Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - A jáki apostolszobrok (Ism.: Csukovits Enikő) IV/1041

1042 TÖRTÉNETI IRODALOM 1042 művészi értékükön, mintegy szimbólummá lényegülnek, amelyet a nem túl művelt közönség is — legalább hírből — ismer. A középkori szobrászat alkotásai közül ilyen például a reimsi angyal, vagy Németországban a naumburgi székesegyház donátorszobrai, közülük is elsősorban a német nő jelképévé lényegült Uta. Ez utóbbi mitizálása — különösen a 30-as években — példátlan méreteket öltött: a szobor-asszony regények, színdarabok, sőt, történelmi felvonulások főszereplőjévé vált, a róla készült fényképek pedig német otthonok ezreibe jutottak el. Jelképekkel természetesen a magyar művészet is rendelkezik. A magyarországi középkori művészet egyik ilyen kulcsemléke a jáki templom, amelynek kiemelkedő kvalitásait a múlt század második felétől kezdve szakemberek sora emelte ki. „Nem csak építészeti de épen kiválólag szobrászmü tekintetében is világraszóló és mütörténeti fontosságra jutott páratlan remekünk." - méltatta 1863-ban a középkori magyar művészet első szakavatott kutatója, Ipolyi Arnold. Értékelésükben nem adták alább az őt követő művészettörténész-generációk legismertebb kutatói sem, csak a hangsúlyokat helyezték a kor szemléletének megfelelően időről-időre új szempontokra. „A jáki templom stílusa belső fejlődés kiérett eredménye. Ez a fejlődés a több helyről és különböző időkben érkezett külföldi elemeket magába olvasztotta, átdolgozta s fokozatosan egységes formaakarattá, egyéni, semmi mással össze nem téveszthető, nemzeti stíllé kovácsolta." - olvashatjuk Gerevich Tibor 1938-ban megjelent munkájában. Még költőibben fogalmazott két évtizeddel később Dercsényi Dezső, aki szerint ,/íz elhaló régi stílus, mint a lemenő nap, egyetlen emlékre pazarolta minden erejét, tudását, gazdagságát." A korábbi értékeléseket az itt ismertetendő kötet bevezetőjében Marosi Ernő lakonikusan a következőképpen összegezte: „Tananyag és szimbólum, s nem csak a 13. századé, hanem mintegy megtestesítője a műemlék fogalomnak." Ε szimbólum szimbólumának, elismerten legszebb részének a kiugró, háromszögű oromzattal lezárt építménybe helyezett, sokszorosan tagolt nyugati kapu számít, melynek homlokfalán lépcsőzetesen emelkedő, oszlopokkal elválasztott fülkékben Krisztus és tíz apostol közel életnagyságú szobra áll. A széles körű ismertséghez persze ez esetben sem lett volna elegendő a kapu kiemelkedő művészeti értéke, ehhez egy több mint egy évszázada lezajlott országos jelentőségű esemény nyújtott nagy segítséget. A jáki főkaput a millenniumi kiállításra készült másolata tette Magyarország Árpád-kori nagyságának jelképévé, „hazánk legfényesebb emlékévé". Az 1896 májusában megnyitott kiállítást, benne a Történelmi Főcsoport Alpár Ignác által tervezett, az ország műemlékeiből egybekomponált épületegyüttesét közel hatmillió ember, vagyis az ország lakosságának egyharmada kereste fel - a jáki kapu és társai néhány hónap alatt közismertté váltak. Ennek a kapunak, pontosabban a kaput díszítő apostolszobroknak szentelt most kötetet az Országos Műemlékvédelmi Hivatal a Balassi Kiadó gondozásában. A kötet aktualitását egy szomorú tény adta: az 1980-as évek közepén a Szent György-templom külső kőfelületeinek pusztulása olyan méreteket öltött, hogy helyenként már figurális faragványokat is fenyegetett a formátlanná válás veszélye. A pusztuló szobrokat megóvásuk érdekében a restaurálási munkákat végző szakemberek javaslatára zárt térbe, múzeumi körülmények közé helyezték, helyükre pedig másolatok kerültek. A szobrok leemelése, restaurálása, a kapuépítmény helyreállítási munkái olyan kutatásokra is lehetőséget adtak, amelyekre korábban nem kerülhetett sor - elsősorban e kutatások eredményeit veheti most kézbe az olvasó. A kötet nem hagyományos tanulmánykötet, létrejöttét gyakorlati igények, a templom felújítási munkálatai indokolták, a szerzők többsége pedig olyan szakember, aki a felújítás munkáiban részt vett. A tanulmányok a ,jáki csapat" egy évtizede folyó munkálatainak eredményéről adnak számot. (A tudományos kutatás 1988-ban, a műemléki helyreállítás pedig 1991-ben kezdődött.) Ezek a munkálatok feltehetőleg hosszú időt vesznek még igénybe, az itt tárgyalt nyugati kapu restaurálásának munkája ugyanis csak az első ütem volt a műemlékegyüttes helyreállításának programtervében. A kötet három nagy szerkezeti egységre tagolódik. Az első rész két áttekintő tanulmányt tartalmaz: egy történeti tanulmányt „A Ják nemzetség, a jáki Szent György-monostor és Ják falu" címmel a jáki templommal kapcsolatos kutatásokat végző két művészettörténész, D. Mezey Alice és Szentesi Edit tollából, valamint a jáki műemlékegyüttes kutatásának, restaurálásának és helyreállításának ismertetését, Horváth Zoltán András geológus, a programtervet készítő Káldi Gyula építész, D. Mezey Alice és a feltárásokat irányító régész, Valter Ilona munkáját. A második egység a kapu oromzatával foglalkozó tanulmányokat tartalmazza. A sort Szentesi Edit: „A jáki nyugati kapu historiográfiája és restaurálástörténete 1904-ig" című alapos, az eddig készült ábrázolásokat, leírásokat, cikkeket és munkálatokat ismertető összefoglalása nyitja. Az ezt követő tanulmányok a falkutatás és restaurálás eredményeit teszik közzé. Különösen izgalmas az a rekonstrukciós kísérlet, amelyről D. Mezey Alice adott számot: az apostolgaléria kutatása sor.--; megfigyelt jelenségek ér-