Századok – 1989
Közlemények - Beke Margit: A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő története 1928–1940 I–II/125
138 ВЕКЕ MARGIT Kikötőhasználati díjak 3. §. További intézkedésig ilyen díjat nem szednek. Telelő hajók 8.naptól kötelesek díjat fizetni, mint Budapest bármely kikötőjében." Érdekes, a telelő hajók külön kedvezményt nem élveznek, ellentétben a vasúton és tengelyen szállított kedvezményeknél. Ez a rendelkezés - összhangban a rakodás után a kikötőt elhagyni kényszerülő hajóra vonatkozó rendelkezéssel - azt a célt szolgálja, hogy a torlódást elkerülve minél nagyobb arányú forgalmat bonyolítsanak le, minél nagyobb jövedelmezőséggel. További építkezés és bővítés A kikötő építésében, vérkeringésébe való bekapcsolódásában a Csepel-szigeten és környékén lakók is érdekelve voltak. A kikötő beépítetlen területen épült, de szükséges volt határkiigazítás. A kikötő céljára Csepel községtől sajátítottak ki jelentős területeket. A kormánybiztosság tulajdonát képező ingatlanokból Csepel község, és Szigetszentmiklós határából pedig Soroksár területeket. Szigetszentmiklós és Dunaharaszti kölcsönösen hajtanak végre határkiigazítást.3 9 Az áruküldemények hajón, vasúton és fuvaron érkeztek, ezért szükség volt az utak kiépítésére, bővítésére és karbantartására. A kikötői főút, amely a soroksári Duna-ág felső szigetcsúcsi hídján túl kezdődik, és dél felé kettészeli a kikötő területét, a Kereskedelemügyi Minisztérium elgondolása szerint magánút gyanánt volt tervezve, a minisztérium hajlandó közforgalmú úttá minősíteni. Kikötése, hogy az út építéséhez, költségeihez meghatározott összeggel járuljanak az érdekelt felek. Az út egy része csak kőalapos kavicsterítéssel van ellátva, a többi kőburkolatos. Azon vitáznak, ki építse át a makadám utat kőburkolatúvá. A kikötő nem vállalja, mert az érintett szakasz számára így is megfelelő. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye küldöttei vállalják az út építésének finanszírozását, de a további kötelezettségtől eláll. A főút így a Fővárosi Közmunkák Tanácsa gondozásában épül.4 0 A szigetségi községek hamarosan azzal az igénnyel állnak a kikötő kormánybiztossága elé, hogy a Csepel község által megvásárolt ingatlanon keresztül a főúthoz bekötő utat építhessenek, mi több, kérik a kikötőigazgatóság hozzájárulását az építkezéshez. A kikötő engedélyezi a közutat, de a községek segítségére nem tud lenni, mivel dunakavics készletük nincs, viszont kavicshomokot készséggel rendelkezésükre bocsát. A vármegyei alispán a közút építésének tárgyalására egybehívja az érdekelt feleket. A gytfiésen megjelennek a 10 község (Csepel, Szigetszentmárton, Szigetszentmiklós, Tököl, Szigetcsép, Szigetújfalu, Ráckeve, Makád, Szigetbecse, Lórév) és a csepeli ipari és kereskedelmi vállalatok képviselői. A községek közül a hozzájárulást legnagyobb arányban Csepel fizeti (40%), vállalatok közül a Weiss Manfred (20%), legkevesebbet Makád és Szigetbecse, vállalatok közül Neményi Testvérek Papírgyára fizet (0,5%).41 39-41 PML PPSKK alispáni iratok. IV. 408. b. közigazgatási iratok.
