Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
4 1992. február 27. Világgazdasági mozaik Ki mennyi segélyt ígért a volt Szovjetuniónak? A világ számos állama nyújtott hiteleket a Szovjetuniónak, és helyezett kilátásba továbbiakat a nagyhatalom romjain megalakuló független államoknak. Ezek közül emel ki néhányat az AP amerikai hírügynökség. Az Egyesült Államok 5,75 milliárd dollár értékű segítséget helyezett kilátásba. Ez tartalmaz egy 3,75 milliárd dollár értékű élelmiszerhitelt, amelyből 3,1 milliárdnyi már felhasználásra került. A Remény hadművelet keretében Washington egyebek között 44 millió dollárért élelmiszert, 34 millióért gyógyszereket szállít; mindezek eljuttatására megközelítőleg 10 millió dollárt fordít. Az Európai Közösség a múlt hónapban Washingtonban hozta nyilvánosságra, hogy több mint 78 milliárd dollárnyi támogatást nyújtott eddig a volt Szovjetuniónak. Az EK-országok közül Németország volt a legbőkezűbb a maga 47,1 milliárd dollárnyi támogatásával. Spanyolország 400 millió, Olaszország 4,2 milliárd dollárnyi exporthitelt helyezett kilátásba. Ez utóbbiból az első részt (1,25 milliárdnyit) a múlt hónapban hagyta jóvá az exporthiteleket biztosító intézet. Nagy-Britannia 774 millió dollár nyújtására vállalt kötelezettséget ez idáig, jórészt az EK-n keresztül történő folyósítással. Franciaország részéről a támogatás 650 millió dollár, amely jórészt francia eredetű gabona, illetve ipari termékek vásárlására fordítható. A többi ország közül - írja az AP - Japán 2,66 milliárd dollárnyi segélyre tett Ígéretet, ebből 1,9 milliárdnyi export- és beruházási hitel. Finnország 1 milliárd dollárnyi segély nyújtására kötelezte el magát. Magyar kötvénysiker Japánban A Magyar Nemzeti Bank Japánban kibocsátott kötvénye egyike a legjobb piaci értékelést szerzett szamurájkötvényeknek - derült ki egy japán pénzintézet által készített összesítésből. Januárban különböző pénzintézetek hat kötvénnyel jelentkeztek a szigetországban, összesen mintegy 2 milliárd dollár értékben, ezek közül az Ázsiai Fejlesztési Bank papírjait értékelték a legjobbnak, a magyar kötvények a második helyre kerültek. Osztrák kereskedelmi hiány Első ízben törte át a 100 milliárd schillinges összeget az osztrák külkereskedelmi deficit: az 1991-es mérleg 103,1 milliárd schillinges hiánnyal zárult. Az import 4,7 százalékkal, 582,1 milliárd schillingre nőtt, az export viszont - tükrözve a nemzetközi konjunktúra lanyhulását - csak 2,8 százalékkal, 179 milliárdra. Az importon belül a fogyasztási javak aránya nőtt meg a legjobban, az exportban az energiahordozók és a nyersanyagok részesedése csökkent. Tovább nőtt az Európai Közösség jelentősége az osztrák kereskedelemben - ebben a relációban az osztrák import 394,4 milliárd schillingnek felelt meg, az export 315,3 milliárdnak -, visszaesett az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országaival bonyolódó áruforgalom. Előretörtek viszont az arányukat tekintve ma még másodrendű kelet-európai országok: ebbe a régióba Ausztria tavaly 43,1 milliárd schilling értékben szállított, 19,2 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Vásárlásainak értéke pedig 11,8 százalékkal, 35,1 milliárdra nőtt. Az egyes országokat tekintve Németország továbbra is uralkodó szerepet tölt be az osztrák kereskedelemben, vele bonyolódik le Ausztria külkereskedelmi forgalmának 42 százaléka. Az Eutelsat Kelet-Európáért A műholdas távközléssel foglalkozó európai szervezet, az Eutelsat hat hónappal előbbre hozta egyik műholdjának átalakitását, hogy ezzel segítse a kelet-európai országokat - jelentette az AFP. Az Eutelsat-ll-F4 ürobjektum lehetővé teszi majd a kétirányú műholdas összeköttetést a kontinens nyugati fele, valamint Közép- és Kelet- Európa között, s enyhíthet az utóbbi térség távközlési elszigeteltségén. A műholdat a tervek szerint júniusban juttatják pályára. A korábbi terveknek megfelelően hasonló módosításokat végeznek majd az F5-ÖS és F6-os műholdon is. Az Eutelsat-hálózat keleteurópai kiterjesztése az újabb műhold bekapcsolásával már júniusjúliusra befejeződhet, az elórejelzett év vége helyett. Egyensúly a német piacon A német egyesülés következményeként viharos sebességgel