Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
UNG MliGYE 1398. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 953 patak, majd ennek forrásától keleti irányban a Vihorlát gerince.4 3 A további szakaszon azonban az újkori határokhoz képest jelentős eltérést tapasztalunk, mert 1398-ban Ung megyéhez számították Ublya, Ulics és Klenova falvakat, 1437-ben pedig e hármon kívül három más, addig nem említett falut is (Dubrava, Hrabóc, Inóc) a Drugetek ungi falvai között soroltak fel. Több település ezen a vidéken akkoriban még n\ ilván nem is volt. A két adatból az tűnik ki, hogy a megyehatár eredetileg a Vihorlát meghosszabításában folytatódott az országhatárig, tehát nagyjából az Ung és a Labore folyók vízválasztóján haladt. A ténynek persze igazgatási szempontból nem volt különösebb jelentősége, hiszen az egész hegyvidéket 1332 óta a Drugetek uralták századokon át. Annak, hogy az újkori határ mikor alakult ki, nem is maradt nyoma, de a 16. századi portális összeírások már az új határt mutatják.44 A megye a nagyalföldi síkság és a Kárpátok hegyvidékének találkozásánál jött létre, a Beszkidekben eredő és eredetileg a Latorcába torkolló Ung folyó tengelyében. Délnyugati harmada síkvidék volt, amely északon és keleten a hegyek lábáig nyúlt. A középkor folyamán a megyének csak ez a része települt be viszonylag sűrűn. A lapályt északról a Vihorlát 900—1000 m magas gerince, északkeletről ugyanis magas erdős hegyláncok fogták körül.45 A korai lakosság számára ezek vajmi kevés vonzerőt jelentettek, annál is kevésbé, mert rajtuk túl még barátságtalanabb vidék következett, a Keleti Beszkidek őserdei rengetege, amelyben az egyetlen járható utat a messze fent eredő Ung keskeny völgye jelölte ki. Ez néhol 2-3 km szélesre is kitágult, Ungvár fölött azonban — nem sokkal Nyevicke előtt — a hegyláncok szorításában összeszűkült. Ez lehetett az a „kapu", amelyről a síksági „kapusok" faluja, Kapós (Kopus, 1214), a középkori megye legnagyobb települése és székhelye a nevét kapta.4 6 Ezen át vezetett az országrész egyik legfontosabb útvonala az Ung völgyén végig a folyó forrásvidékére, az Uzsoki-hágóhoz és azon túlra, „Oroszországba", Halics, majd Kiev felé.47 A járhatatlan erdőségek, amelyek az ungi síkságot körülvették, alkották az ország eredetileg lakott részének határait, a ,gyepűt'. Mindazt, ami ezen túl a Beszkidek gerincéig elterült, összefoglaló néven Ungban is — mint a szomszédos Zemplénban és azon túl, Sárosban — ,Gyepüelvének' (Gepeuelv, 1284) nevezték.4 8 Ide legkorábban a 13. század folya-4 3 Kisdobronynál a Latorca hídja vezetett át Ung megyéből Beregbe (1389: ZsO I. 1203). Zemplén felé a határ a Labore volt 1344-ben is, mint később (usque fluvium Laborch qui fluvius separat comitatus (!) Zemplen ac comitatu (!) Hung, Dl. 32 163). Bruszfalvát, a későbbi Oreszkát az Izbugya patak vágta ketté, úgy, hogy a falu keleti fele Unghoz, a nyugati Zemplénhez tartozott (1337: Szt. 1. 133). Maga Izbugya falu még a 19. században is megoszlott a két megye között. 44 1332>367: DF 233 780, LM 1300-174. Az 1549. évi zempléni és ungi dicalis összeírások már a későbbi állapotot tükrözik (Maksay Ferenc közlése). 4 5 1248: ad alpes et silvas magnas, Váralja falu későbbi határában, a Tibava forrásvidékén, Szt. I. 30; 1337: usque verticem montis alpinosi, a Vihorláton, Jósza és Németporuba között, Szt. I. 145. 46 +1214/334: predium . . . nomine Kopus (Codex diplomaticus et opistolaris Slovaciae. 1. t. Ed. Richard Marsina. Bratislavac 1971. 145.) 47 A fontosabbik oroszországi út úgy látszik Munkács felé, a Vereckei-hágón át vezetett, vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1963. 524. 48 1284: H. VII. 186, vö. Reg. Arp. 3327. sz.; 1337/367/414: in provinciám Gepel, a Vihorláton túl Zemplénben. Szt. I. 146; 1413: districtus Gepel, ugyanott, DF 220 655, LO AA 54; 1327: ad publicam viam que ducit ad Gepuel, Sáros megye északi részén, Dl. 86 986.
