Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
12 KONRÁD MIKLÓS helyezkedik, lehet államtitkár, báró, kinél az ember kezdődik, püspök, minden rendű és rangú honoráczior."5 4 Amint írta Todd Endelman a közép-európai zsidóság kitérési indítékainak összegzéseképpen: „Azok, akik kereszténnyé lettek valószínűleg azt gondolták, hogy a kitért zsidónak végső soron mégis jobb esélyei voltak a boldogulásra, mint a nem kitért zsidónak, még akkor is, ha a kikeresztelkedés messze nem nyújtott tökéletes védelmet az antiszemitizmus ellen. Ezenkívül még ha maguk a kitérők alkalmasint nem élvezhették teljes mértékben kitérésük gyümölcseit, bizonyos feltételek mellett gyermekeik és unokáik már igen."5 5 Mennyiben hathatott a kitérés ellen kifejtett argumentáció? A zsidó sors, mint szenvedéstörténet a neológ értelmiség hangsúlyozása nélkül is a zsidóság közös emléktárának része volt. Ám kérdéses, vajon „a közös múlt, a közös szenvedés, a közös származás"5 6 emlegetése mennyiben tartotta vissza a kitéréstől azokat, akik e közösséghez tartozást csupán értelmetlen hátrányként élték meg. A szülőknek okozott fájdalom a kitérést bizonyára sokak számára gyötrelmessé tette, a téma visszaköszön a neológ értelmiségtől oly távol álló szerzőknél is, mint Bíró Lajos,5 7 naplójában az ifjú Füst Milán szülei emlékének tiszteletben tartásával indokolta a kitérés elutasítását.5 8 A kitérés hiábavalósága, a zsidó stigmától való szabadulás lehetetlensége a már idézett Spitzig Iczigtől, azaz Ágai Adolftól Szép Ernőig átvonult a zsidó sorsról elmélkedő szerzők során.59 A kitérés ellen kifejtett neológ argumentáció hatását ekképpen lehetetlen lemérni, mert olyan érzelmekből és jelenségekből merített, amelyek érvelése nélkül is hatottak - ha hatottak. Függetlenül eredményességétől, a kitérés ellen kifejtett diskurzus egységes és konzekvens volt. Ennél jóval bonyolultabb volt azonban a kitértek megítélése. Márpedig az 1900-as években nem csupán a kitérések számának megugrása volt újdonság - a kitért zsidók immár több ezer fős tömege is új helyzetet teremtett, nemhogy a reformkorhoz, de még az 1880-as évekhez képest is. Családja, rokonai vagy legalább ismerősei körében a neológ zsidók nagy része, a pesti zsidók elsöprő többsége ismert kitért zsidót; a pesti zsidó középosztály kitért és nem kitért tagjai ugyanazokban a kerületekben éltek, azonos munkakörökben tevékenykedtek, találkoztak a kávéházban vagy a kaszinóban, az orfeumban, vagy a színházban. A neológ értelmiségnek tehát nem csupán a „hitehagyásról" kellett állást foglalnia, hanem a „hitehagyottakról" is, a kitért zsidó fogalma mögött rejlő, egyéni utakat bejárt volt hitsorsosairól. Miként látta és láttatta a neológ értelmiség a kitért zsidókat? Miként alakult véleménye a dualizmus utolsó évtizedeiben? A kérdés nyomon követése véleményünk szerint érdemlegesen árnyalhatja ismereteinket a zsidó identitás korabeli értelmezéséről. 54 Komáromi Sándor: »Fölösleges emberek«. Egyenlőség, 1903. jan. 4. 2-3. 55 Todd M. Endelman: Conversion as a Response to Antisemitism in Modern Jewish History. In: Living with Antisemitism. Modern Jewish Responses. Szerk. Jehuda Reinharz. Hanover-London, Brandeis University Press - University Press of New England, 1987. 79. 56 Önbírálat. Magyar Zsidó Szemle 20. (1903) 202. 57 Biró Lajos: A vallás. In: Uő: Glória és más novellák. Bp., Athenaeum, 1912. 241-246. 58 Füst Milán: Teljes napló. I-II. köt. Bp., Fekete Sas Kiadó, 1999. I. köt. 465. 59 Szép Ernő: Lila ákác. Egy fővárosi fiatalember regénye. Bp., Athenaeum, 1919. 64.
