Századok – 1935

Szemle - Filippini; Francesco: Il cardinale Egidio Albornoz. Ism.: Miskolczy István 382

382 SZEMLE. irodalom felsorolása. A feldolgozásban V. különös gondot fordított arra, hogy Bizánc politikai és művelődéstörténetének egyes vitás problémáit — amilyenek természetesen bőven akadnak — kiemelje. Ilyen esetekben részletesen ismerteti a kérdés és a rávonatkozó kutatások történetét, miközben saját vizsgálódásait is értékesíti. Különös érdeme, hogy az idevonatkozó orosz kutatások eredményeit — melyek a nyugateurópai kutatók jórésze előtt mindezideig ismeretlenek maradtak — mindenütt tekintetbe veszi, felhasználja s ilyen módon a tudomány közkincsévé teszi. V. munkája tehát nem a bizánci történet eredeti, i'ij „szintézis"-ének készült, amelyet ezután is a jövőtől várunk, hanem egy részletes, szisztematikus, teljes tudományos apparátussal felszerelt kézikönyvnek, amely egyrészt megbízható tájékoztatást nyújt mindazoknak, akik a bizánci történet egésze és egyes korszakai iránt érdeklődnek, másrészt biztos kiindulópontul szolgálhat a kutatók számára is, akik a bizánci történet egyes problémáira vonatkozó kutatásnak történetét és mai állását akarják megismerni. V. mintaszerű kézikönyvét, melyet 30 szépen kiválasztott illusztráció díszít és 7, Schräder „Atlas de géographie historique"-jából átvett térkép egészít ki, melegen ajánljuk a hazai történettudósok figyelmébe. Moravcsik Gyula. Filippini, Francesco : Il cardinale Egidio Albornoz. Bologna, 1933. 8°. 463 1. A kiváló hadvezér, jeles kormányférfi és változatos életpályát megfutott Albomoz kardinális története általános érdeklődésre tarthat számot, főleg nálunk, hiszen Nagy Lajos királyunkkal is összeköttetésben állt. Egy tételről újabb munka megírása akkor megokolt, ha az író új adatokat tud felsorakoztatni, a tárgyalásba újabb szempontokat tud belevinni, szóval, ha tovább viszi tárgyát. Ez esetben azonban a munka megírása nem indokolt. Negyven évvel ezelőtt Wurm német alapossággal és lelkiismeretességgel írta meg kisebb terjedelemben ugyan, de sokkal szisztematikusabban Albornozról szóló művét, melyet F. elnagyolt, kevés gonddal megírt munkája nem tud háttérbeszorítani. Még krónikás forrásait sem használja ki teljesen, rosszul idéz, hiányzik a bibliográfia s általában hanyagság jellemzi a szépen kiállított munkát. Miskolczy István. Bácsy Ernő : Die Urkundensprache in den Rlicinlandeii bis etwa 1500. (Vokalismus.) (Huss Richárd : Swemmel. Német irodalmi és nyelvtudományi dolgozatok a debreceni tudományegyetem német szemináriumából és nyelvatlaszintézetéből. II. lt. 1. sz.) Debrecen, 1934. 8°. 72 1. A német oklevélnyelv kutatása azért tanulságos számunkra, mert így összehasonlítási alapot nyerhetünk a magyarországi német kultúra egyik igen fontos ágának, a XV. században már szépen virágzó hazai németnyelvű írásbeliségnek megismerésére és megértésére. Jelentős feladat lenne elsősorban hazai germanistáink számára, hogy értékesítsék az újabb német irodalom, K. Burdach és körének (Gutjahr, Merkel, A. Bernt stb.) kutatási eredményeit a magyarországi németnyelvű oklevelek földolgozásában. Ezen az úton akarja megtenni az első lépést B. tanulmánya ; mint az előszóban írja, a rajnai oklevélnyelv vizsgálatával az lett volna a főcélja, hogy alapot adjon az erdélyi szász és a moseli-rajnai frank nyelvjárás nyelvtörténeti összehasonlítására. Ennek elvégzésére azonban kísérletet sem tesz, hanem megelégszik a XIV—XV. századi rajnai oklevélnyelv magánhangzóinak vizsgálatával. Sőt arra sem ügyel, hogy erősen kihangsúlyozza, vájjon a felsorolt nyelvi jelenségek közül melyek nyelvjárásbeliek s melyek általánosak az egész német oklevél-