Századok – 1964
Közlemények - Markó Árpád: Adalékok Lőcse kapitulációjának történetéhez 176
Markó Árpád: Adalékok Lőcse kapitulációjának történetéhez 1710. február 14. П. Rákóczi Ferenc szabadságharcának utolsóelőtti évében történt az a hadiesemény, amely az akkori magyar Felvidéken folyó hadműveletek alatt nagy jelentőségű volt. Andrássy István báró tábornok, a császáriaktól körülzárt Lőcse város kuruc helyőrségének parancsnoka, a városi tanács és a polgárság sürgetésére összeköttetésbe lépett báró Löffelholtz György császári generálissal, a megerősített várost körülzáró ostromló sereg parancsnokával, aki 1710. február 14-én hajnalban csapataival bevonult a városba. Ennek az eseménynek szakszerű, pontos leírásával hadtörténészeink eddig nem foglalkoztak. Amikor 1930-tól kezdve kizárólag Rákóczi háborújának megírásán dolgoztam, hogy ez a részletes, több kötetre tervezett munka az akkori Hadtörténelmi Levéltár hivatalos kiadványaként kerüljön a történészek és a nagyközönség kezébe, a második világháború kitörése előtti évben még csak az 1707. évet lezáró hadműveletek részletes feldolgozásával készültem el. Azokban az években gyakran felutaztam Bécsbe, s a Kriegsarchivban gyűjtöttem adatokat további munkámhoz. így lemásoltam a Hofkriegsrat, az Udvari Haditanács iratgyűjteményéből azt a terjedelmes beszámoló jelentést, amelyet a Lőcsét megszálló császári sereg parancsnoka, Löffelholtz altábornagy küldött Bécsbe. Szembesítve állításait a kuruc eredetű forrásokkal — most már hű képet alkothatunk magunknak arról, hogy mi volt az oka Lőcse átadásának, és hogy az milyen előzmények között és milyen módon történt. Ehhez az értekezésemhez csatolva magyarra fordítva közzéteszem Löffelholtz részletes beszámoló helyzetjelentése szövegének Lőcsével foglalkozó részét, hogy az a későbbi kutatók számára könnyen hozzáférhető legyen. Ennek a jelentésnek egy kis kivonatát először a bécsi Kriegsarchiv közölte ismert kiadványsorozatában, a „Feldzüge des Prinzen Eugen v. Savoyen"ben 1887-ben, s ennek alapján röviden összefoglalta Lőcse behódolásának történetét.1 A Rákóczi-korral foglalkozó magyar történészek közül Thaly Kálmán 2 értekezésben írt Lőcse megadásáról, 1872-ben és 1909-ben kiadott közleményekben. 1872-ben a Magyar Történelmi Társulat Szepes megyei tudományos kirándulása alkalmával átnézte Lőcse levéltárainak anyagát, s e futólagos kutatásairól számolt be a Századok 1872. évfolyamában „A lőcsei bizottság jelentése" című közleményében. Ekkor tehát a Löffelholtz-jelentést még nem ismerte. Második közleményét ugyancsak a Századok közölte 1909-ben. Ebben tehát már felhasználhatta volna a Kriegsarchiv említett kötetének adatait, de ő erről egy szót sem szól, inkább azt mondja el benne, hogy miképpen adott 1 Feldzüge des Prinzen Eugen v. Savoyen. XII. к. Wien 1887. 496—498. 1.
