Századok – 1945-1946

Ismertetések - Szolnok-Doboka magyarsága. Ism.: I. Tóth Zoltán 237

ISMERTETÉSEK 237 P. nagyrészt korábbi részletkutatásokat felhasználó előadása alapján ez a szemlélet a következőkép módosul: az érzelmi, öntudati egység a szászságnál éppoly lassan alakult ki, mint akármelyik más népnél, politikai nacionalizmusuk is egészen késői, XVII-—XVIII. századi jelenség. Ami a társadalmigazdasági fejlődést illeti, e tekintetben a kutatás nem áll még olyan fokon, hogy a részletek kibontakozhatnának: annyit mindenesetre látunk, hogy az iparos-kereskedő elem kialakulásával egy patricius-réteg nőtt a szász városi polgárság és falusi parasztság fölé, amely vagyon és életforma dolgában századról-századra egyre jobban eltávolodott, elzárkózott az alatta állóktól, s amely a szász társadalmat éppoly antidemokratikussá tette, mint az egykorú magyar feudális rendszer volt. A nagynémet kapcsolatok "is csak egy idő óta jelentenek oly sokat Erdély szászainak. Igazán fontosak számukra a magyarság hatásai voltak. Ezek, mondanunk sem kell, a középkorban a legerősebbek: a szervezetlenül bejött nép társadalmi és politikai berendezkedésében szükségkép a magyar organizációhoz igazodott és szellemi életében is (középkori krónikások, renaissance írók) a szupranacionális ideológiák korában sokkal inkább támaszkodott a magyarokra, mint a németekre. Am nem árt magyar kultúrhatásokra rámutatni abban a korszakban sem, amelyben a szász autonómia már életteljesen érvényesült s amely időszakban a politikai történelem a magyar-szász viszonyban a kisebbségi küzdelmet látja domináns jelenségnek. Gondoljunk csak a barokk-kori erdélyi nemesúr és a szász patricius-hjvatalnok szívélyes barátságára, társadalrni kapcsolataira, a szász társasformák, ruházkodás stb. területén érvényesülő magyar hatásokra, vagy számos irodalmi kapcsolatra minden időben. Az asszimiláció kérdésében is világosabban látunk, mint néhány évtizeddel ezelőtt: szükségtelen, hogy Helth-Heltai Gáspár népi hovatartozásáért versengjen a két náció: a nagy író vére és neveltetése német volt, de érett korában, mint a magyar kálvinista egyház papja és a magyar irodalom müvelője, egész lényével a mi népünk oldalára állott. Az is szükségtelen, hogy a magukban álló szász városok elmagyarosodásál bárki is erőszakos politikai beavatkozásnak tulajdonítsa: városok körüli falvakból beszivárgó színmagyar nemesség és parasztság hozta létre szinte észrevétlenül, fokról-fokra a változást. A szász történet eredményeinek összefoglalása, új összefüggésekbe való beillesztése és a nagyközönség előtt való bemutatása hasznos vállalkozás volt. Az irodalomtörténész-szerző könyvéből különösen a szász irodalmi életet ismerhetjük meg igen pontosan, a társadalmi-gazdasági fejlődésről azonban, részben az előmunkálatok hiánya miatt, nem kapunk kielégítő képet. Am sem ez a körülmény, sem az újkori résznek a középkorinál jóval gazdagabb, színesebb előadása nem teszi a munkát egyenetlenné Teljesebb, szempontokban gazdagabb képet a szász történetről csak további részletkutatások elvégzése Után lehet majd rajzolni. MAKSAY FERENC SZOLNOK-DOBOKA MAGYARSÁGA. Szerkesztette: Szabó T. Attila. Dés-Kolozsvár 1944, Minerva ny., 295 1., 175 tb., 6 térk. 8°. Ügyszeretet és hozzánemértés, igény és képtelenség, sajnos, oly gyakran és oly végzetesen karolnak egymásba az átlagos helytörténeti munkákban, hogy a hangzatos célkitűzések eredménye — rilka kivételtől eltekintve — szánalmas értéktelenség. Hovatovább annak kéi látszata, mintha a helytörténetírás alacsonyabbrangú műfaj volna nagyobb sikereket elért, igényesebb testvéreinél. Oly alacsonyra hanyatlott a történeti diszciplínák társadalmában a helytörténetírás, hogy művelése — а hamis látszat szerint — méltatlannak kezd feltűnni az elsővonalbeli historikusok előtt. Felszínes látásra túl csekély érdek fűződik egy-egy helység, egy-egy szűkebb vidék életéhez, semhogy megérné kiválóbb szellemek drága erőinek rápazarlását. Pedig a helytörténetben is ott dobog a történés szíve, sőt dobbanása itt figyelhető legközvetlenebbül. Ha szellemtörténészeink néha helytörténetírással is foglalkoztak volnrr, bizonyára közelebb maradlak volna a Szilárd talaj realizmusához. Méltán örven-