Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ■sfg MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. : Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. __Fráter István. El őfizetési árak: Egész évre ............................................... Félé vre ..................................................... Ne gyedévre............................................... —-----Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Mi lesz hát? A politika ismét elfoglalta domináló szerepét az újságok hasábjain. Máskor is előtérben állott mindig a politika nálunk — par excellence politizáló nemzet vagyunk — mégis most a rendesnél is nagyobb mértékben foglalkoztatja az embereket a politika. A mostani nehéz viszonyok mellett természetes, hogy mindenki különös érdeklődéssel kiséri a politika fejleményeit és nagy várakozással tekint a jövő eseményei elé. Tagadhatatlan, hogy a mostani helyzet nagyon súlyos és a legnagyobb államférfim bölcsességre, körültekintésre, higgadtságra van szükség, hogy elkerülhessük az esetleges komoly válságot, amely most fenyeget minket. A király és a nemzet, precízebben a nemzet túlnyomó többsége egymással ellentétbe került. A függetlenségi párt 1911-ben fel akarja állítani az önálló bankot, a király pedig — noha elismeri a nemzetnek ehhez való törvényes jogát — nem látja ezt az időpontot erre alkalmasnak. Ha ezt a két ellentétes álláspontot nem lehet valahogy kiegyeztetni, akkor megint egy küzdelemmel, izgalommal teljes korszak köszönt ránk, amely szomorú kihatásában ismét évekre megbénítja az országot fejlődésében. Mégis — őszintén megvallva — bizonyos optimisztikus reménykedéssel nézünk a krízis kimenetele elé. A korona, amikor az önálló bank felállításához nem adta beleegyezését, illetőleg amikor kijelentette, hogy nem bizhatja a kormányt olyanokra, akik programjukban az önálló banknak sürgős felállítását vallják, nem helyezkedett mereven szembe a függetlenségi pártnak, mint a parlament többségének ezen kívánságával, csak arra utalt, hogy az időpontot nem látja erre alkalmasnak. Más tehát mostan a helyzet, mint volt például a katonai kérdésekben, amikor Őfelsége felségjogaira hivatkozott. Vagyis, ha a felséget meg tudjuk győzni arról, hogy a mostani időpont igen.'? alkalmas az önálló bank felállítására és ha sikerül az ő atyai aggodalmait eloszlatni, hogy a bank kettéválasztása nem fog Magyar- országra semmiféle megrázkódtatással járni, akkor nincs kétség benne, hogy a felség meg fogja adni hozzájárulását. Más tekintetek is biztatnak avval, hogy sikerült a krízist békésen, a nemzet nagy többsége kívánságának honorálásával megoldanunk. A Fejérváry féle abszolutizmus teljes kudarca után nem hisszük, hogy végső esetben újból alkotmányellenes kísérletekkel próbálkoznának meg. A függetlenségi pártot többségi pozíciójáról semmiféle erőszakos vállalkozással sem lehet leszorítani és bizonyos az, hogy ha ismételt választásokkal erőltetnék a dolgot, a függetlenségi párt még hatalmasabban megerősödve kerülne be a parlamentbe. Azután meg minden alkotmányellenes kísérlet már csak azért is sikertelen maradna, mert az ország valamennyi politikai pártját tömöritené az alkotmány védelmében és azok a pártok, amelyeket mostan a bank kérdésében ellentétek választanak el egymástól, újból egy táborba sorakoznának az erőszakkal szemben. Alkotmányválság előtt állunk, ha nem tudunk valamely békés megoldásra jutni és épen ez adja meg a bankkérdésnek eredeti keretein túlnövő fontosságát, épen ez teszi a mostani politikai krízist különösen súlyossá. Mi azonban nem hiszünk az alkotmányváiság komoly lehetőségében, mert bízunk igazunkban, bízunk királyunk alkotmánytiszteletében. Nem hiszszük, hogy épen most, amikor az annexió támasztotta bonyodalmak után különös gondot kell arra fordítani, hogy a külföld előtt, mint szilárd, hatalmas monarchia jelenjünk meg, belső Két feleség. Kész opera-tárgy az egész. Most, hogy hozzáülök Ernő gróf érdekes történetének megírásához, szinte úgy érzem, mintha már a nyitányát