Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
1354 KONRÁD MIKLÓS ban bekövetkezzen, ahhoz az is kellett, hogy a neológ aktivisták a zsidóság belső fejlődése szempontjából is más szemmel tekintsenek e közegre. Ennek pedig előfeltétele volt, hogy az aktivisták szemében maga a neológ zsidóság fejlődése is megkérdőjeleződjék. Ez történt a századfordulón. V. „Itt-ott magasabb hullámokat vet a zsidó gyűlölet árja, [...] de ez az egész jelenség nem lehet egyéb, mint időleges visszaesés, a milyen a kultúra haladásában nem ritka tünemény", írta a Magyar Zsidó Szemle egy, a 19. század mérlegét megvonó cikkében. „Sokkal aggasztóbb a zsidóság jövője szempontjából — vélte az ezúttal névtelenségbe burkolódzó Blau Lajos — a belső ziláltság, a mely rajta erőt vett".109 Noha a következő évek során e visszaesés időleges volta egyre inkább kétségessé vált — ami az antiszemitizmus értelmezésére is visszahatott —, a neológ aktivisták számára a dualizmus végéig a legfőbb aggodalom kiváltója, a legvégzetesebb jelenség az asszimiláns zsidóságnak a tulajdon zsidóságától való eltávolodása volt. Az „évtizedek óta a fagypont felé irányuló"11 0 vallásosságnak szentelt számtalan cikk és tanulmány, azon „művelt zsidók" bírálata, akiknek zsidóságukhoz fűződő viszonya arra a kapcsolatra korlátozódott, „melyet vele nyolcz napos korukban kötöttek",11 1 a rendre visszatérő kifakadások azok ellen, akik zsidóságukat mint „sorscsapást"11 2 élték meg, annál is inkább mély tanácstalanságot fejeztek ki, mivel a bevetett ellenszerek egyike sem bizonyult hatásosnak. A istentiszteletek terén alkalmazott formai innovációk nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem vonzották vissza a híveket a zsinagógákba.11 3 Sem a kötelező vallásoktatás,11 4 sem 109 [Blau Lajos]: A letűnő évszázad. Magyar Zsidó Szemle, 1900. 1. sz. 3. 110 Dr. Blau Lajos: Vallásunk jelenéről és jövőjéről. In: Évkönyv. 1900. Szerk. Bánóczi József. Budapest, Lampel, 1900. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai. XI.) 166. 111 Önbírálat. Magyar Zsidó Szemle, 1903. 3. sz. 203. 112 Részlet dr. Edelstein Bertalan rabbi róshasónói beszédéből. A Budai Izraelita Hitközség Értesítője, 1910. nov. 7. 113 „Az istentisztelet reformálása, tetszetősebbé tétele, melytől az állapotok javulását várták, csalóka reménynek bizonyult" - írta Blau Lajos 1900-ban. L. Dr. Blau Lajos: Vallásunk jelenéről... i. m. 166. „Rendkívül csekély azok száma - panaszolta az Országos Rabbiegyesület haviközlönye 1908-ban -, a kiket a közös imára való vágy még napjainkban is arra késztet, hogy a hétköznapi istentiszteletben részt vegyenek". L. Istentiszteletünk. Magyar Izrael, 1908. okt. 1. 98. A templomtól való elmaradás nemcsak a nagyvárosi zsidóságot jellemezte. A gyulai zsidók, jegyezte meg reményvesztetten a helyi izraelita népiskola igazgatója 1903-ban, kizárólag „egy-két főbb ünnepnapon alkalmatlankodnak" a zsinagógában. L. Bródy Samu: Emlékezések. Gyula, Szerző, 1903. 14. 114 „Soknál végeztünk szemmel láthatóan meddő munkát" - összegezte Eisler Mátyás, kolozsvári főrabbi a középiskolai vallásoktatás terén elért eredményeket 1909-ben. L. Dr. Eisler Mátyás: A főiskolai zsidó ifjúság szervezése. Magyar Izrael, 1909. jún. 1. 103.; A visszaemlékezések tükrében Eisler még így is eufemisztikusan fogalmazott. A vallásoktatás kapcsán már az 1869-es születésű Ignotus megemlékezett elemi majd alsógimnáziumi vallásoktatójának reménytelen erőfeszítéseiről, hogy beleverje a judaizmus alapjait „egy légió vásott, hitetlen, s minden szentből nevetséget űző lipótvárosi gyerekbe". L. Ignotus: Reczepczió. A Hét, 1894. szept. 30. 607. „A mi hittanóránkat - írta az 1884-ben született Szép Ernő - mi nem vettük komolyan, egész évben blicceltünk, mindig csak egypáran voltak ott és ha még el is mentünk, hát egész órán át szurkáltuk és hajigáltuk egymást, és folyton röhögtünk, mint a sakálok." L. Szép Ernő: Lila ákác. [1919.] Budapest, Szépirodalmi, 1976. 52. Az 1901-ben született és pesten iskolázott Kulcsár István emlékei hasonlóak voltak:
