Századok – 1945-1946

Ismertetések - Szolnok-Doboka magyarsága. Ism.: I. Tóth Zoltán 237

2(238 ISMERTETÉSEK detes jelenségként üdvözölhetjük tehát Szolnok-Doboka magyarságának legújabb történetét, melynek írói a mai erdélyi magyar törlénésztársadaiom legjobbjaiból kerültek ki. Jó historikusok és helyes szempontok könnyen helyreállíthatják a helytörténetírás hitelét is. Erre tanúság az ismertetendő mű. Az elmúlt évtized egy sereg olyan helytörténeti munkát termett, melyek mind szigorúbban tudományos szempontok szerint és mind nagyobb sikerrel fedték fel a kel'etmagyarországi magyarság középkori életsorsát és olyan szőieís skálán bontották ki népünk életének korai századait, amilyenről még nem régen álmodni is a'lig mertek volna kutatóink. Egymás után bukkan elő a homályból egy-egy megye társadalmának képe, magyarságának sorsa, élete. Szolnok-Doboka megye magyarságának története külön utakon jár, .nem az aprólékos adatok rendjét tárja fel, mint a távolabbi-közelebbi vidékek középkori történetének monográfiái, hanem azonnal kiérlelt életegészet nyújt. Persze nem az adatok mellőzésével, mert tsupán az előadás népszerű, az adatfeltárás munkáját ugyanis nagyrészt egy előző mű végezte el. Az újabb idők társadalom- és településtörténeti eredményeinek alkalmazása pedig áttekinthetővé és étetteljessé tette az új, rövid és közérthető előadást. Szolnok-Doboka megyének kiváltságos helye volt eddig is a helytörténetírás keretei közt. Hodor Károly 1837-ben megjelent „Doboka vármegye természeti és polgári esmértetése" óta a Kádár József szerkesztésében közreadott és a maga kora kiváló tudósainak (Réthy László, Tagányi Károly, Pokoly József) közreműködésével létrejött „Szolnok-Dobokavármegye monographiá"jának hét vaskos kötete (1900—1905), a maga rendkívüli adatgazdagságával szokatlanul mély betekintést nyújtott a megye területének múltjába. Négy évtized lefolyása után e nagy mű hatalmas adattengere az egyszerű olvasó számára áttekinthetetlen maradt, sőt a szakemberek előtt sem ölthetett életteljes egészet. Szükségessé vált egy közérthető, az újabb tudományos kutatások eredményeit értékesítő, a vármegye fejlődését szerves, életteljes egészében bemutató összefoglalás megírálsa, amelyet Szabó T. Attila gondos szerkesztésében ím kezeibe vehet az olvasó. A legnagyobb elismeréssel nyilatkozunk a ritka tisztult magatartásról, az elfogultságtól mentes higgadt szemléletről, amellyel a szerkesztő és munkatársai egy nemzetiségileg igen kényes témáról és még hozzá a tárgyilagos ítélkezésre olyan kedvezőtlen légkörben, mint amilyen 1944 eleje volt, írni tudtak. A vármegye volt főispánjának, gróf Bethlen Bélának, a könyv kezdeményezőjének előszavában olvassuk ezeket a reménvtkeltő sorokat: „Határozottan kifejezett kívánságomra a munkatársak a hozzánk időben legközelebb álló kisebbségi sors huszonkét évének történetét a lehetőséghez képest nem vonták bele vizsgálódásaik körébe. Ez az időszak ugyanis még sokkal közelebb van hozzánk, sokkal több személyes kapcsolat fűz eseményeihez, hogysem elfogulatlan tárgyilagossággal lehelne írni róla. E munka céljának ilyen időbeli korlátozottsága egyébként természetszerű következménye ama tartózkodó szellemi magatartásnak is, mellj'el a munkatársak a múlt elfogulatlan látására s benne a magyarság szerepének tárgyilagos tisztázására törekedtek." (1944. január 1.) A szerkesztő is hasonló elveket hangsúlyoz utószavában. Ez a higgadí és érett gondolkodás legszebb bizonyítéka annak, hogy az erdélyi magyar historikusok javarésze távol állt az elvakult soviniszta nacionalizmustól, sőt tárgyilagosságával, magasszínvonalú tudásával, elfogulatlan ítélkezésével még a legkecsegtetőbb kísértések idejében is — a maga részéről — bebizonyította alkalmasságát egy emberibb új élet szolgálatára. Bár a könyv csupán a magyarsággal kíván foglalkozni, bőven szó kerül a többi népelem, különösen a ma számszerint nagy többségben ott élő románság dolgairól is. A könyv tanulságai alapján egészen világos, hogy a megye magyarsága nemcsak politikai szerepe, hanem a legrégebbi századokban képviselt népi állaga, számszerű többsége és műveltsége folytán döntő tényezője volt ennek a területnek. Valójában tehát a megye egész élettörténetét nyerjük a magyarság történetében. A mű valóban igyekszik is teljes képet nyújtani a megye életéről. A földrajzi, település- és népiségtörténeti, város- és művészeitörténeti és iskolaügyi tanulmányok gazdag képet mutatnak, de, sajnos, gazdasági és részletesen megírt néprajzi cikket nein találunk Ezek elmaradását,