Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Varga Lajos: Garami Ernő. Politikai életrajz (Ism.: Mucsi Ferenc) V/1213
TÖRTÉNETI IRODALOM 1213 ságküzdelmek közös pontjait kereső és felmutató tradícióhoz. A jeles művészettörténész, Lyka Károly 1894-ben ott volt Kossuth Lajos halálos ágyánál, Torinóban, a Via dei Mille 22. szám alatti házban. Ő írja, hogy amikor a nagy száműzött koporsóját szállító vonat elindult hazafelé „a rizsföldes síkságon, reggeltől fogva minden állomáson, a legkisebben is vörösinges vén garibaldisták sorakoztak, hol ketten-hárman, hol sokan, aszerint, hogy hányan maradtak meg az olasz szabadságharcból. Feszes állásban tisztelegtek, s meghajtották tépett zászlójukat a Kormányzó kocsija előtt". Nos, Pasquale Fornaro remek könyve ennek a szép örökségnek a szellemében beszél olaszok és magyarok közös dolgairól. Csorba László Varga Lajos GARAMI ERNŐ. POLITIKAI ÉLETRAJZ Napvilág kiadó, Budapest 1996. 391 o. Varga Lajos könyve az első átfogó munka, amely a maga teljességében mutatja be Garami Ernő politikai pályafutását. A század első harmadának egyik legmarkánsabb szociáldemokrata politikusáról, a tömegpárttá váló magyarországi szociáldemokrácia elismert vezetőjéről, az őszirózsás forradalom legszorgalmasabb miniszteréről, a 20-as évek egyik vezető politikai emigránsáról sokoldalú, alapos képet nyújt a mintegy 25 íves monográfia. A könyv széleskörű forrásbázisra támaszkodik. A Politikatörténeti Intézet levéltárából a Szociáldemokrata Párt titkársági iratai Garami pályájának egészére tartalmaznak adatokat; a Fővárosi Levéltár a pártmozgalmak történetének feltárásához nyújt fontos ismereteket; az Országos Levéltár főleg Garami miniszteri tevékenységére vonatkozóan őriz lényeges iratokat. A nyomtatott források közül a szociáldemokrata párt korabeli kiadványai, a „szociálisztikus munkásmozgalmakkal" foglalkozó éves rendőrségi jelentések, továbbá a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai című forrásgyűjtemény-sorozatnak főleg az 1907-1918-as éveket átfogó kötetei szolgáltak bázisul a munka megírásához. Jól hasznosította a szerző Garami Forrongó Magyarország című emlékiratait, továbbá az 1939-ben napvilágot látott Garami Ernő Emlékkönyvet, amely számos pályatárs méltatását tartalmazza a politikus, a teoretikus, a szerkesztő Garamiról. A történeti szakirodalom csak kevéssé volt felhasználható, részint azért, mert a feldolgozások Garami személyével csak egy-egy rövidebb időszak keretében foglalkoznak, részben pedig ezért, mert a Garamival szembeni elutasító politikai megítélés hosszú időn át akadályozta tevékenységének elfogulatlan értékelését. Varga Lajos könyvében mindenesetre már túl van ezeken az ideológiai-politikai akadályokon, s nagy anyagtudására támaszkodva Garamiról meggyőző, objektív képet rajzol. Szépen kidolgozott része a könyvnek Garami családi hátterének, majd pályakezdésének ábrázolása. Különösen jól sikerült a német szociáldemokrácia példáján eszmélő-nevelkedő fiatal szocialista bemutatása. A legális német tömegpárt imponáló szervezettsége, ideológiai felkészültsége, politikai és gazdasági sikerei mindvégig nagy hatással voltak Garamira, s főleg a század elején, a hazai szocialista mozgalom tömegessé válásának időszakában példaként gyakran hivatkozott is rájuk. Garami ideológiai tájékozottságával, politikai érzékével, jó szervezőkészségével már fiatalon a magyarországi szociáldemokrácia elismert vezetőjévé vált. Az 1903. évi pártprogram szerzőjeként, a Népszava-napilap megteremtőjeként és szerkesztőjeként, az 1905-1906. évi politikai válság választójogi tömegharcainak vezetőjeként vitathatatlan tekintélyre tett szert, nemcsak a mozgalomban, hanem az országos politikában is. Az 1910-es évek elejével kibontakozó újabb tömegmozgalmakban Garami a Justh-párttal kötött választójogi szövetség révén a szociáldemokráciát már országos jelentőségű politikai erővé emelte. A politikus Garami emberi tulajdonságaira is jut olykor egy-egy ecsetvonás a könyvben: közismert zárkózottságát, komolyságát, a nagygyűlési szónoklásoktól való irtózását több alkalommal is hangsúlyozza a szerző, de néha — főként a fiatal Garamiról szólva — találunk utalásokat a szebbik nem iránti természetes vonzalmára, még szerelmes versei is szóba kerülnek. С
