Századok – 1989
Tanulmányok - Hanzó Lajos: A Barcaság betelepítése és a Német Lovagrend III–IV/359
Hanzó Lajos A BARCASÁG BETELEPÍTÉSE ÉS A NÉMET LOVAGREND Az erdélyi szász történetirodalomban a Szászföld településének kérdésében századok óta ugyanaz a téves szemlélet, a germán kontinuitás gondolata jelentkezik. Megmutatkozik ez már Johann Tröster 1666-ban megjelent híres művében1 éppúgy, mint az egész újabb népi öntudattól túlfűtött erdélyi szász történetírásban.2 A modern szász történetírók egyike, Fr. Müller 3 pl. a szász történelmet egyenesen hőskölteménynek minősíti, népének pedig világtörténeti jelentőséget tulajdonít. Általában a szászság aktuális politikai érdekeinek kielégítése, a népcsoportgondolat, a német birodalommal való kapcsolat kizárólagos keresése és az erdélyi népekkel való szimbiózis vizsgálatának elhanyagolása jellemzi ezt a történetszemléletet. Az Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde legújabb kötetei s még inkább a Siebenbürgische Viertel]ahrschrift számai szembetűnően mutatják e sajátos történetpolitikai irányzat tüneteit. Fr. Teutsch nagy összefoglaló művének állam- és egyháztörténeti szemlélete és józan provincializmusa4 nyomtalanul eltűnt az újabb irodalomban. Egyedül K. K. Klein5 kísérelte meg visszavezetni a szász történetírást a teutschi szem-1 Das alt und neue Teutsche Dacia 1666. 2 Siebenbürgen und seine Wehrbauten. Leipzig, 1941. (Die blauen Bücher.) „Aki a rend óriási poroszországi eredményeit szem előtt tartja, könnyen elképzelheti, micsoda fejlődés indult volna meg Erdélyben, ha sikerült volna nekik (ti. a rendnek) itt maradni. Ezen események egyenesen európai hatása lett volna. Biztosabban, mint bármikor, német kézbe siklott volna át Délkelet-Európa, sőt a Duna-medencét török beütések sohasem érték volna." Saját népe szeretetéből fakadó költői túlzást találhatunk e sorokban, de ezen túlmenőleg Zillich művének sok egyéb állítása is némi módosulásban részesül az újabb kutatások eredményeinek fényénél. A szász nép betelepülése is hullámszerűen, tehát nem egyszerre történt, mint ő állítja. Ennek a XIII. századig elhúzódó folyamatnak utolsó lökéseként érnek el a hospesek Barcaságba is. A faji különállás mélyen átélt tudata vezet arra, hogy a szász lakosoknak egyedüli kultúrahordozó jelleget tulajdonítanak, mert a többi nép, különösen a magyar nemesség „a kitartó kulturális munkára teljesen képtelen. Ezt a feladatot, csak szabad emberek valósíthatták meg." (I. m. 15. 1.) Ilyenformán egyenesen következik az a torz beállítás, hogy Erdély, szűkebb vonatkozásban pedig Barcaság kérdéseit csak a szászok tudták megoldani, a többi itt lakó nép pedig csak utánozta őket. (I. m. 20. 1.) Ehhez a fikcióhoz természetesen szükség volt arra, hogy a történés ezerszálű hálózatából egyes tényeket kiragadjanak és fokozottabban hangsúlyozzanak, mint a hospesek történeti tudatának tárgyalása alkalmával is szemlélhetjük: „Akármi késztette ezeket a vándorlásra, tudták, hogy Európa első népéhez tartoztak. Ezt a műveletlen keleti országgal való találkozás alkalmával kettőzötten érezték." (I. m. 18. I.) Wandlung der geschichtlichen Hauptaufgaben unseres Volkes im Laufe seiner Entwicklung und seine Anpassung daran. (Siebenbürgische Vierteljahrschrift. 1932. 288. 1.) 4 Geschichte der Siebenbürgen Sachsen für das sächsiche Volk. Hermannstadt. 1907. 5 Vö.: Siegmund, H.: Deutschdämmerung in Siebenbürgen. Hermannstadt 1931. Erre válaszol Klein, К. К.: Geschichtwissenschaft und naturwissenschaftliche Pseudohistorie. (Siebenbürgische Vierteljahrschrift. 1932. 315. 1.) c. cikkben.
