Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
Bennem élő Fenség, földi mivoltomhoz illő mértékegység. * sancho panza éneke lovagom biztos megjutalmaz, lesz aranyom egy egész halmaz, és birtokom a szigeteken mindent nekem ad csakis nekem tudom hogy őrült de la mancha nem oroszlán mert nincsen mancsa és fegyvere is törött dárda s csak én dicsérem nem dalárda de célja van az életében a kotyvalékos bús fejében nem annyira egy lány erénye mint nemzete a szeme fénye azt mondják őrültet szolgálni magunk is őrültté fogunk válni hát kit zavar ha agya bomlott szolgáltak mások is bolondot mániákust önteltet gőgöst oly aprókat hogy nincsen rőfös ki ne hüvelykkel mérné őket a jelszavakkal lézengőket hát én embernyi sancho panza nem is vigyázhatnék magamra ő sem aggódik csak vezet és nem kér világnézetet dalolom tehát hű torokkal le a halállal a torokkal éljen a vezér a mindig bátor reszkess te mongol ulán bátor
