Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
-s* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények küldendők: Nagy-Kár olybán, megye h óz- utcza 4fí. sz. Hl VATALOS RÉSZ 1683—1899. sz. Folyó évi január hó 5-én Szatmár- Zsadány község határán, a 938. és 939. sz. szelvények között levő vasúti sorompó záró fáján egy ismeretlen női hulla találtatott felakasztva. A hulla magas, 35—40 év közötti, arcza hosszas, szemei szürkék, haja barna tömött, fogai eléggé épek; öltözete ócska, szürkés koczkás ruha, ócska, zöld fej kendő, ócska czugos czipő, ezen kívül a hulla mellett egy ócska vászonlepedőbe csomagolva találtatott: egy piros aljú, széles fehér csiku huzatban egy párna, egy ócska fehér paraszt kendő, egy ócska, világos szürke alapú koczkás nagy kendő, egy kék alapú, feher apró mintás karton kötő, s a hulla zsebében egy fehér zsebkendőbe kötve nyolcz darab 20 filléres. Minthogy a hullánál semmi irás nem találtatott, megjegyzem, hogy a hulla gyanit- hatólag valamelyik kubikos neje lehetett. Nagv-Károly, 1899. január 30. Nagy László, alispán. Közkönyvtárakat! Panaszkodunk, hogy könyveink nem fogynak, sopánkodunk, hogy egy-két felkapott modern iró munkáin kívül könyv nem fogy a piaczon. Hja ne csodáljuk, kicsiny az olvasó közönségünk, könyveink árai nedig nagyok. S itt a baj, azért kicsiny az irodalompártoló közönség, mert szegény ember nem lehet az. Pedig a szegény ember is szeretne olvasni, tanulni, művelődni és jó könyvek révén szórakozni. Avagy a szegény embert ki kell zárni irodalmunk ismeretéből, melyből ő részt ne vehessen estenként a robot, a kenyerkereset igája után ? De kérdem, kinek van inkább szüksége jó s nemes könyvekre, lelket, szellemet es ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr. Egyes szám ára. 10 kr. '«sszivet izmositó, erősítő olvasmányokra, mint a szegénynek. A gazdag mindenfelé körültekinthet, lát, tapasztal, igazán él, a szegény ember csak a nyomorából és a könyvekből ismerheti meg az életet, a földet, mely magán hordja és az emberiséget, melynek ő egy kis porszeme. A szoczializmus, kompolitizmus, atheizmus és a más sok gonosz izmusnak ugyan mi az okozója? Talán ajó könyvek élesztik a szegény emberekben ? 0 nem, hanem mert éppen jó könyvekből helyes szellemi és lelki táplálékot nem szedhet magának, hát elolvassa a szoczia- lista izgatok ingyen szórt nyomtatványait .és Így lesz magából a jó lelkű szegényből is agitátor. . . . Emeljünk hát jó könyvekkel gazdag könyvtárakat. Ez országban úgyszólván még nincs is könyvtár. Három könyvtár van ugyan az ország szivében es pétiig: az akadémiai, a múzeumi és az egyetemi; ilyen könyvtár van az országban több helyen is kisebb arányokban, de csak a lateiner világ számára, sőt ezt sem elégíti ki; de közkönyvtárunk egyetlen egy sincs. A kaszinók tartanak ugyan könyvtárakat, de ez aiig áll néhány száz kötetből, s a szegény ember ugyan hogyan fizesse azt a nagy tagsági dijat? A városoknak maguknak kell megteremteni a közkönyvtárakat, melyek nem a legmagasabb tudománynyal volnának megtömve, hanem egyszerű jó könyvek, miket csak egy Jókai Mór, Jósika Miklós tud írni. Igen, ilyen olvasni valót adjunk a népnek ! Olvasni valót sokat, amennyit csak elbír üres óráiban; és úgyszólván ingyen. Erre áldozni Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. kell a kormánynak a városok és megyék törvényhatóságainak, képviselőtestületeinek és a társadalomnak. Csak annyit kell áldozni, hogy a közkönyvtár helyisége és pár ezer darab könyv meg ^ legyen, mert meggyőződésem szerint legyen'u^jJ^á&h dij bármilyen