Századok – 1958
Történeti irodalom - Delorme; Jean: Chronologie des civilisations (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 886
886 TÖRTÉNETI IRODALOM A kiváló angol marxista professzor könyvéből nagyon komoly tanulságokat vonhatunk le. -Mindenekelőtt azt, hogy a tudománytörténet valamennyi történész számára nélkülözhetetlen, és bár tanulmányozása hiányának objektív okai is vannak, az iránta való érdeklődós mégis a lehetőségek alatt marad. Addig is, amig komolyabban foglalkozhatnánk tudománytörténettel, legalább fordításokban kellene a hasonló jellegű műveknek eljutnia a történészekhez. A tudománytörténet ismerete ugyanis nemcsak az általános műveltség elengedhetetlen feltétele, hanem szervesen összefügg a történelem eleven testével. Bernai professzor kis munkája, amely bizonyos mértékig nagy tudománytörténete egy fontos fejezetének excerptuma, éppen azzal a korszakkal foglalkozik, amelynek méhében korunk jellemzői élénk vonásokkal rajzolódtak ki ós amelyet megismerni tudományos kötelezettséget jelent. SZUHAY-HAVAS EBVIN JEAN DELORME : CHRONOLOGIE DES CIVILISATIONS (Paris, Presses Universitaires, 1956. 453 1.) A CIVILIZÁCIÓ KRONOLÓGIÁJA A francia tudományos könyvkiadás többek között éppen olyan művekbon bővelkedik, amelyek Magyarországon alig ismeretesek, referensz-könyvekben. Delorme professzor ,,A civilizációk kronológiája" című könyve fekszik előttünk, amely második kiadásban 1956-ban jelent meg. A mű időrendben, a negyedik évezredtől kezdve tekinti át a világtörténelmet rövid félmondatok formájában. Ezeket a dátumokat táblázatokba foglalták és az egyes területek története egymás mellett elhelyezkedő hasábokban, évszámok szerint vonul végig a könyvön. Delorme professzor nem marxista és éppen koncepciója az, ami a marxizmushoz szokott olvasót erősen zavarja. A szerző öt periódusra osztotta a világtörténelmet, ezek a következők : ókor, a sötét századok, középkor, modern történelem, korunk történelme. Ezen az időbeosztáson belül 26 alfejezetet találunk. Minthogy a szerző nem szorította háttérbe a kelet-európai történelmet a nyugat-európaival szemben — ami francia tudósnál igen dicséretes dolog —, mivel továbbá könyvét igen lelkiismeretesen készítette el és relatíve kevés tárgyi tévedés lelhető benne, érdemes kissó elidőzni ennél a munkánál, amely fogyatékosságai mellett sem értéktelen munka és évszámkeresésnól, periodizációs problémák megoldásánál segítségünkre lehet. Ismételj ük, hogy a szerző nem szorította háttérbe Kelet-Európa történetét, így Magyarország is viszonylag sokszor fordul elő, a munka jellegénél fogva azonban a magyartörténelem hiányos és a Magyarországgal foglalkozó mondatokba vagy félmondatokba néhány hiba is becsúszott. A szerző szerint például 1708-ban ért véget a Rákóczi-felkelés, I. István, Kálmán és Hunyadi szerepe helyet kap könyvében, Mátyásról viszont nem történik említés. Feltűnően kevés· szó esik a XIX. századig technikatörténetről, gazdaságtörténeti adat pedig jóformán alig található a kézikönyvben. Miután a szerző nem marxista, felesleges volna ismételten hiányolni a gazdasági alapra vonatkozó adatokat. A szerző például a következő hasábokra osztja a feudális anarchia (888 —1095) korszakát (kronológiai téren természetesen most nem vitatkozunk vele): Nyugat-Európa, Közép-Európa, Egyház és vallási élet, bizánci birodalom, Iszlám, Közép- és Kelet-Ázsia. Az 1381 — 1453-as korszakot a szerző a következő alcímre kereszteli: ,, A nagy nyugati konfliktusok és az ottomán hódítás". Ennek beosztása pedig a következő : Nyugat-Európa, Közép-Európa, egyház és vallási élet, irodalom és művészet, keresztények és törökök, az ázsiai világ. Amíg tehát az előbb említett korszak esetében (888—1095) a szellemi élet, az irodalom és a művészet az egyliázzal foglalkozó hasábon belül kapott helyet, most külön hasábhoz jut, az egész középkor folyamán nem találkozunk azonban olyan adattal, amely találmányokkal, a technika történetével, a gazdasági fejlődéssel foglalkoznék. Ez pedig eléggé komoly hiányosság. Közelebbről nézve,a vallással az egyházakkal foglalkozó részek meglehetősen érdektelenek, az 1611 — 1661-es korszakban (az európai egyensúly megszületése) például ilyen kevésbé fontos adatokat találhatunk : 1648 : X. Ince (pápa) elítéli a vesztfáliai békét, 1651 : Baptista konferencia Lincolnshire-ban stb. Anélkül, hogy Delorme professzort »
