Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Események, évfordulók
ELEK GYÖRGY „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt” Ratzky Rita irodalomtörténész, muzeológus, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a Pest-budai Petőfi Egyesület titkára Petőfi Sándor és Szendreyjúlia szerelméről, házasságáról, valamint annak utótörténetéről nyilatkozik.- A Szeptember végén örök érvényű sorait, csak Petőfi Sándor írhatta le. Pajta kívül nincs költő, nincs az a remek versforma és nyelv, és az ő szerelmén kívül nincs oly lángoló szerelem, amely „a fejfára akasztott özvegyifátyollal bekötözött szjv sebeit” mint költői képet hitelesíthetné. De a Szeptember végén nemcsak a szerelmi líra világra lobbanó lángja, minden idők egyik leggyönyörűbb szerelmi költeménye, hanem vád és ítélet is. Olyan vád, amelyet akarva-akaratlanul is hallunk, és olyan ítélet, amelyet mind a mai napig az utókor szinte kivétel nélküli következetességgel végrehajtott azon az asszonyon, akiért és akihez a Szeptember végén sorai szólnak. De végül is — kegyeletes elhallgatásokon és fel-felparázsló vádakon túl — mi a hitelesíthető és mi a vitathatatlan igazság Szendrey Júlia perében, amelyben a „vádlott” soha egyetlen szót sem ejtett önmaga védelmére?- Az irodalom és történetének szépséges és szomorú véletlene, hogy Petőfi a Szeptember végén című költeményével olyan verset írt, amelynek tartalma részben megvalósult. Szendreyjúlia eldobta az özvegyi fátylat. A szabadságharc bukása, a véres megtorlások után a fővárosi, még inkább a vidéki közvélemény számára ez olyan sokkoló esemény volt, hogy a napilapok sem hagyhatták szó nélkül. Én ezt a kérdést megpróbálom nem a „nemzet özvegyének” komoly kötelezettségei, hanem a mindennapi élet lehetőségei felől tekinteni. Szendreyjúlia Petőfi Sándorhoz édesapja, Szendrey Ignác beleegyezése nélkül ment férjhez. Ugyan Szendrey az első tiltakozások után megenyhült, és anyagilag, bútorokkal és minden mással segített leányának az élet pénzügyi nehézségeit leküzdeni. 1849 nyarára Szendreyjúlia már egy fővárosi értelmiségi asszony lett, aki férje halála után nem akart egy ugyan anyagilag biztosabb, ám szellemileg élményszegényebb életbe visszalépni. Ugyanis ezt tette volna, ha hazamegy édesapjához Erdődre. És azt se felejtsük el, hogy ott volt Petőfi Zoltánka, akit fel kellett nevelnie. Önálló pénzkeresetre akkoriban nem sok esélye lett volna. Júlia ifjúsága- Júlia ifúságát kutatva megállapíthatjuk, hogy Erdőd, az egyszerű vidéki élet kevés volt a felvilágosult, „csapongó lelkű” lánynak. Nem véletlenül nevezte Ady az „erdődi George Sand”-nak. Megtalálta-e Júlia azf, amire vágyott, hiszen csak a költői hat hét volt igazán szép az életében ?- Én úgy gondolom, és a kortársi visszaemlékezések erősítettek meg ebben, hogy Szendreyjúlia és Petőfi Sándor boldogok voltak egymással. A majdnem egy éves levelezésük során sok mindent megtudtak a másikról. Rendkívül hosszan, festői környezetben, a költői kastélyban telt a nászútjuk. A fővárosban, a Dohány utcában egy szép, értelmiségi otthon várta a fiatal párt. Petőfi lényegében úgy bánt a feleségével, mint emancipált nővel. Az ebédet a közeli Aranysas vendéglőből hozatták. Napjaik olvasással, írással teltek, olykor színházba mentek. Albérlőjük Jókai Mór volt, akinek a visszaemlékezéseiből sok mindent megtudhatunk életükről. 95
