Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár. Murány végvár és uradalma a 16. század második felében (Ism.: Bagi Zoltán)

1546 TÖRTÉNETI IRODALOM 1546 jól nyomon követhető a megyei törvényszék szerepének felívelése, majd a 14. század közepén meginduló lehanyatlása. A munka talán legfontosabb, mind a közép-, mind a felsőfokú oktatásra hatással lévő megállapítása a kehidai oklevélben említett bírók és a szolgabírók előképei: a nemesek négy bírójának különbözősége. A királyi szerviensek ítélkezését megörökítő 1232-es kehidai oklevél után majdnem négy évtizednek kellett eltelnie a szolgabírók megjelenéséig. Béli részletesen elemzi, hogy a királyi parancs alapján történő, delegált ítélkezésből miként állandósult a megyei nemesek által maguk közül választott bírótársakkal működő törvényszék - hosszú évtizedek alatt szétterjedve az egész országban. Újszerű azon, a szolgabíró elnevezéssel kapcsolatos elképzelése is, amely szerint a kifejezés nem a latinból került át a magyar nyelvbe, hanem épp ellenkezőleg: a magyar nyelvből ültették át, valószínűleg a 13. század végén latinra. Eme okfejtés bizonyítását Béli többek között a latin nyelvi szerkezet elemzésével végzi el. A jogászi szemléletmód mellett minden bizonnyal Béli Gábor impozáns latintudása, forrásismerete és értő forráskritikája az egész monográfia talán legjellemzőbb sajátossága. A szerző a múltnak kútjából, a korszak szinte valamennyi okleveles forrásának ismeretében magabiztos ívét húzza meg a serviensi státus formálódásának, miközben a felvonultatott oklevelek — évszázadokon átnyúlva és kézzel fogható közelségbe hozva urakat és szolgákat, ünnepelt hősöket és ismeretlen lókötőket — a korszak mindennapjaiba is bepillantást engednek. Ezt a szakember számára is meghökkentően adatgazdag és olvasmányos munkát külön érdekessé teszi a szerző tömör, oklevélformulákon átszűrt, precíz és választékos nyelvezete, amely előadását veretessé, mívessé teszi. A kötetet kiegészítő irodalomjegyzék és névmutató kiváló támpontot kínál a további történeti és jogtörténeti kutatások számára, melyek remélhetőleg Béli Gábor könyve nyomán a jogtörténeti irányzatot és forráskritikát is beépítve és alkalmazva tárnak fel e kevéssé ismert korszakról új összefüggéseket. Domaniczky Endre Sarusi Kiss Béla A TERMÉSZET ÁLTAL MEGERŐSÍTETT VÁR Murány végvár és uradalma a 16. század második felében Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. Budapest 2008. 414 o. Az Oszmán Hódoltság kora történetének legkutatottabb témái közé a végvárrendszer kialakulása és kiépülése •— gondoljunk csak Szegő Pál, Pataki Vidor, Szántó György, vagy az utóbbi másfél évtizedben Pálffy Géza, Kelenik József, Domokos György és Végh Ferenc munkáira — tartozik. Emellett tudományos ismeretterjesztő céllal több végvár (lásd Buda, Eger, Kanizsa, Esztergom, Gyula, Szeged, Győr, bakonyi várak) múltját, ezen belül koraújkori históriáját is feldolgozták. Ennek ellenére Sarusi Kiss Béla azon megállapítása teljesen helytálló, miszerint nem készült olyan többrétegű tudományos elemzés, amely egyetlen vár gazdaság-, kormányzat-, társadalom-és hadtörténeti vizsgálatát együttesen tűzte volna ki céljául. A szerző több mint egy évtizedes kutatómunkájának eredményeként ezt a hiátust igyekszik betölteni Murány (Murán, ma Szlovák Köztársaság) végvár és a hozzá kapcsolódott uradalom esetében. Miért éppen erre — a magyar kamarai tanácsosok által egy 1598-ban készített véleményben „a természet által erősített hely" elnevezéssel illetett — várra és időszakra ef.tt Sarusi Kiss Béla választása? Nyilván közrejátszott ebben az, hogy Murány a magyar történelem regényes sorsú várai között igen előkelő helyett foglal el: Tinódi Lantos Sebestyén az 1549. évi ostromát, míg Gyöngyösi István a vár birtokosának, Széchy Máriának és Wesselényi Ferencnek a szerelmi históriáját örökítette meg. Ez utóbbi nem csupán a két évszázadon át a ponyvairodalom egyik legkedveltebb és legközismertebb témái közé emelte a Murányban történteket, hanem megihlette Arany Jánost és Petőfi Sándort is. Ennél azonban nagyobb súllyal esett a latba a szerző témaválasztásnál, hogy a Gömör vármegyei végvár a végvárrendszer többi elemét figyelembe véve igen gazdag forrásadottsággal rendelkezik 16. század második feléből, pontosan abból az időszakból, amelyben az oszmánellenes védelmi rendszer kiépülésének legjelentősebb és legfontosabb eseményei lezajlottak. Az észak-gömöri térségben, a Jolsava (ma Murány) patak völgye felett magasodó Cigánka hegy csúcsán kiépített vár középkori hadászati szerepe és jelentősége csak huszita megszállásá-