Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)

Események, évfordulók

korlátozná, ha tán önkénytesen vállalá is ezt egyszer magára, nem gondolva meg következéseit - s ha ekkor más mód a szabadulásra nem volna, mint e láncot összezúzni? De hátha e lánc egy lélek boldogsága volna? Veszni kellene neki!”

Pesti életük során a férfi a velük lakó barátjukkal, Jókai Mórral együtt fedezte fel az asszony írói tehetségét. „Egy szállást tartottunk, abban volt három szoba. Az egyik volt az enyém, a középső s közös étkező; túl rajta a harmadik: az volt Petőfiék szobája, író-, háló- és elfogadószoba: a Helikon és a Vaucluse egy helyen. Szerény bútorzat; legbecsesebb a könyvtár, csupa díszkiadású művek, acélmetszetekkel.” Tehát mindketten a fővárosi élet felé vonzódtak, és nem azért, mert a természetet nem szerették. Ennek ellenkezője mindkettejük írásából kiderül. Mégis a könyvek, a szerkesztőségek közelsége, a baráti társaság világa nagyobb lehetőséget adott az írói és a politikai élet elvárásainak. Igen, Szendrey Júlia is foglalkozott a politikával, legalább is írásán keresztül. Itt a Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című politikai beszédére gondolok. Ebben a munkában a hagyományos női-asszonyi hivatást kiteljesíti. A betegápolás, az anyagi támogatásnyújtás árváknak és özvegyeknek mellett azt is a leányok-asszonyok feladatának gondolja, hogy társukat bíztassák a forradalomban, illetve a szabadságharcban való részvételre. A beszéd nagyon is retorikusán tálalja célját: „Menj és szolgálj karddal”, „szeresd hazádat jobban feleségednél”, „menj és segíts megmenteni a hazát”. Ezzel az antik világ asszonyaival éppen ellentétesen cselekednének, akik Arisztophanész szerint nem átallották szembeszegülni a férfiközpontú hagyománnyal.

Aurel Popp: Fuvaros

98