Erdély önálló államiságát határai révén, a 17. században néha Partiummal is kiegészült a célterület.

Újabb komoly előrelépés a Habsburg-időszakban történt: az osztrák szolgálatban dolgozó Giovanni Morando Visconti 1699-es térképe, amely a korábbiakhoz képest sokkal több települést írt meg, ezernél is többet. 1769-73 között az osztrákok már részletes felmérést végeztek e tartományukról, Erdélyt bemutató topográfiai térképművük már 280 szelvényből állt. Fontos cezúra tehát az első osztrák katonai felmérés, ezt követően az önálló országtérképek már messze nem a legrészletesebb munkák voltak.

Ahogy a valamelyest önálló Erdély történetében is fontos zárókő a Magyarországgal való unió, úgy az önálló Erdély-térképek történetében is fontos záró időpont 1867. Az 1860-as években a tartományról még sűrűn jelentek meg részletes térképek, azonban a közigazgatási rangjától megfosztott, tájegységgé lefokozott Erdély sem a dualizmusban, sem Románia részeként jóformán nem került önállóan térképre több mint egy évszázadon át. A mentális síkba bezárt fogalom térképi kivetítése az 1989-1990-es rendszerváltás környékén erősödött meg: a többnyelvű Kováts- Fodor-féle Erdély-autótérkép volt az első, amely e tájegységet, pontosabban már a jelenkori változatát, ismét térképi címbe emelte.

A Descriptio Transylvaniae kötet az 1850 előtti Erdély-térképeket mutatja be, oldalméretű színes képet, illetve magyar, román és angol nyelvű leírásokat közölve a térképekről. A kötet háromnyelvűsége teljes körű, kiterjed a fülszövegekre, előszóra és a bevezető tanulmányra is. Elismerésre méltó, hogy érzékeny témakörről ugyanazokat az információkat adja közre a kötet a feleknek, továbbá világnyelven is elérhetővé teszi azt.

TÖRTÉNETI IRODALOM 1333