Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
VÁRI ATTILA HÁROM GROTESZK Variációk Az ég salakja ez a föld, mi jó volt benne, már kiégett, s tavasza ámít, csupa zöld, de meggyfám násza széltől tépett. Lilán liheg a liliom: „az életem az illatom” s csodálom őt, a nőszirom nyári-kékségből visszanézve, Vári Attila 1946-ban született Sáromberkén. Legutóbbi kötete: Álomkölcsönző. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2014. * Sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül) A ripacs, ha súgó sugallja ripacskodás a sugallatja. Én ha Istent kerestem, mindig önmagamat lestem. Magamban bíztam eleitől fogva, s lettem így a saját életemnek foglya. Én létem, én bűnöm, én vétkem, magam kihez mérni, nincs többé mértékem. Te lennél a méltó, hogy már az ősz méz-színű tájból lessem a sárguló csodákat, kikerics mérgű délutánon a dér-zsoltáros orgonámat. Megjött a tél, nem egyedül, és jégcsapokon hegedül, ne higgyétek, hogy táncolok, csak reszketek és megfagyok.
