Századok – 2013
FIGYELŐ - Skorka Renáta: Az alapító, a copfos és a harmadik - a Regesta Habsburgica újabb kötetének margójára II/523
FIGYELŐ 525 ékesen bizonyítja V Albert 1437. évi hatalomra kerülése,5 hamisságát ugyanakkor — jelen sorok szerzője szerint — megfelelően igazolja az 1366. évi szerződésben szereplő Magyar Királyságra vonatkozó kitétel. Az 1364. évi szerződés valós értelmezéséhez Anjou Erzsébet szerepének vizsgálata és a békét megelőző diplomáciai események feltárása nyújthat segítséget. Ismert tény, hogy a hosszú évtizedeken keresztül gyermektelen I. (Nagy) Lajos előbb öccsét, István dalmát-horvát-szlavón herceget, majd annak 1354-ben bekövetkezett halála után gyermekeit, Jánost és Erzsébetet tekintette utódjának.6 A magyar uralkodó erősítve az 1353-ban közte valamint IV Károly német és cseh király között létrejött szövetséget, 1356-ban Erzsébetet eljegyezte az oklevelekben csak Jánosként szereplő, János Henrik morva őrgróf legidősebb fiával,7 az 1351-ben született Jodokkal (másként Jobsttal). Óvatosságra vall, hogy egyik uralkodó sem elsőszámú örökösével kötelezte el magát, hiszen Lajos ez idő szerint Jánost, Erzsébet fivérét tekintette utódjának, míg IV Károly császár egyetlen ekkor élő gyermekét, Katalin nevű lányát egy évvel később a már korábban emlegetett IV Rudolf osztrák herceggel házasította össze. János 1360 őszén bekövetkezett halálával Erzsébet a magyar és esetlegesen a lengyel trón örökösévé lépett elő, mindez arra sarkallta a császárt, hogy megsürgesse a jegyesek ügyét és november 19-én Erzsébet és Jodok negyedfokú rokonsága miatt diszpenzációért fordult a Szentszékhez.8 Majd 1361. február 2-án újabb szándéknyilatkozat kiállítására vette rá a magyar felet, melyben Lajostól ígéretet kapott arra, hogy amint Erzsébet a tizenkét esztendős kort eléri, átadják Jodoknak, akinek tízezer márka hozomány üti a markát.9 Huszonnégy nappal később megszületett a császár Vencel nevű fia, kinek világra jötte csúnyán keresztezte IV Rudolf terveit, aki eddig apósa utódaként tekintett magára, s már-már római királyként is viselkedett.10 IV Károly rendszeresen intette a herceget az őt meg nem illető címek és jelvények használata miatt, felhőtlennek egyáltalán nem mondható, de békés kapcsolatuk 1361 végéig tartott. Az esztendő utolsó napján ugyanis Pozsonyban Rudolf és fivérei valamint Meinhard felsőbajor herceg, Tirol grófja, Lajos magyar és Kázmér lengyel király valamennyi ellenséggel szemben, akik birtokaikat háborgatnák, legyenek azok bármilyen rendű és rangú személyek akár királyi, avagy császári méltóságot viselők is, örök szövetségre léptek egymással.11 A megállapodást, amely kimondatlanul is IV Károly ellen irányult, 1362-ben hadi készülődés követte. A háború okaként a német kutatás a császár Erzsébet anyakirályné elleni becsmérlően gúnyos kirohanását jelöli meg,12 a ma-5 Krieger, K-F.: Die Habsburger i. m. 137. 6 Pór Antal: Nagy Lajos 1326-1382. Bp. 1892. 429. 7 Az 1356. évi eljegyzésről csak az 1361-es megerősítő oklevélből szerzünk tudomást. 8 Dieter Veltrup: Zwischen Eherecht und Famielienpolitik. Studien zu den dynastischen Heiratsprojekten Karls IV Warendorf 1988. 53. 9 Elyzabet etiam circa duodecimum annum constitua apta fuerit ad solempnizandum matrimonium preconceptum - CDM IX. 166. 10 Krieger, K-F.: Die Habsburger i. m. 132. 11 contra omnes hostes, cuiusvis status, conditionis et preeminentie existant, etsiamsi regali et imperiali fulgeant dignitate, nemine penitus excepto - Commentarii pro história Alberti II. Ducis Austriae cognomento Sapientis. Hrsg. von Anton Steyerer. Lipsia 1725. (a továbbiakban Steyerer, Com.) 333.