hallanám a dalműnek. Van benne motívum annyi, hogy öt operára való telnék belőle. Kezdi a boldog házasélet himnuszával, amely egy bölcső-dal melódiájában ér véget, hogy egy hirtelen átmenettel harczi riadóba, majd indulóba menjen át, amelyből egy fájdalmas dal fakad, amilyet egy keresztény rab énekelhet csupán egy szaraczén fejedelem börtönében. Mily szépen felel erre az a keleti szerelem bujaságától ittasult ének, amelyre a szív kétségeinek, kínlódásainak kifejezése lesz a felelet. Majd egy búcsú következik a Kelet fényében pompázó otthontól, s e dal egy ájtatos keresztény zsolozsmába megy át, -— mig egy hirtelen, harsány kürtszó után az otthon köszöntése következik s a szeretett családdal való egyesület gyönyörének kifejezése... És e nyitány után mondjuk el most Ernő gróf opera-históriáját. Gleichem Ernő gróf (e néven III-ik) 1224- ben nőül vette Orlamündei Ottilia grófnőt. Én, aki a már régen porladozó hölgyekkel foglalkozom (csakis !), úgy tapasztalom, hogy a régmúlt idők asszonyai mind csodaszépek voltak. Ahány delnő történetéről olvasok, mind- megannyiiól írva vagyon, hogy ojy szép volt, amilyent még senki sem látott. Én elhiszem, hogy úgy volt, mert az írónak mindig szép íz, akiről ir. Tehát Orlamündei Ottilia grófné csodaszép volt, — maga volt ama germán szépség megtestesülése, amelyből a Briinhildák és Elzák származtak. Gleichen vára, melyet a thüringiai rengeteg tölgyerdők rejtettek el a nagy világ elől, komor, nagy faltömeg volt, mielőtt ő belé- költözött volna, de aztán a legpompássabb arany mese-várrá változott. Ottilia egyéniségének varázsa bearanyozá a sötét sas fészket, amint be- aranyozá a nagy harczfi, Ernő gróf hadi életben megedződött szivét. Nagy volt a gleichem várban a szerelem és boldogság, amelyet két szöghaju kis gyermek is öregbített már. amikor a szomorúság csak lecsapott a házasok közé. II. Frigyes császár 1227-ben Honorius pápa rendeletére keresztes hadjáratot hirdetett, hogy az Ígéret földét a szaracéuoktól megtisztítsa s Jeruzsálemet, a Krisztus életének nagy szinterét keresztény birtokba tegye. E hadjáraton a császárral járt Szent Lajos, a thüringiai őrgróf is, akinek kíséretéhez tartozott Ernő gróf. A csapást — amely csaknem megtörte a szép Ottilia szivét — ki nem lehetett kerülni, s Ernő egy szép, virágillattól terhes tavaszi hajnalon utoljára szoritá pánczélos keblére szeretteit és elment a veszedelmek forrásához, a po- gányok ellen. A szultánt — aki uralma alatt tartá akkor Egyiptomot s a Keleti-tengertől kezdve egészen Palesztina legdélibb pontjáig egész Afrikát, — nem kímélték sehol, s amint a kereszt lovagjainak Iába török földre ért, rögtön dúlni kezdték az országot, s csatát csatára viva törtettek a Szentföld felé. Ernő gróf pediglen hős volt. Tasso legyen, aki el tudja regélni diadahms tetteit. S a romantikus hősök sorsa lévén vagy a hősi halál, vagy a szörnyű rabság, Ernő grófot is egy csetepaté alkalmával elfogják, rabszijra fűzve vitték Alkair szultán udvarába, ahol szolgai munkára kényszeriték. Ernő a hazatérés reménye nélkül szűkölködve siratá az örökre elvesztett hitvest és a két gyermeket, s mialatt a rárótt kertimunkát végzé, fájó dalokat énekelt, amelyek — szokatlanul ozmán fülnek — szálltak szerte a dél perzselő napjától izzó légben. A szultán leánya, Melechsela herczegnő meghallá a honta'an hazasiró dalát, égett a vágytól hogy megismerhesse. Egyszer az énekhang után menve, maga előtt látta a rabszolgát... Nem, — nem rabszolgát látott maga előtt, hanem egy daliát, akinek homlokáról sugárzott az öntudat derűje, amelyet a kegyetlen rabság borulata sem tudott onnan elűzni. Szemei villogtak, mint az aczél, amelyet forgatni oly ügyesen tudott egykor izmos karja. Alakja karcsú volt és nagyra termett, mint a fenyő, amelyből hatalmas dárdáját ácsolták ... És ez a hadverő hős most egy kis nyikorgó taligában tulipánhagymákat visz a kertésznek... — Tedd le taligádat és felelj .nekem. — Nem tehetem le, mert megkorbácsolnak, ha késem, azt pedig nejtegyék meg, mert...
