Századok – 1970

KRÓNIKA - Rácz János kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 218/I

KRÓNIKA 219 ben. A leglényegesebbnek azt a tapasztalatot tartja, melyet az oroszországi, ill. szovjetunióbéli helyzetből vontak le a KMP vezetői: a sztálini gazdaságpolitika túlzott centralizáltságából arra a következtetésre jutottak, hogy az ÜB-oknak nem kell jelentős helyet biztosítani programjukban. Az ellenállási mozgalomban jöttek létre az első üzemi bizottságok, irányították a vállalaton belüli szabotázsakciókat, elrejtették a fontosabb gépeket. Az ország területének fokozatos felszabadulásával együtt jöttek létre az ÜB-ok. В gyors folyamat oka, hogy ismerték a nemzetközi munkásmozgalom hasonló példáit; azt gondolták, hogy itt a második Tanácsköztársaság ideje; felismerték azt az eszközt az ÜB-ben, mellyel eredményesen harcolhatnak a tőkés-vezetés ellen. A két munkáspárt aránylag gyorsan felismerte az ÜB-k fontosságát, s igyekezett átfogni azok tevékenységét. Azt, hogy az 1944 őszén elfogadott „Magyarország demokratikus újjáépítésének ós felemelkedésének programjá"-ból kimaradt a munkásellenőrzés kérdése, azzal magyarázhatjuk, hogy a KMP nem számolt reálisan a néptömegek objektíve létező elégedetlenségével, túlértékelték az első hónapokban a tőke bevonásának lehetőségét az újjáépítésbe, a hatalomért vívott harcban nem tartották jelentősnek az ÜB-okat, s ezt még kiegészítették a már érintett szovjet tapasztalatok is. Rövid idő alatt azonban az MKP felismerte az UB-ban rejlő lehetőségeket, s noha a SzDP a nagyobb hagyományokkal rendelkező bizalmi rendszer mellett foglalt állást, 1945 februárjában kiadták az ÜB-k létrehívásáról szóló kormányrendelkezést. S noha a következő rendelkezés már jóval szélesebben ismerte el az ÜB-k ellenőrzési jogát, a kormány által elismert ÜB-tevékenység elsősorban az érdekvédelmi, szociális kérdésekkel való foglalkozást, majd a termelés beindításában való részvételt jelentette. A szerző kimutatja, hogy a munkásosztály az újjáépítéskor elévülhetetlen érdemeket szerzett, s úgy érezte, hogy apárt, ill. a kormány nem biztosítja az ÜB rendeletekben a már kialakított jogait a termelés, a tőkés vállalatok ellenőrzésében ; lényegében igényt tartottak a teljes vezetésre. Az ÜB-k így sokban szembenálltak az MKP 1944 —45-ben követett politikai és gazdasági irányvonalával, s a pártnak fel kellett lépnie az ÜB-k radikalizmusával szemben. Mint Rácz János megállapítja, ez a radikalizmus nem értékelhető egyértelműen negatívan, mert a munkások határozott tőkeellenes hangulatának adott kifejezést, s ugyanakkor a pártnak kedvező kiindulási alapot biztosított a koalícióban a reakciós erők elleni harcban. Az MKP azzal, hogy „mérsékelte", hogy mérsékelni volt kénytelen az ÜB-ket, „megnyugtatta" a burzsoáziát, s ezzel végeredményben elősegítette a burzsoázia bevonását az újjáépítésbe. A szerző részletesen ír arról, hogy az ÜB-k milyen lendülettel vettek részt az új élet megindításáért folytatott harcban: a romeltakarításban, az élelmiszerellátás megszervezésében, a termelés megindításában. Segítettek leszerelni az 1945 őszétől több üzemben kirobbant vadsztrájkokat, sürgették a reakció elleni harcot, a bankok és a nagyüzemek államosítását, részt vettek az 1946 elején elkezdődött reakció-elleni ellentámadásban. 1946 tavaszán, az országos ÜB-választások idején a két munkáspárt közötti ellentétek kiéleződtek, s ezek megmutatkoztak, mint az várható volt, az ÜB választásokon is. Igaz, hogy a választások a munkásegység jegyében zajlottak le, mégis több helven ezt az összeütközést nem lehetett elkerülni. A korábbiakhoz viszonyítva nőtt a SzDP ereje a bizottságokban, noha a többség országosan még mindig az MKP kezében volt. A négy legnagyobb hazai üzem államosításakor ismét ellentét keletkezett a NIK (Nehézipari Központ) és az ÜB-k között: ez utóbbiak jogosan kifogásolták, hogy nem vonták be őket az új vezető szerv, a NIK szervezésébe. A tények azt mutatják, hogy a párt nem látta összeegyeztethetőnek az egyszemélyi vezetést az ÜB-k jogainak, ellenőrzésének szélesítésével, s az új ÜB-rendelet így elmaradt. 1947 elején az új ÜB-választásokon az üzemi pártszervezetek között az ellentétek igen kiéleződtek, s a választásokat sürgető SzDP végül is kérte a választások felfüggesztését. Az ez év nyarán összehívott országos ÜB-konferencia a tervgazdálkodás és a nagybankok és nagyüzemek ehhez szükséges államosításának követelése jegyében zajlott le. Mégis éppen az államosítások hozták magukkal az ÜB-k elsorvasztását, mivel az MKP vezetői a szocialistaépítés viszonyai között nem láttak perspektívát az üzemi bizottságokban. Ügy vélték, hogy azoknak csak a szocialista forradalomért vívott harcban lehet jelentőségük, s nem gondolt arra, hogy a szocializmus építése idején a munkásönigazgatás szerveiként is jelentős szerepre hivatottak. Ez a felfogás sugallta azt az álláspontot, hogy a munkásdemokráciának a proletárdiktatúrában nincs létjogosultsága. A vitán először Zsilák András kandidátus olvasta fel opponensi véleményét. Méltatta a témaválasztást, mondván, hogy jogosak azok az igények, melyek a népi demokratikus forradalom történetének kutatásától a forradalmi népi bizottságok történetének feltárását kérik számon. Számos olyan kérdésre csak ezek megtörténte után adhatjuk meg a választ, mint pl. a forradalom belső fejlődésének alakulása, a párt politikája ós a tömegek öntevékeny forradalmiságának viszonya, az ún. közvetlen demokrácia és a centralizált állam-