Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)

Fontes

Az erdélyi fejedelemségkori vármegyei jegyzőkönyvek kiadásáról 195

levéltára 1849. januárjában Nagyenyeden megsemmisült, utóbbié aránylag késői, 18. századi.

1. Belső-Szolnok vármegye kifogástalan állapotban lévő, 1640-el kezdődő jegyzőkönyvei a a Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságánál találhatók.

2. Doboka vármegye levéltára ugyan 1848-ban nagyrészt elpusztult, ám jegyzőkönyveinek egy 1640-1653 közötti töredéke, nem tudni, milyen úton, a Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltárába került, s ma a Magyar Országos Levéltár őrzi14. A 200 oldalnyi, meglehetősen rossz állapotban lévő töredék tudomásunk szerint restaurálás alatt van.

3. Kolozs vármegye protokollumainak sorozata 1605-el kezdődik, a Román Országos Levéltár (a továbbiakban ROL) Kolozs Megyei Igazgatósága őrzi, jelenleg hozzáférhetetlen, mivel mikrofilmezés céljából a bukaresti központba szállították.

4. Küküllő vármegye jegyzőkönyvei az 1624-es esztendővel kezdődően maradtak fenn, információink szerint az 1940-es években még megvoltak, azóta nyomuk veszett. Pál-Antal Sándor levéltáros tájékoztatása szerint a ROL Maros Megyei Igazgatóságánál egy, minden bizonnyal az említett protokollumokból származó lap található.

5. Torda vármegyének a ROL Kolozs Megyei Igazgatóságánál őrzött közgyűlési- és törvénykezési jegyzőkönyvei csonkán, egy 1607-es per második részével kezdődnek. Az 1881-es levéltári jelentés szerint a kezdő évszám 1602, az adat pontossága ma már ellenőrizhetetlen, bizonyos azonban, hogy a protokollum vezetése 1605-ben már megindult, hiszen a vármegye az 1608. februárjában cirkálásra kirendeltek élelmére ugyanazt rendeli, mint 1605-ben, s ez a határozat, a feljegyzés szerint, a protokollumban látható.15

A kiadás módja A magyarországi gyakorlattól eltérően a protokollumok teljes szövegű közlése mellett döntöttünk, több okból is: az erdélyi vármegyei jegyzőkönyvek 80-90%-ban magyar nyelvűek, a latin nyelvű bejegyzések pedig, kevés kivétellel, típusszövegek, nyelvi és olvasási nehézségek tehát nem merülnek fel. Az anyanyelvűségből fakadóan a bejegyzések, pl. Torda és Belső-Szolnok vármegye esetében, az élőbeszédhez hasonlóan elevenek és meglehetősen bőbeszédűek, a peres felek panaszuk előadásakor mesélnek, apró életképeket festve pl. a vásári sokaságról, a falusi duhajkodó legényekről. A regesztázással éppen ettől az életszerűségtől fosztottuk volna meg a szöveget. Ugyanakkor, sajnálatos módon, meg is engedhetjük a teljes szövegű kiadás “fényűzését”, hiszen, amint a fentiek mutatják, a magyarországi vármegyékkel összevetve meglehetősen kevés forrással kell számolnunk, s belátható időn belül a kiadás befejeződhet.

A vármegyei jegyzőkönyvek forrásértéke. Az eddigi kutatásokat a statútumok elsőbbsége jellemezte, s ezek, valamint az országgyűlési határozatok,

14 Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltára, F 25 Miscellanea. Az anyag a Trócsányi által az Erdélyi kormányhatósági levéltárak-ban megadottal szemben 13 esztendő feljegyzéseit tartalmazza.

15 Torda vármegye közgyűlési- és törvénykezési jegyzőkönyvei I. (Nr. 5) 21. Torda vármegye levéltára, ROL Kolozs Megyei Igazgatósága.