Századok – 2013
FIGYELŐ - Skorka Renáta: Az alapító, a copfos és a harmadik - a Regesta Habsburgica újabb kötetének margójára II/523
524 FIGYELŐ lan háború formájában vált valósággá, legalábbis a Regesta Habsburgica V kötetének első részében olvasható okmányok erről tanúskodnak. Akad ugyanakkor a kérdéses forrásanyagban egy a Magyar Királyságot is lényegileg érintő okirat, még pedig az osztrák hercegek és a Luxemburg-dinasztia között 1366. március 26-án Prágában kötött kölcsönös örökösödési szerződés. Ebben a szerződő felek örökös nélküli haláluk esetén a másikra hagyják valamennyi már kezükön lévő illetve jövőben megszerzendő birtokukat. Ez utóbbiak közül a Magyar Királysággal kivételt tesznek s kikötik, hogy akire Lajos magyar király országát örökségként bízza, azt a szerződés erejénél fogva a Magyar Királyság jogos örököseként fogadják el.1 A kötet munkálataiért felelő Christian Lackner a szóban forgó prágai paktummal kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy az szinte szó szerint megegyezik a két esztendővel korábbi brünni örökösödési szerződés szövegével, azzal a különbséggel, hogy abból a Magyar Királyságra vonatkozó rész hiányzik.2 Lackner észrevétele valójában igaz, ami már csak azért is figyelemre méltó, mivel a brünni béke megkötésénél I. (Nagy) Lajos magyar király jelen volt, a prágai szerződés létrejöttekor azonban nem. Miért nem szerepel tehát a Magyarországra vonatkozó kitétel, abban a szerződésben, amelyet a magyar király jelenlétében kötöttek? Megjegyzendő ugyanakkor, hogy bár a fenti passzus valóban nem található meg a brünni szerződésben, a magyar uralkodó és családja mégis feltűnik a szövegben. Az 1364. évi kölcsönös örökösödési szerződésben ugyanis a Habsburgok valamennyi jelenlegi és jövőbeni birtokukat maguk és Lajos magyar király, Erzsébet anyakirályné illetve a néhai István herceg lánya, Erzsébet örökösök nélküli halála esetén biztosítják a Luxemburgoknak.3 Az idézett sorok az osztrák kutatást arra ösztönözték, hogy a magyar és az osztrák fél között egy forrásokkal nem igazolható, 1364 előtt megkötött kölcsönös örökösödési szerződést feltételezzen, amelyet kiegészítve a brünni Habsburg-Luxemburg megállapodással elfogadottá vált az osztrák történetírásban az a nézet, miszerint 1364-ben a három dinasztia lényegében eldöntötte, hogy országaik egy napon egyetlen kézben egyesülnek majd.4 A feltevés igazságát — még mindig az osztrák álláspont szerint — 1 Wir auf beeden theilen wissentlich vorbehabt und ausgenommen umb die lande, die uns kunfftiglich angefallen moechten das koenigreich zu Hungern mit solchem unterscheid, ob [...] Herr Ludwig iezund koenig zu Hungern dasselbe sein koenigreich keinem unter uns machen und geben wollte, dass er das wohl aufnemem mag in solcher maasse, dass es demselben dem es also gegeben und gefugt wird, und desselben rechten erbe bleibe - Codex Diplomaticus et epistolaris Moraviae I-XV Hrsg. Antonin Bocek, Josef Chytil, Peter von Chlumecky, Vincenc Brandl, Berthold Bretholz. Olmiitz-Brünn, 1835-1903. (a továbbiakban: CDM) IX. 328. - A szerző kutatásait a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjpályázat (BO/00099/12/2) támogatja. 2 Regesta Habsburgica - V Abteilung: Die Regesten der Herzoge von Österreich (1365-1395), 1. Teilband (1365-1370). Bearb. von Christian Lackner, Claudia Feller. Wien, München 2007. 63. 3 daz Wir und der durchluchstig fürste, her Ludweig Kunig zu Ungern, unser lieber prüder, und die hochgeborn frawe Kunigin Elspet sein muter und die hochgeborn Elspet, weilent herzog Stephans von Ungern, seines bruder tochter, unser liebe swester abgiengen und verfuren an eleich leiberben [...] alle unser erbleiche furstentume, lant und herscheffte, vesten und Stetten, leüt und güter, die Wir [...] nu haben oder hernach gewinnen, erben und gevallen sullen mit vollem und mit ganzem rechte auf die vorgenant Kaiser Karlen von Rome, Kunig Wenzlawen von Behem und Markgraf Johansen von Merhern und auf ir leiberben - CDM IX. 258. 4 Alois Niederstätter: Österreichische Geschichte 1278-1411. - Die Herrschaft Österreich. Fürst und Land im Spätmittelalter. Wien 2004. 172-173., Karl-Friedrich Krieger: Die Habsburger im Mittelalter. Von Rudolf I. bis Friedrich III. (2. Auflage). Stuttgart 2004.137.