kicsiny, az ilyen közkönyvtárak, ha meg vannak, abból fenn tudják tartani s szaporíthatják is a könyvek számát. Persze az olvasótermet nem hetenként egyszer kellene megnyitni, hanem minden este két-három órán át és vasárnap egész nap hozzáférhetőnek ke'I lenni. Tovább megyek. Módot kell találni arra is, hogy a szegény ember a könyvet haza is vihesse, hogy esetleg családjának felolvashassa. Csekélynek, jelentéktelennek látszó dolog ez, elolvasásakor talán sokan nevetni szeretnének. Pedig ezt ne tegyék. A közkönyvtárak ügye sem nem jelentéktelen, sem el nem odázható többé. Ma már a nemzetek erkölcsi nagyságát, a nemzetnek jövő fennállását kultúrájáról ítélik meg. A mely nemzetnek egészséges, fejlett, általános a kultúrája: az a nemzet ki fogja bírni a közeli megrázkódtatásokat, s megmarad az élő államok sorában. Hát a magyar nemzet nem akar az élő nemzetek közé sorakozni, a fejlődésre képes országok között maradni ? Biztosítsuk hát a művelődés általánosodását nemzeti alapon s magyar irodalmunk tág terén, hogy olyanok legyünk, mint a szikla a fergetegekkel szemben. A magyar szó a magyar művelődés terjesztésére, a magyarság jövőjéért alapítsuk meg a még nem létező közkönyvtárakat. T A I\‘ ( ' X A. Mars. A hogy a klasszikus ókor Phőbussa, a Nap, aranyfürtös fejét a februári estén pihenésre hajtja, az égbolt nyugöti oldalán, ennek átellenes felén, keleten, egy sajátságos veres fényben tündöklő csillag merül fel a látókör páráiból, s ez ugyancsak a klasszikus ókor vértől pirosuk hadistenéről elnevezett Mars. Nem önálló, nem ősnap az, mint a legtöbb látható csillag, hanem miként a Föld is, egyik tagja a Nap népes családjának. Test annak testéből. Az astrofizika . általánosan elfogadott nézete szerint ugyanis valamikor, sok sok évezred előtt a Nap és nagy mennyisége a most külön csillagoknak, ép olyan ködfolt volt a világűrben, a minő az egen ma is elég látható. E ködfolt a kisugárzás folytán mindinkább sürüdött, s mert tengelye körül is forgott, annak perémjéről kisebb nagyobb tömegek szakadtak le. Ép úgy, mint a hogy leszakadnak a vizcseppek a köszörűs sebesen forgó kövéről. Csakhogy mig ezek a Föld nehézségerejének folytán erre esnek, azok nem száguldhattak a végtelenségbe, hanem a Nap sokkalta nagyobb vonzóereje által kényszerítve, s attól bizonyos távolba jutva, megtartván forgásuk irányát, ma is a Nap körül keringenek. Ezek az úgy nevezett bolygók; s ezek közzé tartozik a Föld is, a Mars is; amaz 149 millió, ez 227 millió kilométer középtávolban a Naptól. A bolygók tehát, a melyek közül nagyobbat nyolczat, aprót pedig igen sokat ismerünk, úgy tekinthetők mint testvérek, s mint a Nap gyermekei. Nem is csoda azért, hogy az embert mindig érdekelik. Nem épen az említett családi körülmény miatt ugyan, amiről a régi embernek sejtelme sem volt, hanem főleg azért, mert sokkal közelebb lévén hozzánk, mint az álló csillagok, alkalmasabb észlelési tárgyakul is szolgáltak mindenha, de mégis főleg azóta, hogy a messze- látók és műszerek tökéletesbitése, a Föld egyes kiválasztott kedvező pontjain épített és kitünően felszerelt csillagvizsgálók felállítása, s a csillagászatnak általában és a fizikára és chemiára támaszkodó színképelemzésnek haladása különösen, eddig nem is sejtett eredményekre vezettek. De ha már minden bolygó magában véve is felette érdekes, köztük érdekesebb a Marsnál bizonynyal egy sincs. A múlt hó 19-én épen szemben állott a Nappal, s a mikor ez lement, az feljött. Most már kissé napnyugta előtt kél fel ugyan, de mert reggel 5 óra körül nyugszik le, szinte az egész éjjen