Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hermann Róbert: Mindig az elsők között. Poeltenberg Ernő a szabadságharc tábornoka (Ism.: Urbán Aladár) 477
478 TÖRTÉNETI IRODALOM 478 rövidesen ismertté vált Poeltenberg neve, mivel ő is tiltakozott a határ átlépése ellen. Csány László kormánybiztos ezért Poeltenberg és a vele egyetértő tisztek eltávolítását javasolta a Honvédelmi Bizottmánynak, amelynek jóváhagyása után Moga tábornok október 18-án közölte ezt az érintettekkel. Ekkor azonban Poeltenberg — és a vele együtt elbocsájtott Vécsey Ödön — kijelentették, hogy engedelmeskedni fognak az országgyűlés és az OHB rendeleteinek. Mivel tiszttársaik is kérték visszavételüket, a táborban lévő biztosok pedig támogatták a kérelmet, az OHB rendeletben közölte a két tiszt visszamaradásának okát. (Poeltenberg a hadbíróság előtt — érthetően — a táborba küldött biztosok "rábeszélésének" tulajdonította tisztázó nyilatkozatát.) Poeltenberg visszavételével elindult fényes katonai karrierje — és megpecsételődött sorsa. Az osztrák fősereggel való összecsapás előtt a "hangulatjavító" kinevezések sorában Poeltenberg megkapta az 1. őrnagyi előléptetését. A schwecháti csatában Poeltenberg két százada a magyar sereg jobbszárnyán kapott elhelyezést, de valószínűleg nem került az ellenséggel harcérintkezésbe. A visszavonuláskor azonban az utóvéd szerepét töltötte be. Ezt követően a Sándor huszárokat a Simunich ellen küldött, Nádoson állomásozó dandárhoz vezényelték. Mivel az ezred parancsnokát Schweidel Józsefet tábornokká nevezték ki és hadosztályparancsnoki beosztást kapott, Karger alezredes pedig az egyik dandár parancsnoka lett, a rangidős Poeltenberg őrnagy vette át az ezred vezényletét. Ezt a megbízatást egy december 14-i, Moson előterében két huszárszázaddal végrehajtott bravúros áttörés után követte az alezredesi kinevezés. Az ekkor már Görgey seregével visszavonuló Karger-dandár Győr feladása után Bábolnán át Csákvárra, majd tovább vonult. December 30-án a hadosztály hallotta Mór felől az ágyúzást, de Karger sokáig tétovázott, hogy Perczelnek segítségére menjen, így csak annak a vereség után visszavonuló erőivel találkozott. Másnap beteget jelentett és átadta a dandár parancsnokságát Poeltenbergnek. A főváros kiürítése után a feldunai hadtest Vácon keresztül indult, s az eredeti elképzeléstől eltérően nem a kevéssé jelentős Lipótvár felmentését kísérelte meg, hanem a bányavárosokba vonult. Ezekben az eseményekben Poeltenberg dandára Piller János ezredes hadosztályába volt beosztva. Az ellenség által kiürített Kassa megszállása után Görgey Piller hadosztályát Schlick üldözésére indította. A vállalkozás azonban nem járt sikerrel, mert csak az osztrák utóvédet érte el a hadosztály. Belátva azt, hogy a kudarcért ő a felelős, február 19-én — szembetegségére hivatkozva — Piller lemondott és hadosztály parancsnokságát a rangidős Poeltenbergnek adta át. Közben Görgey sürgette, hogy az engedély nélkül betegszabadságra távozott Karger ezredest szólítsák fel: képes-e átvenni ezrede parancsnokságát. Mivel Karger február közepén ismét egyhónapi betegszabadságot kért, a HM március 10-ig adott neki türelmi időt. Mikor az ezredes azt nyilatkozta, hogy orvosi véleményre sem télen, sem tavasszal nem teljesíthet szolgálatot, törzsorvosi felülvizsgálatra utasították, amely április 14-én nyugdíjazta. Közben elindult Poeltenberg ezredesi kinevezése, de azt Kossuth csak május 1-én erősítette meg. Időközben Görgey feldunai hadtestét február 12-én Dembinski altárbornagy főparancsnoksága alá rendelték. A beosztott négy hadosztály parancsnokai közül kettő (Alulich és Kmety) tiltakoztak, de Poeltenberg véleménye — állapítja meg a szerző — ugyanúgy ismeretlen, mint ahogyan nem tudjuk, volt-e véleménye Görgey váci kiáltványáról. Poeltenberg február 20-án kapott először parancsot Dembinskitől, majd 26-án Feldebrő térségében, a Tárnán átkelve csapott össze Colloredo vezérőrnagy dandárával, amely erősítést kapva visszavonulásra késztette Poeltenberget. Másnap a hadosztály, különösen a Sándor huszárok sikerrel állították meg Schlick vérteseinek rohamát, de a Klapka hadtestébe tartozó Dessewffy- és Poeltenberg-hadosztály visszavonulni kényszerült Kápolna irányába. 28-án Poeltenberg hadosztálya felfejlődött az előnyomuló osztrák erőkkel szemben, de a főparancsnok visszavonulást rendelt. Poeltenberg Poroszló irányába vonult vissza, ahol a tiszai átkelőhely védelme lett volna Görgey hadosztályának feladata, de a tábornok helyzetét veszélyesnek tartva, március 2-án és 3-án visszavonult a Tisza vonala mögé. Március 3-án a tisztikar elégedetlensége miatt a táborban tartózkodó Szemere Bertalan leváltotta Dembinskit, s ezt a megérkező Kossuth is megerősítette. A fősereg vezérletét azonban az OHB nem Görgeyre, hanem Vetter Antal altábornagyra bízta. A bekövetkezett átszervezés Poeltenberg hadosztályát nem érintette, beosztása is megmaradt Görgey hadtesténél. Amikor március végén Vetter beteget jelentett, Görgey vette át ideiglenesen a főparancsnokságot. A Tisza vonaláról meginduló hadműveletekben Poeltenberg Hatvannál játszott jelentős szerepet Schlick visszaszorításában, részt vett az Isaszegnél lezajlott ütközetben, majd a Vácon át a Garam vonalához indított főerőkben ott volt a Poeltenberg-hadosztály is. Átkelve a Garamon Nagysallónál az ütközetet Poeltenberg lovassága döntötte el, ahol személyesen vezette a Sándor- és Miklós-huszárok 16 századának rohamát. Az előretörő magyar sereg rövidesen felszabadította a körülzárt Komáromot is.
