Századok – 1892

III. Tárcza - Necrológok - Renan Ernő †. 697

TÁKCZA. 697 Judicium és emlékező tehetség vajmi ritkán egyesülnek egy emberben, épen úgy mint mesteri compositió s a legkisebb részletekig kiterjedő alapos tudás. Es mind ez erős igazságérzettel s a szép cultusával egyesült Salamonban. S amit ő tudott s amit ő igaznak hitt, nemcsak a sajtóban, a cathedrán is hirdette azt, s mind két helyen erős nyomokat hagyott maga után. Megtanította tanítványait gondolkodni, birálni, s megmérni az adatok becsét. O nemcsak müveiben folytatja életét, iskolájában is fentartja hatását utódaira a történetírás terén. S most a toll kiesett kezéből, az ajk elnémúlt ! S mi, kik ravatalát körül állottuk, elmondhatjuk a költővel : sírjától a haza szíve dobog fel ! Sz. S. Október 3-án hozták a lapok Renan halála hírét. Francziaország legnagyobb Írójának halála részvétet fog kelteni az egész müveit világon, mert hol nem olvasták volna könyveit ? Csodálatos művészete érdeket tudott adni oly tárgyaknak is, melyek természetüknél fogva az érdeklődök csekély körére számíthattak. Oly fényes író volt, hogy némelyek nem akarták elismerni alapos kutatónak. Könyveit néha tudományos szinü regényeknek nevezték, vagy azt mondották róla, hogy elavult nézeteket tesz közkeletűvé styljének vonzó ereje által. Hogy ez elfogult beszédek tulajdonkép nem egyebek, mint a nagy iró tehetségének kelletlen dicsőítései, azt alig szükséges kiemelnünk. Pedig a sokszor »dilettánsnak« nevezett iró alapos, fáradhatatlan tudós is volt, ki magában is elég széleskörű szaktudományát nagy szorgalommal mívelte s azonfelül az emberi szellem legkülönfélébb nyilvánulását is folyton éber érdeklődéssel kisérte. Hogy mit tett a philosophia, a történettudomány s a philologia tergn és hogy általában mily nagy befolyása volt korára ? azt itt még röviden sem merjük vázolni. Csak néhány adatot sorolunk fel. 1823 febr. 27-én született Tréguierben. Papnak készült, de a theologia tanulása kételyeket ébresztett benne és sokkal őszintébb lelkű volt, semhogy külső előnyök kedvéért elhallgassa e kételyeket. Megvált a papi pályától és azontúl a tudomány oltárán áldozott. Hü maradt ifjú kora álmaihoz és tulajdonkég megőrizte a kegyeletet ősei hite iránt, bár mennyire látszott távolodni attól. Egész életét arra szánta, hogy megírja ama vallás történetét, melynek légkörében nevelkedett s mely átalakította