Századok – 1892

III. Tárcza - Necrológok - Renan Ernő †. 697

698 TÁRCZA. a világot. S midőn e munkát befejezte, új munkához fogott, mely amazzal szorosan összefüggött, mert a keresztyénség történetét meg nem lehet érteni Izrael története nélkül. Ha nem csalódunk, első könyve 1849-ben jelent meg ily czímen : » A sémi nyelvekből merített tanulságok a görög kiejtés néhány kérdésére nézve«. Ugyanez évben irt egy munkát ».-1 görög nyelv tanulmányáról a középkorban«. S így már első munkáiban is mintegy összekapcsolta a görög és a sémi népek szellemi életének tanulmányát. Később is mondotta, hogy leginkább két fajnak történetét érdemes tanulni : a sémi népfajét és a görögét. Mert az egyik a monotheistikus vallást, a másik a tudományt, a művészetet és az irodalmat ajándékozta a világnak. Néhány hónappal ezelőtt a görög tanulmányok társasága meghívta bankettjére. Ez alkalommal beszélt utólszor nyilvánosan. És e búcsúszavai oly szépek magokban véve s annyira jellemzik Renant, hogy legjobb lesz, ha azoknak idézésével fejezzük be e sorokat : »Önök egy fénysugarat akartak vetni utolsó napjaimra. Alighanem utoljára foglalom el most az elnöki széket ily ünnepek alkalmából. Még egy órával ezelőtt (oly nyomorúságokkal küszködöm) nem tudtam, hogy megjelenhetek e gyűlésükön .... A történetben van egy csoda (csodának nevezem azt, mi csak egyszer esik meg) s e csoda az ókori Görögország. Igen, körülbelül ötszáz évvel Krisztus születése előtt az emberiség keblében befejeződött a műveltség, oly teljes s oly tökéletes tipusa, hogy mindent, a mi megelőzte, homályba borított. Ez valóban az ész és a szabadság születése volt. Mejelent a világon a polgár, a szabad ember. Az észre alapított erkölcs megszilárdult örök igazságában a természetfölötti fictiók vegyülete nélkül. Az ember felszabadítva gyermekkora hóbortos félelmétől, nyugalommal kezdé vizsgálni rendeltetését. A tudomány, azaz a valódi philosophia, meg volt alapítva. Pillanatnyira a világ mechanikai rendszerét is észrevették ; hanem csak pillanatnyira, de végre is az elv fel volt találva. Copernicus, Galilei és Newton később csak következtetéseket vonnak le az eszméknek azon csoportjából, mely a földet megfosztotta centrális helyzetétől és kilátást nyitott a világegyetem végtelenjére Az egyén élete rövid, de az emberek emlékezete örökkévaló, és ez emlékezetben van a valódi élet . .. Néhány kiváló ember becsülésére való tekintettel kell életünket berendeznünk . . . Köszönöm önöknek, hogy az emlékek által egy pillanatig belé merítettek a túlvilág e tiszta levegőjébe. Ily gondolatok elfelejtetik velünk a szenvedéseket és megvigasztalnak öregedésünkön. Látom-e még valaha az athéni Akropolist ? Kételkedem, nem reménylem. Azt hiszem, hogy a mi csúnya éjszaki ködünk lesz az utolsó látkör, melyet szemeim keresnek majd. De önöknek akkor is köszönettel fogok tartozni egy pillanatnyi szép álomért . . .«