Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

22 ACSÁDY IGNÁC,Z. dalmi jelentőséggel, mint ma. mert a XVII. század városai még nem képezték annyira a magyarság alkatelemét, mint ma, hanem kivűl álltak a magyar szellem keretén. Nagyobbára idegenek voltak, apró államocskák az államban, melylyel csak a vallási és felekezeti, de nem a nemzeti érzés kapcsa fűzte őket össze. Pozsonyban, Sopronban, Eperjesen, Kassán volt magyar elem is, de nem túlnyomó. Győrben, Komáromban túlnyomó volt ugyan, de e városok, mint nagy katonai erősségek, egészen kivételes helyzet nyűgét viselték. Igazi magyar város csak a hódoltságban volt. Debreczen, Kecskemét, Kőrös s némileg Szeged is a török járom daczára sokkal jelentékenyebb befolyást gyakoroltak a szomszédos vidékre, mint pl. Lőcse vagy Késmárk, habár ez utóbbiak a városi élet szempontjából messze meghaladták az alföldi helységeket, melyek akkor inkább nagy falvak színvonalán álltak. A felföldi városokban a világítás, kövezés, a rendőri és közegészségügyi szolgálat s a telekkönyvi rendezés terén már nagy haladás mutatkozik, nem tekintve az építési viszonyok nagy különbségeit, a monumentális épületeket, templomokat, bizonyos kényelmi igényeket s más culturalis haladásokat, melyeket az alföldön részben a természeti viszonyok kizártak, részben a török tett lehetetlenné. Még sem csupán a földrajzi viszonyok kíilönfélesége okozta, hogy a XVII. század városi életében különböző typusok lépnek elénk. Vannak katonai városok, hol az idegen főparancsnokok erőszakossága igen szűk mederbe szorítja a szabad városi életet. Ilyen Győr és Komárom. Vannak olyanok, melyeket közelségök Bécshez jobban kitesz az udvar befolyásának, melyekben tehát ez a körülmény gátolja a városi élet fejlődését. Ilyenek főleg 1680 körül Pozsony, Sopron s a vágvölgyi városok. Vannak alföldi városok, a hol a török iga hátráltat mindent. S végül ott vannak a felföldi városok, a hét bányaváros, az öt felső-magyarországi város, Kassa, Eperjes, Szeben, Bártfa és Lőcse, melyhez ez időben Késmárk hatodiknak j árúi. Eőleg e hatban maradt fenn a középkori városi szabadság mindvégig a legerőteljesebben, legnagyobb tisztaságában, a mit nagyon elősegített e városok elzárkózása a külbefolyásoktól. Egy-egy kis sziget volt mindenik ; a legtöbb teljesen idegen maradt a közvetlen közelébe eső vidéktől. Ez nemzetiségi szempontból mélyen sajnálható, de kétségkívül hozzájárúlt a városi jogok és szabadságok épségben maradásához. Souverain hatalommal rendezték a városok összes ügyeiket s a tulajdonképeni közigazgatást illetőleg előnyösen különböztek a megyétől. Igaz, hogy nekjk szűk és kicsiny területen, az összeszorúlt városkában, melynek térfogata a minimumra korlátoltatott, hogy védelme annál könnyebb legyen, kellett e fontos teendőket végezniök, míg hozzájok viszonyítva a megye térbelileg egész kis országnyi terjedelmű