át látható, háromszögöt alkotva az Ikrek csillagkép két legnagyobb csillagával a „Castor és Pollax“-szál, s az Orion és a Gönczölszekér között. Az avatatlan szemlélő azt is hinné, hogy e három csillag együvé tartozik ; ami azonban nem igazi s nem is maradnak sokáig egy csoportban. A legtöbb nézőnek figyelmét azonban nem annyira a szép kép ragadja meg, hanem a hogy ez többekkel megtörtént, a Marsnak szokatlan veres fénye, a mit eddig talán nem vett észre, s a mi különösen nem sokára a csillag felkelése után, élénken emlékeztet a gőzmozdony veres lámpájára. Kutatás tárgyává tették ezt a csillagászok is, a kik aztán észrevették, hogy e szin nem tűnik el, a messzelátó csőben sem, hanem a helyett, hogy a bolygó egész felületére terjedne, annak csak bizonyos tájaira szorítkozik. Okául még ma azt fogadják el, hogy a mint már Herschel is állította, a Marson sok sivatag van, s ezeknek legalább felsőrészét, a mi veres homok kövünkhöz hasonló kőzet alkotja. Azt mondják, hogy ha valaki a Földet más világból figyelné meg, az a Saharát is ilyen forma sárgás-veres pontosan határolt foltnak találná. A Mars a Nap körül keringő bolygók között a mi Földünknek tőszomszédja, s hozzánk néha 60 millió kilométerre közeledik. Különben is szakasztott mássa a Földnek, s ennek mintegy kisebbített kiadása, a mennyiben átmérője úgy aránylik a Föld átmérőjéhez, mint 5 a 8-hoz; fölszine pedig harmadfélszer kisebb ezénél. Midőn a Mars a Naptól . középtávolságban van, az ettől kapott hő és fény mennyisége 4 a 9-hez arányban csekélyebb, mint a mit mi kapunk. Évének hossza 687 földi napig tart és igy egy-egy évszaka öt és kétharmad földi hónapig, mig napja közel 40 perczczel hosszabb a miénknél. Abban sem kételkedhetni, hogy rajta levegő is van, habár talán nem oly bőségben, mint a Földön. Bebizonyitottnak vehető a viz jelenléte is, s ez az állati és növényi életre oly fontos anyag, ott is mint nálunk gőz, hó és jég alakjában is előfordul. A sarki hómezők olvadását már kisebb messzelátóval is kényelmesen meglehet figyelni. Azt is igaznak vesszik, hogy a Mars korongján látható sötét foltok tengerek, és tavak; a világos foltok pedig szárazföld, sivatagok. Szigetek és félszigetek, tavak és öblök a Marson szinte vannak, akár a Földön. Ha azonban a Marson föld és viz, hegy és völgy felhő és napsugár, eső, jég és hó, folyók és tavak, tenger- és légáramlatok vannak, csakúgy mint a Földön, nem ötlik-e eszünkbe magától is a kérdés, hogy ki vagy mi veszi mindennek hasznát ? S hogy mire való volna mind ez a pazarlás, ha nincsen a Marson egyszersmint a földihez legalább is hasonlitható növényi és állati élet is ? Biztosan felelni erre a kérdésre nem többé a csillagászat feladata, mert ebben a tekintetben ez csak arra szoritkozhatik, a mit lát ; látni pedig élő lényt, legyen az növény vagy állat, abból a távolból, a menynyire tőlünk a Mars van, csakugyan lehetetlenség. De a mit nem tehet meg a csillagász mint olyan, megteheti a gondolkozó és következtető ember, ép úgy, a hogy a biró ítél a szakértők által előadott tényekből. Az általános ítélet és nézet pedig az, hogy ha vannak más világok is, a hol hozzánk hasonlóan laknak és élnek, erre alkalmasabb hely, mint a Mars bizonyára nincsen a bolygók között egyetlen egy sem. Ez azonban magában véve csak negátiv bizonyíték. Ámde a Marsnak messzelátói képe még sokkal érdekesebb bizonyságot nyújt, mintáz eddig közölt körülmények, arra nézve, hogy e bolygó élő teremtményeknek alkalmatos lakóhelyül szolgálhat, s valószínűleg szolgál is. A messzelátói észlelet ugyanis arról győz meg
