Századok – 1906

Történeti irodalom - Jorga; N.: Geschichte des rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildungen. Ism. Kropf Lajos 938

TÖRTÉNETI IRODALOM. 939 a szóval és — a biblia nyelvén szólva — szorgalmasan veti a téglát szalma nélkül is. E helyen mindenekelőtt az első jegyzet érdekel bennünket, melyben az oláhok eredete kérdésének bőséges irodalmával foglalkozik röviden ; és meg kell szívlelnünk azt, a mit a magyar írókról mond, akik szerinte eddig csak gyönge dolgokat végeztek, mert a történeti igazság után való kutatásukban józan itéletökre mindig ártalmasan hatott hazafias, türelmetlen, sőt az indulatosságig fokozódó buzgalmuk. Risum teneatis amici ! Ez már mégis sok Jorga tanár úrtól, ki nemrég a hűvösre került, mert lármás gyerkőczök élén handabandázott az utczán egy jótékony czélra rendezett előadás ellen, — mivel franczia darabot akartak játszani Bukarestben. A magyar írók közül különben csak Hunfalvy Pált említi, ki szerinte inkább egy sovinisztikus újságíró modorában vitatkozik és ép oly kevéssé ismeri az oláh történelem oláh forrásait, mint a nálánál sokkal tehetségesebb és jobban iskolázott Rosier, mert azokat az oláh munkákat, melyek ellen kardoskodik, már régen elitélték az oláh tudományos körökben. Erre az a megjegyzésünk, hogy ámbár azóta, hogy érdemteljes tudósunk örökre lehunyta szemét, sok víz folyt le a Dunán és a Dimboviczán, még most is akadunk akárhány oláh történetíróra, kinek még nem nőtt be a feje lágya, és maga Jorga tanár úr is bőven idézgeti őket, mint tekintélyes tudósokat. A franczia E. de Martonne »vastag könyvének« — szerzőnk szerint — van nagy földrajzi, de csekélyebb ethnographiai és egyáltalában semmi történelmi érdeme. Már pedig ez volt az az író, a ki még 1902-ben is azt tapasztalta, hogy az a szellem, a mit Hunfalvy elitélt, nagyon is uralkodik Oláhországban. Hiszen még a Jorgától nagyrabecsült Ovidiu Densusianu is belekeveri a politikát a philologiába, mert 1901-ben ezt írja az oláh kérdésről : (Cette question) »avait surtout une importance politique par le fait que les Roumains devaient montrer à leurs ennemis, qu'ils avaient vécu pendant tout le moyen âge dans la région des Carpathes et que, par conséquent, ils étaient les maîtres les plus autorisés de la Transylvanie. Ce sont surtout ces considerations politiques qui animèrent les débats suscités par cette question.« Ha Densusianu nem oláh, hanem pl. rézbőrű indián volna s azt hirdetné, hogy az európai bevándorlók ivadékai Roosewelt elnökkel élükön nyújtsák át nekik, a rézbőrűeknek (Comme les maîtres les plus autorisés) az Egyesült-Államok kétszáz év előtti indián területeinek kormányát, úgy a tudós urat sült bolondnak néznék, már pedig a rézbőrűek régi hazájának hollétéhez nem fér semmi kétség, a mit még oláh tudós sem állít józan perczeiben a régi oláhok ezer év előtti hazájáról.