Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hermann Róbert: Mindig az elsők között. Poeltenberg Ernő a szabadságharc tábornoka (Ism.: Urbán Aladár) 477
TÖRTÉNETI IRODALOM 479 Ekkor már a Függetlenségi Nyilatkozat hírére lemondott Gáspár András tábornok helyett Görgey Poeltenberget nevezte ki hadtestparancsnoknak. Komárom felmentése után a hadvezetésnek azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy megkísérli-e a további előnyomulást Bécs felé, vagy visszafoglalja Buda várát. A szerző kifejti, hogy az előbbi lehetőség az erőviszonyok miatt nem volt reális, s hogy ezért döntött Görgey Buda ostromáról. Poeltenberg pedig azt a feladatot kapta, hogy vonuljon a Rába vonaláig és foglalja el Győrt, — amelyet egyébként az osztrák csapatok harc nélkül kiürítettek. A hadtest ezt követően a térségben megfigyelőszolgálatot teljesített. Ekkoriban, június 7-én kapta meg Poeltenberg a tábornok (vezérőrnagyi) kinevezést. Míg a Duna balpartján Görgey június 16-án a Vág mentén kísérelte meg a támadást, Poeltenberg a jobbparton Klapka alárendeltségében Győr védelmét kellett, hogy biztosítsa. Haynau június 26-án megindult támadásakor a magyar sereg balszárnyán elhelyezkedő Kmetty-hadosztály feladata a Rába-vonalat és visszavonult Pápa felé. Győr védelmét ez megnehezítette, s a helyszínre érkező Görgey június 27-én elrendelte a város kiürítését. A Komárom alá vonult magyar erők julius 2-án mérkőztek meg Haynau főseregének egy orosz gyaloghadosztállyal kiegészített részével, ahol Görgey és Poeltenberg személyesen vezették a lovasrohamot. (Ebben az ütközetben kapott Görgey súlyos fejsebet.) A harc eredménye csupán csak az volt, hogy Klapka erői visszafoglalták a monostori sáncokat. Július 11-én a sáncokat körülfogó osztrák erők gyűrűjét nem sikerült áttörni, így a Duna jobb partja helyett a bal parton kellett — visszahagyva Komárom erős helyőrségét — visszavonulni. A visszavonuló magyar sereg Vácnál orosz erőkbe ütközött, s csak a legnagyobb nehézségek árán tudott átvonulni a városon. Az elvonulásnál az utóvédet Poeltenberg vezette és sikerrel tartóztatta fel az üldöző orosz lovasságot. Görgey Vác után a Losonc-Miskolc kerülő útvonalon indult meg, majd nagy ívben Tokaj-Nyíregyháza-Debrecen érintésével tovább, mindezt állandó harcérintkezésben az oroszokkal. Debrecen után érkezett el Poeltenberg önálló küldetésének pillanata. Görgey már július 24-én levelet kapott Rüdiger lovassági tábornoktól, amely megadásra szólította fel. Görgey válaszában azt javasolta, hogy Paszkevics a magyar kormánnyal vegye fel a kapcsolatot. Augusztus 1-én Szemere Bertalan mininszterelnök és Batthyány Kázmér külügyminiszter érkeztek a magyar táborba, hogy az oroszokkal lépjenek érintkezésbe. Egy július 30-án kelt memorandumot nyújtottak át Görgeynek, aki azt — Poeltenberg francia fordításában — egy kísérőlevéllel eljuttatta az orosz előőrsökhöz. Majd az augusztus 6-án a két miniszter által fogalmazott államirattal Poeltenberg és Beniczky alezredest augusztus 7-én az orosz táborba küldték. A két követ feladata az 1848. évi alkotmány és az ország függetlenségének elismertetése lett volna. Augusztus 8-án fogadta őket Rüdiger, majd vacsora után Frolov tábornok vezérkari főnök látta őket vendégül. A szerző részletesen ismerteti a beszélgetést, amely kölcsönös tapogatózás volt, s amelynek egyetlen tanulsága lehetett: az orosz fél csak a feltétlen megadásról hajlandó tárgyalni, de csak a sereggel. Hajnalban megérkezett a futár Paszkevicstől, aki tudatta, hogy nem fogadja a békeköveteket. Frolov tábornok egyben átadta Rüdigernek a levelét, amelyben kijelentette, hogy az orosz sereg egyetlen feladata, hogy harcoljon, s ha Görgey törvényes uralkodójával a meghódolásról óhajt alkudozni, úgy forduljon az osztrák sereg főparancsnokához. A követek augusztus 9-én indultak vissza (ezen a napon szenvedett a magyar sereg katasztrofális vereséget Temesvárnál), 10-én értek Borosjenőre, s 11-én Világosra. Aznap délután megérkeztek Aradra, ahol Görgey már kézhez kapta mind a katonai, mind a polgári főhatalmat. A szerző szerint nem állapítható meg, hogy a békekövetek érkezése előtt megszületett-e a döntés az oroszok előtti fegyverletételről, vagy csak Poeltenbergék beszámolója után. Mindenesetre Görgey Rüdiger levelének kézhezvétele után tudatta az orosz tábornokkal a kormány lemondását és feltétel nélküli fegyverletételi szándékát. Egyben közölte azt is, hogy milyen útvonalon kíván haladni. Augusztus 12-én Görgey táborába érkezett Frolov tábornok a részletek megbeszélésére, s másnap Világosnál megtörtént a fegyverletétel. A következő napon Rüdiger ebédet adott a tábornokok tiszteletére, majd Görgeyt Nagyváradra kísérte, Paszkevics főhadiszállására. Augusztus 23-án a tiszteket Sarkadon, a tábornokokat Gyulán átadták az osztrákoknak. Az Aradra szállított tábornokok ellen Haynau utasítására még augusztus 25-én megkezdődött a hadbírósági vizsgálat. Poeltenberget augusztus 26-án hallgatták ki először. A tábornok hivatkozott arra, hogy 1848 augusztusában több izben tett kísérletet áthelyezésére, hogy október közepén el akarták távolítani a hadseregből, s hogy Scwechát után sokáig reménykedtek valami kiegyezésben. Szolgált a trónfosztás után is, de az elszakadással nem értett egyet, s a szolgálatban a katonai becsület tartotta vissza. Poeltenberg második kihallgatására szeptember 13-án került sor. Több részletkérdés mellett a hadbíró egyrész arra volt kíváncsi, hogy miért nem élt a lehetőséggel, amikor az OHB el akarta bocsájtani, illetve miért maradt meg a magyar sereg kötelékében a trónfosztás
