Századok – 1964
Történeti irodalom - O. Molden: Der Ruf des Gewissens (Ism. Kerekes Lajos) 565
TÖRTÉNETI IRODALOM 565 •megvalósítani (376 — 377. 1.). Búcsúzóul ismét hangsúlyoznunk kell az 1871 —72-es spanyol levelek nagy értékét, amelyek lehetővé teszik, hogy bepillantsunk e zaklatott évek •spanyol munkásmozgalmának rendkívül bonyolult viszonyaiba. A III. kötethez a szerkesztő E. Bottigelli igen hasznos apparátust mellékelt, egyrészt az előforduló művek, másrészt az idézett folyóiratok pontos adatairól. Ehhez annotált névmutatót mellékel. Az egész apparátus 86 oldalt tesz ki. Kár, hogy a nyugati könyvkiadási gyakorlatnak megfelelően itt sem kapunk kézhez tárgymutatót. Néhány esetben pedig hiányoljuk az utalást, hogy egyes levelek, amelyekre a válasz hivatkozik, megvannak vagy elkallódtak-e. A kötethez fűzött apparátus mellett számos lapalji jegyzet, magyarázat teszi érthetővé az olvasók számára a szerteágazó levelezést. JEMNITZ JÁNOS OTTO MOLDEN: DER RUF DES GEWISSENS DER ÖSTERREICHISCHE FREIHEITSKAMPF 1938—1945 (Wien —München, Verlag Herold. 1958) A LELKIISMEBET SZAVA AZ 1938—1945-ÖS OSZTRÁK SZABADSÁGHARC Érdekes művel gyarapodott a második világháború nemzeti ellenállási mozgalmának irodalma Otto Molden munkájának megjelenésével. A szerző maga is aktív résztvevője volt az osztrák ellenállási mozgalomnak, s ezért rendkívül szorgalmas kutatáson alapuló munkáját az események forgatagában benne élő kortárs közvetlen benyomásai teszik még színesebbé. A „lelkiismeret kiáltó" belső szavát követve igazságot akar szolgáltatni a megkínzottaknak, emléket akar állítani a névtelen hősöknek, akik a náci Németország bilincseibe vert Ausztria nemzeti újjászületéséért estek el, akik egy állig felfegyverzett világhatalom szemébe merték kiáltani népük szabadságvágyát és élniakarását. Otto Molden könyvének megjelenése előtt is tudtuk, hogy az osztrák nép jelentős része idegen hódítóknak tekintette a bevonuló németeket. A megszállást követő politikai, gazdasági és állam jogi intézkedések a lakosság további részét győzték meg az „Anschluss" igazi értelméről. A második világháború után megjelent „Rot-Weiss-Rot Buch" és a „Niemals vergessen" с. kiadványokból már fontos adatokat kaptunk arra vonatkozóan, hogy a brutális alávetés és a fasiszta terror-uralom hogyan érlelte meg és sarkalta tettekre az osztrák hazafiak legbátrabb részét. Otto Molden könyve azonban sokkal többet nyújt az előbbieknél. A szerző hat esztendős kutatómunkával -— később említendő joggal kifogásolható korlátozással •— összegyűjtötte az ellenállási mozgalmak legkisebb csoportjaira vonatkozó anyagokat is, az óletbenmaradt tanúk százait szólaltatta meg, és ezáltal meglehetősen átfogó képet ad az osztrák nemzeti ellenállás egyes irányzatainak történetéről. A könyvben foglalt tényanyagok, mellékletben közölt egykori dokumentumok nemzetközileg is figyelemre méító adalékokat szolgáltatnak az európai ellenállási mozgalom feldolgozásához. A könyv kétségtelen érdemeit elismerve azonban meg kell említeni, hogy egész vonalvezetését meghatározó politikai előítéletek következtében — véleményünk szerint — nem tudta megoldani tudományos célkitűzését, sem pedig annak a felemelő erkölcsi törekvésnek nem tudott megfelelni, hogy az utókor elismerő kegyeletében részesítse a harcban elesett hősöket. Otto Molden kijelenti könyvének 165. oldalán, hogy a „kommunista ellenállási mozgalom nem Ausztria függetlenségóért, nem a szabad emberek demokratikus közösségének helyreállításáért harcolt", hanem „a világforradalomért, a proletárdiktatúráért és a nem-kommunista államrendszer megdöntéséért". Erre hivatkozva Molden a kommunisták antifasiszta ellenállási mozgalmát kirekeszti a náci uralom ellen folytatott nemzeti felszabadító mozgalom általános áramlatából, sőt noha maga is elismeri, hogy „számtalan becsületes idealista a kommunisták soraiban csodálatraméltó hősiességgel vállalta a kínzásokat, a börtönt, a lefejezést és családjuk pusztulását", méltatlan ós igazságtalan hallgatással mellőzi mártírjaikat. E helyen nem kívánunk vitatkozni e felfogás mélyebb gyökereiről, csupán a tudományos történetírás kötelező törvényeire hivatkozva fejezzük ki bírálatunkat a történeti ténykérdések ilyen egyoldalú és a valóságnak ellentmondó felhasználása miatt. Emlékeztetni szeretnénk a szerzőt Schuschnigg osztrák kancellár „Ein Requiem in Rot-Weiss-Rot" с. könyvének 63. olda-
