Századok – 1935

Szemle - Haiczl Kálmán: Léva története a XVI. század végéig. Léva története a XVII. században. Ism.: Gerendás Ernő 497

SZEMLE. 497 meg. Tíz szerzőnek rövid tanulmányait tartalmazza, amelyek legnagyobbrészt tót irodalomtörténeti és nyelvészeti kérdésekkel foglalkoznak. Történeti vonatkozású cikként VI. Smilauer tanulmányát lehet megemlíteni, aki a XIII. századi oklevelek hely- és személynevei alapján bizonyítja, hogy Szepes legrégibb szláv lakossága nem lengyel — mint ezt Czambel nyomán lengyel részről állítják — hanem tót jellegű volt. A magyar irodalomtörténeti cikkek közül értékes E. B. Lukác tót költő és műfordító szép tanulmánya Adyról, amelyben megvédi Adyt a dekandencia vádjával szemben. Zapf László rövid áttekintést ad a felvidéki magyar irodalomról, a szerkesztő pedig Mikszáth Kálmánnak a tót néphez való viszonyát vázolja, de teljesen félreérti. J. Stanislav a liptómegyei Palugya helynevet az eddigi magyarázatokkal szemben (< vallon) a szlávból igyekszik levezetni, a magyarázat azonban nem teljesen meggyőző. Akis kötetet B. munkásságának bibliográfiája zárja be, amelyet v. Prazák állított össze. Kniezsa István. Haiczl Kálmán : Léva története a XVI. század végéig. Léva története a XVII, században. Léva, 1932—1933. (Mindkettő különlenyomat a ,,Bars"-ból.) 8°. 48+126 1. A dolgozatokban egyrészt a felvidéki történetirodalom újabb termékeit, másrészt a nem-hivatásos történetíró munkáit üdvözölhetjük. A szerző mint bars-, majd esztergommegyei plébános, szívesen mereng el szűkebb hazájának dicső eseményekben gazdag múltján, amint ezt korábbi munkái is mutatják. A feladat, amelyre most vállalkozott, elég nagy. Léva vára már a honfoglaláskori időktől ismert és később is mozgalmas események szemtanuja. Gondoljunk itt csak a XV., de még inkább a XVI. század török-magyar küzdelmeire, amelyekben a török határra tolt, végvári szerepet öltött Léva vára fontos lokalizációs pontja a török kalandozásoknak, a bányavárosoknak pedig Garamszentbenedek, Korpona, Ság mellett minden menedéke. H. kétségkívül csak a földesurak változásaira és a hadi események regisztrálására szorítkozhat az alig másfélszáz lapon, mikor a mindent egybefoglaló cím alatt Léva történetét elmondja. Egyedül csak az utolsó fejezet sejteti velünk, hogy a szerző érezte előadásának egyoldalúságát és hiányait, amikor művelődéstörténeti vonatkozások megemlítését is szükségesnek tartotta, kiterjeszkedvén a vallási viszonyok ismertetésére is. Tisztázván Léva neve eredetét, felvonultatja előttünk mindazokat, kik a királyi várbirtokkal kapcsolatba jutnak. Vitéz várnagyainak, kik között az erőszakoskodó, de vitéz katona Balassa Menyhért is helyet foglal, ugyancsak sok munkát jelentett a török közelsége. E küzdelmekben lesz döntővé a vár jelentősége Esztergom elestével a Felvidék kapujában. Ugyanebben az időben várurai is többször cserélődnek. A ruszkai Dobóké, majd 1602-ben Kollonich Szigfridé, alig negyven év multával pedig a Csákyak tulajdona lesz. Hősies magyar cselekedetekben igen gazdag kor ez. Koháry István, a négy Eszterházy-testvér önfeláldozó halála teszik színessé a visszaemlékező előtt e kor képét. A dolgozatok értékét a szorgalmas adatgyűjtésben kell látnunk. Különösen a garamszentbenedeki levéltárból és a szölgyéni plébánia irataiból való adatok értékesek. Hosszabb okmányidézetei a későbbi kutatóknak sok megbízható adatot szolgáltathatnak. Helyesebben tette volna azonban a szerző, ha a túlhosszú idézeteket (I. 119. sk. 1.) nem a szövegben, hanem függelékként közli dolgozata végén. így előadása elevenségben és áttekinthetőségben is sokat nyert volna. Ugyanez mondható többi idézetére is, amelyeknek régies, az eredetihez még helyesírásban is ragaszkodó Századok 1935. IX—X. 32