Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1355 az ugyancsak kötelező ifjúsági istentisztelet11 5 nem érintette meg a fiatal nemzedéket. Azok a kulturális felekezeti intézmények sem keltették fel a célközönség remélt érdeklődését, amelyeket pedig már kifejezetten annak érdekében hoztak létre, hogy a zsidóság kulturális örökségének bemutatása révén megszilárdítsák a művelt középosztály zsidó önérzetét. Az 1894-ben alapított, „a zsidó érzés, a zsidó hit megerősítését" célzó Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak saját bevallása szerint nemigen sikerült túllépnie azon a szűk körön, amely „amúgy is rendületlenül ragaszkodik vallásához".11 6 Noha az újságírói pályáját az Egyenlőségben kezdő, majd a kultúrcionista Múlt és Jövő főszerkesztőjeként híressé vált Patai József kijelentése, miszerint mind az IMIT-et, mind az 1910-ben alapított Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületet „csak néhány zsidó intellektuel lelkesedése" tartja fenn, túlzónak tekinthető, tény, hogy e két intézmény jóval kisebb tagsággal büszkélkedhetett, mint a hasonló profilú németországi zsidó egyletek.11 7 Annak a belátása, amint írta Frisch Ármin, a PIH vallástanára s a Magyar-Zsidó Oklevéltár szerkesztője 1903-ban, hogy az elmúlt ötven év, „a zsidó „Az órák alatt zajongtunk, verekedtünk, vagy elmélyedtünk másirányú olvasmányainkba. [...] A felsőbb osztályokban kártyáztunk és sört ittunk az óra alatt. Ugyanezt a viselkedést hallottam más iskolába járó pajtásaimtól is." L. Körmendi: i. m. 64. Ha nem is ír a hittanórákon tanúsított magaviseletéről, Balázs Béla gyermekkori naplója mindenesetre egyértelműen felfedi, hogy a mindennapi iskolai kötelezettségek sorába ágyazódó hittan semmiféle érzelmi hatást nein váltott ki belőle. 1889. jan. 8.: „A hittanból én szerencsétlenül éppen azt tanultam meg, ami kimaradt, a leckét nem, de szerencsésen nem feleltem. Hittan után korcsolyázni voltam." 1899. jan. 15.: „Ma reggel korán keltem, tanultam is még egy kicsit a vallást az ágyban, hanem aztán csak eloltottam a lámpát és tovább aludtam, úgy hogy majdnem lekéstem a hittanról." 1899. jan. 21.: „Holnap nem szándékozom hittanra jönni, mert megakarok [sic!] egy rajzot csinálni. Nem lesz azt hiszem olyan nagy kár azért a hittanért, rabbi úgy sem akarok lenni." L. MZsML, XIX: Hagyaték. Balázs Béla naplója. 115 Amint azt Adler Lajos, a PIH szertartásügyi előjárója 1908-ban óvatosan megjegyezte: „A hitközség áldozatkészségével nem áll arányban az elért eredmény." L. MZsML, Pesti Izraelita Hitközség, II. Szertartási ügyosztály. Az ifjúsági istentiszteletet felügyelő bizottság 1908. nov. 26-án tartott ülésének jegyzőkönyve. Bánde Zoltán, Csongrádi rabbi már nem volt ilyen diplomatikus: „Az a szombat délutáni ifjúsági istentisztelet, amelyre elkényszerítik őket s amely nem áll egyébből, minthogy [sic!] egy nagyon csekély jelentőségű ima keretében a tanárok vagy tanítók fel s alá sétálása mellett az ifjúság mindent csinál, csak nem imádkozik, sem valláserkölcs, sem zsidó érzés nevelése szempontjából nem tekinthető komoly eszköznek." L. Dr. Bánde Zoltán: Az ifjúsági istentisztelet. Egyenlőség, 1911. ápr. 2. 5. 116 „Ószintén megvallhatjuk - összegezte az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) 1902-03. évi felolvasásairól szóló bizottsági jelentés -, hogy a fővárosi zsidó közönségünk azon rétegeit, melyeket legörömestebb nyertünk volna meg hallgatóknak, nem igen tudtuk még magunkhoz édesíteni." L. Lenkei Henrik: Bizottsági jelentések. In: Évkönyv. 1904. Szerk. Bánóczi József. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1904. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai. XIX.) 310. A panasz majdnem évről-évre ismétlődik, így az 1907-08-as évad kapcsán: „Zsidó asszonyaink és leányaink ama csoportját, amely a Kisfaludy-társaság, a Shakespeare-matinék, vagy a szabad lyceum üléseiről sohasem hiányzik, zsidó férfiaink és ifjaink ama részét, mely szabad idejét szívesen tölti a tudományos és egyéb felolvasásoknál, nem sikerült a magunk érdeklődési körébe bevonni. [...] Egyenesen megbélyegző dolognak tartják olyan gyülekezetekben részt venni, a melyeken folyton eszükbejuttatják az ő legfájóbb sebüket, az ő zsidó voltukat." L. Uő: „Bizottsági jelentések". In: Évkönyv. 1909. Szerk. Bánóczi József. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1909. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai. XXVIII.) 386. 117 Míg az IMIT-nek és az OMIKE-nek 1914 előtt kevesebb mint 3 ezer tagja volt, az IMIT-hez nagyon hasonló programmal 1893-ban létrejött Verband der Vereine für jüdische Geschichte und Literatur tagsága tíz év alatt elérte a 15 ezer főt. L. German-Jewish History... i. m. 144.
