Századok – 1974
Közlemények - Kovács József: Teleki Sándor visszaemlékezései az aradi vértanúk kivégzéséről 1176/V-VI
TELEKI SÁNDOR VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1177 hatása alatt készült írásának egész szelleme, a Habsburgok ellen forduló izzó gyűlölete' forradalmi köztársasági érzelmeinek bő áradása nyilván nem volt összeegyeztethető a kiegyezés utáni hivatalos magyar politika irányvonalával. Így ez az írás Magyarországon nem vált ismeretessé. Eckhardt Sándor figyelt fel rá az 1930-as évek elején, s közre is adta egy francianyelvű magyar folyóirat, a Nouvelle Revue de Hongrie hasábjain,s Ez a közlés az adott időpontban megfelelt a magyar külpolitika bizonyos francia-orientációs irányzata törekvéseinek, de hogy Teleki Sándor ezen írásának egész szelleme mennyire idegen volt valójában az ellenforradalmi korszak szellemétől, mi sem mutatja jobban, mint hogy magyarul a visszaemlékezés nem látott napvolágot. Úgy vélem, hasznos szolgálatot teszek azzal, ha most magyarra fordítva közlöm Teleki érdekes visszaemlékezését, — megmentve így a méltatlan feledéstől. Az emlékezés első részében különösen a forradalom lelkes hívét, a szabadság rajongóját, az áruló királyok ócsárlóját ismerjük meg a szerzőben, aki — mint annyi más magyar emigráns, Franciaországban keresi a támaszt, persze nem III. Napóleon Franciaországában, hanem egy elképzelt Franciaországban, amelyet Victor Hugo álmodott meg költeményeiben. A szerző magát ,,francia eszmeiségű magyarnak" mondja, és minden reményét a köztársasági Franciaországba veti, ettől várja a szabadító forradalom jeladását, és patetikus szavakkal azt jósolja, hogy ,,a hunok fiai a gallfiaknak nyújtják majd kezüket, amikor a végső és nagyszerű ütközet órája üt". Teleki Sándor nyelve a maga idejében semmi túlzást nem jelentett : így beszéltek minden nemzet emigránsai, akik Lamennais-ért és Vidor Hugóért rajongtak, és a számos politikai árulás ellenére megingat hatatlanok maradtak köztársasági hitükben. De Teleki Sándor írása nem csupán hitvallás; olyan tanulmány is, amely az osztrák zsarnokságról kívánja lerántani a leplet. Amikor szemlét tart példáid az eperjesi vértörvényszék szörnyűségei és a Martinovics-féle mozgalom kivégzettei felett, az a cél vezeti, hogy eljusson a legkegyetlenebbekig, — az aradi kivégzésekig, ahol a honvédsereg 13 tábornokát felakasztották, illetve agyonlőtték. Az aradi vértanúk kivégzésének szemtanújaként, a megrázó élmény hatása alatt, szenvedélyes szavakkal bélyegzi Görgeyt árulónak, és teszi felelőssé a bukásért s annak következményeiért, — anélkül természetesen, hogy a bukás okait, s Görgeynek a világosi fegyverletételre nem korlátozható, valóban súlyosan bírálandó szerepét történész módjára elemezhetné. Teleki szenvedélyes, megrázó írásának az volt a jelentősége, hogy rendkívüli erővel mutatott rá a megtorlás kegyetlenségére, az áldozatok hősiességére, és a vereség után is tovább élő forradalmi elszántságra a magyarság legjobbjai körében. Ennyi elég érték arra, hogy megmentsük a feledéstől. «Nouvelle Revue de Hongrie, 1932. évf. 101—104, 309 — 312,632 — 636. — A fordítás alapjául is ez szolgált.
