Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 13 III. A kitért zsidó elvi megítélése - A renegát A kitért zsidó megítélése a kitérés megítéléséből fakadt. Az évtizedeken át ismételt okfejtés az áttérés maradéktalan elmarasztalását a vallásváltás indítékainak becstelenségével okolta meg. Szemben az általános vélekedéssel, amely a kereszténység felvételében társadalmi, Szász Zoltán kifejezésével „alkalmazkodási" aktust látott,6 0 a neológ értelmiség ezt először is vallási szempontból ítélte meg, hiszen, amint Szabolcsi Miksa írta Szász Zoltán cikkével vitatkozva, az áttérés nem csupán a zsidóság szimbolikus elhagyását jelentette: „Be is kell lépni a kereszténységbe. De alaposan. Tanulni kell az új hitet és ünnepélyes fogadalmat kell tenni minden hittételéről."6 1 Mármost, hangoztatta az alaptételt Kayserling Meyer, pesti rabbi, „meggyőződésből még egyetlen zsidó vagy zsidónő sem vallotta a keresztény hitet".62 A neológ értelmiség számára már a feltevés is abszurd volt: „A dolog így áll: hívő zsidó még ki nem keresztelkedett, kikeresztelkedni csak hitetlen zsidó keresztelkedik ki. Ki fogja már most elhinni a konvertitának, hogy Egyistenben ugyan nem hitt, de hisz háromban?"6 3 A kijelentés mögött rejlő meggyőződés szerint a kereszténység lényegileg idegen volt a zsidó lélektől és elmétől: „Vagy képzelheti tán valaki, hogy van felnőtt zsidó, ki hiszi a zsidó lány viszonyát az atyaistennel; ki hiszi, hogy az a lány érintetlen maradt azután is, hogy anyává vált; ki hiszi, hogy a fia meghalt, de három nappal később látták az égbe repülni?"6 4 Az áttérés tehát eredendően bűnös cselekedet volt, mert hazugságban fogant. A kereszt felvételekor, írta Szabolcsi Miksa 1899-ben, „minden kitérő zsidó nyilvánosan, ünnepélyesen hamis vallomást tesz",6 5 hiszen, mint írta ugyanő 14 évvel később, „minden zsidó hazudik, ki vallja a keresztény dogmákat".6 6 A kereszténységben hinni lényegileg képtelen zsidó nem azért tért át, hogy kereszténnyé váljék, és természetesen nem is azért, hogy magyarrá váljon, hiszen zsidóság és magyarság harmonikusan illeszkedett egymáshoz,6 7 hanem azért, hogy 60 Szász Zoltán: Zsidó antiszemitizmus. Pesti Hírlap, 1913. szept. 6. 3. Az áttérés pragmatikus motivációját maguk a keresztelő papok, illetve lelkészek is tényként vették, az 1885-ben áttért Angyal Dávidot megkeresztelő katolikus plébános a szertartás után megjegyezte, hogy „világi szempontból" Angyal választása nem volt „célszerű", mivel szerinte a Tisza-kormányzat jobban pártolta a protestánsokat, mint a katolikusokat. Angyal Dávid: Emlékezések. London, Szepsi Csombor Kör, 1971. 85. Visszaemlékezve a háború előtti időkre a református lelkész Szabó Imre is hangsúlyozta, „nem genuin vallásos erők hatottak a zsidóságra, hanem a társadalmiak. Míg a katholikus egyházba az uralkodó vallás szárnyai alatt védelmet kereső zsidóság nyomult, a református egyházat liberalizmusáért keresték, mert itt nincs annyi ceremónia." Szabó Imre: A budapesti reformátusság lelki rajza. [1924.] In: Uő: íme, a magvető kiméne vetni. Előadások. Prédikációk, bibliamagyarázatok, 1918-1928. Bp., k. n. 1928. 13. 61 Szabolcsi Miksa: Kis szelíd polémia. Egyenlőség, 1913. szept. 14. Melléklet. 2. 62 Dr. Kayserling M[eyer]: Mit kell tennünk? Egyenlőség, 1902. jún. 1. Melléklet. 1. 63 ISzabolcsi Miksa:] Meturgeman. Szerkesztői üzenetek. Új társadalmi osztály. Egyenlőség, 1899. júl. 9. 7. 64 Szabolcsi M.: A kitérők proskribálása i. m. 4. 65 [Szabolcsi M. j: Új társadalmi osztály i. m. 7. 66 Szabolcsi Miksa: Új intézmény vallásunk megerősítésére asszonyaink között. Egyenlőség, 1913. márc. 30. 7. 67 Mezei Ernő: Programm. Egyenlőség, 1904. márc. 27. 1-2.
