Századok – 1906

Történeti irodalom - Jorga; N.: Geschichte des rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildungen. Ism. Kropf Lajos 938

938 TÖRTÉNETI IRODALOM. Mindez azonban nem csökkenti a becses kötet értékét. Csak azon sajnálkozhatunk, hogy e gazdag oklevéltár, melynek első ívei már 1900-ban ki voltak szedve, évekkel ezelőtt nem került a kutatók kezébe, és jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy gróf Apponyi Sándor és Kammerer Ernő urak e szép kötettel a közkézen forgó oklevéltárakat a legtartalmasabb kiadványok egyikével gyarapították. Es most legyen szabad még egy pontot érintenem. A könyv külső kiállítása a legkényesebb ízlés követeléseit is kielégítheti. Könnyű, merített papirosa, ritkított sorokban szedett szép kerek typusú betűi, hibátlan, tiszta nyomása s az egésznek a belső tartalomhoz illő nemes egyszerűsége, valódi díszévé teszik e kötetet a magyar könyvnyomtatás termékeinek. WEUTNF.R MÓR. Geschichte des rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildungen. I. II. Bd. Von N. Jorga. Gotha, 1905. Perthes. 8-r. XIV, 402 1., XIII, 541 1. (Allgemeine Staatengeschichte. Hrg. von K. Lamprecht. I. Abt. Geschichte der Europäischen Staaten.) E munka épen nem válik becsületére annak a vállalatnak, melyben megjelent, mert — mint látni fogjuk — sok olyan dolog van benne, a mi rosszul illik egy tudományos tekintélyre számot tartó munkába. »Hass und Eigendünkel — írja a szerző — haben den meisten bisherigen Darstellern der rumänischen Geschichte die Feder geführt« — és ebben a tekintetben ő maga sem kivétel. Bevezetésül kapunk egy Bibliographische Einleitung-félét, melyben a szerző röviden és hézagosan adja elő az oláh történetírás történetét. Xénopol munkájával csak azért nincs megelégedve, mert nem használta föl még az oláh földön található levéltári és kézirati anyagot sem. Erre következik egy második bevezetés, ezúttal egy Ethnographisch-historische Einleitung, mely három részben foglalkozik : 1. a thrák elődökkel ; 2. Dácziával, a római provinciával és keleti Romániával a birodalom fölosztásáig ; és 3. a román elemmel keleten Byzantium és a barbár népek közt, az oláh nép történelmi föllépéséig. Mindez igen szépen van megírva, tágas látókörrel ; de itt is, sok más helyen is figyelmeztetni kell a szerzőt egy honfitársának azon szellemes és találó megjegyzésére, hogy »ce qui est logique, n'est pas toujours historique.« Ezzel eljutottunk a 85-ik lapig és az első szakaszig, melynek tárgya : A thesszáliai és dáko-moesiai románok az oláh fejedelemség megalapításáig. E szakasz összesen 160 nyomtatott lapra terjed, a mi ékesen szóló bizonyíték a mellett, hogy szerzőnk — ámbár folyvást panaszkodik az adatok gyér volta miatt — nem igen fukarkodik