Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 497 semmiféle politikai megfontolás sem bírhatta volna rá, hogy közben a színtérről „visszavonulva", teret adjanak egy külön magyar-román háborúskodásnak. Megválaszolatlan az a kérdés is, hogy Hitler ezzel kapcsolatos megállapításán túlmenően, vajon milyen értesülések és megfontolások nyomán feltételezte a magyar vezérkar főnöke, hogy a szövetségesek az év első két hónapjában már olyan erőket vontak össze Észak-Afrikában, melyek az olaszokkal a hátuk mögött már márciusban lehetővé teszik a sikeres partraszállási hadműveletet a Balkánon. Szombathelyi, akinek a balkáni magyar jelenléttel kapcsolatos, a főhadiszálláson képviselt magatartása hazatérte után kivívta a kormány ellenkezését, nem minden alap nélkül vélhette, hogy az nem okvetlenül ellenkezik a miniszterelnök külpolitikai koncepciójával. Ezt látszik igazolni a miniszterelnöknek az országgyűlés külügyi bizottsága előtt február 19-én, már a Szombathelyi látogatást követően tartott tájékoztatója. Kállay többek között kifejtette a bizottság tagjainak, hogy a figyelem súlypontja a Balkán felé terelődik, mivel itt várható a második front megnyitása. „Ebben Magyarország közvetlenül érdekelt. Magyarországnak természetesen továbbra is Szovjet-Oroszország a fő ellensége. Magyarország a jelenlegi helyzetben leginkább szilárd belső rendjének fenntartásával támogathatja szövetségeseit."1 1 A balkáni eseményekkel kapcsolatosan várható a románok Erdély elleni aktivizálódása, aminek visszaverésére kell tartalékolni a honvédség megmaradt erőit. Ugyanakkor szólt arról is, hogy szerb nemzeti erők részéről közeledési kísérlet történt Magyarországfelé, ami „foglalkoztatja" a magyar politikát. A közeledés mibenlétéről Kállay ugyan nem hozott többet a jelenlévők tudtára, azonban biztosra vehető, hogy a kérdés bizalmas körben való megtárgyalása során — a vezérkar főnökének tudtával — felmerülhetett a magyar csapatok és a Mihajlovics-féle erőknek a szövetségesek oldalán történő együttműködésének gondolata is. A jelenlévő ellenzékiek óvták a miniszterelnököt még a gondolatától is annak, hogy magyar csapatok netán összeütközésbe kerüljenek angolszász erőkkel a Balkánon. A kormány ellenkezését váltotta ki, amikor a főhadiszálláson történteket realizálandó, a német Véderőfőparancsnokság, az OKW már február 11-én a magyar vezérkarhoz fordult, és kérte, hogy 3 hadosztályt bocsássanak rendelkezésére a szerbiai megszálláshoz. Jó lenne, ha ezek közül 2 már márciusban átvenné a német csapatoktól feladatát. Pappenheim ezredes, német katonai attasé azonban már 13-án megkereste az OKW-t, s közölte, hogy Szombathelyi nem tartja lehetőnek a kérés teljesítését. Indokul azt hozta fel, hogy egy esetleges balkáni partraszállás és Románia várható átállása esetére magyar erőket kell tartalékolni. Pappenheim még hozzáfűzte, valóban 4 hadosztály felszerelése Magyarország számára csaknem minden fegyver- és anyag, valamint kiképzett embertartaléka igénybevételét jelentené. Viszont amennyiben anyagi és kiképzési támogatást kap, ügy Szombathelyi lehetőnek tartja, hogy leghamarabb májusban 5 hadosztályt rendelkezésre tud bocsátani. Az OKW-nál ha nem is egykönnyen, de végül is azzal tértek napirendre e közlés felett, hogy május 1-től a magyar vezérkar a szerbiai megszálláshoz 2 hadosztályt, hadműveleti tartalékként pedig 3 hadosztályt helyez készenlétbe.1 2