fellendült háztartásigép-üzletág immár újra kisebb növekedési mutatók elé néz- nyilatkozott Reinhold Fuhrmann, a Bosch-Siemens Hausgeräte GmbH egyik ügyvezetője. Az export fokozatos élénkülése ellenére a német háztartásigép-gyártásnak azzal kell számolnia, hogy idei növekedése- a tavalyi 11 százalék után - 4 százalékosra csökken. Az üzletág 1991 - es forgalma 22,1 milliárd márka volt. Fuhrmann szerint visszaesés kizárólag a belföldi piac alakulására vezethető vissza. Míg az NSZK régi tartományaiban csaknem az 1981 -es szintre csökkent a kereslet, az új tartományokban (volt NDK) egyelőre nem tapasztalható a térség saját gazdasági fejlődésén alapuló fogyasztás fellendülése - fejtette ki a cég vezetője. Adatai szerint 1991-ben az üzletág belföldi forgalma - 15 százalékkal emelkedve - 14,5 milliárd márkára növekedett. A Bosch-Sienems, a Bosch és Siemens cégek közös vállalata tavaly több mint 7 milliárd márkás forgalmat ért el az előző évi 6,5 milliárd márkát követően. Fuhrmann szerint vállalata különösen a hűtőszekrények, a mosógépek és a tűzhelyek, valamint a kis konyhákba beépíthető, keskeny készülékek eladásában volt sikeres. Kooperáció Kazahsztánban Az olasz energiaipari holding az Ente Nazionale Idrocarburi (ENI) januárban gazdasági együttműködési megállapodást írt alá Kazahsztánnal. Ennek keretében részt vesz a kazah energiaipar, bányászat és gépgyártás fejlesztésében, valamint a szakemberképzésben. Az ENI-hez tartozó AGIP emellett a British Gas vállalattal közösen szeretne új olajmezóket feltárni Kazahsztánban. Szabad ÚJSÁG Tervgazdálkodás másképpen A japán csoda Hol van már az az idő, amikor Japán hallatán a távolkeleti egzotikus ország természeti adottságai, gazdag történelme vagy éppen a hagyományaikhoz ragaszkodó, számunkra titokzatos, de kedves, előzékeny lakói jelentek meg képzeletünkben. A felkelő nap országa ma a műszaki fejlettség csúcsának, a gazdasági sikernek, a haladás páratlan dinamikájának a szinonimája mindenki számára az egész földkerekségen. A gazdasági szakemberek - immár hosszú évek óta - egyenesen japán csodáról beszélnek, amelyet mi európaiak a japánok nem mindennapi mentalitásával, munkafegyelmével, munkahelyük iránti elkötelezettségükkel, munkaszeretetükkel és a minderre alapozott egyedi managementtel magyarázunk nagy előszeretettel. S a szigetország „titkát“ kutató európai, amerikai stb. szakemberek szerint a japán ember, munkahely és társadalom filmekből, tévéből és írott sajtóból bennünk kialakult képe nem is hamis, csak éppen hiányos... A japán csoda „titkát“ megfejteni igyekvő újságírók, rádiósok, tévések és filmesek - riportjaik bombasztikusságára törekedvén - figyelme általában elsiklik az egyébként valóban hétköznapi, egyáltalán nem látványos, de meghatározó tényezők fölött. Céltudatos makroökonómia Ritka például az olyan, japán gazdasággal foglalkozó írás vagy dokumentumfilm, amely a teljes egészében automatizált üzemek bemutatása közben arra is ráébreszti a nyilvánosságot, hogy a mindenkori japán kormány immár évek, évtizedek óta átgondolt, céltudatos makroökonómiai politikát folytat. S hogy elsősorban ennek köszönhetően lett világelső a szigetország elektronikai-, autó- stb. ipara. A japán gazdasági politikáról egyebek közt tudni kell, hogy teljes mértékben piaci elveken alapszik. Más szóval: a kormány a gazdasági célkitűzéseit piaci eszközökkel valósítja meg. Céljainak és a makroökonómiai mutatók (a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság, az árak alakulása, a fizetési mérleg stb.) meghatározásához pedig már az ötvenes évek felétől középlejáratú, azaz öt- és tízéves (!) terveket használ fel. Az elért eredményeket elemzik és összehasonlítják a kitűzött célokkal. Mindez nem öncélú formalitás, hanem szerves része a további időszakra szóló gazdaságpolitika előkészítésének. Továbbá az is természetes, hogy ez nem olyan tervezés, mint amilyet az elmúlt négy évtizedben nálunk megszokhattunk, s nem is arra szolgál, hogy a kormány közvetlenül befolyásolhassa az ország gazdasági életét. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokkal összehasonlítva a japán állam kis arányban (15 százalék) veszi ki a részét a bruttó hazai érték megteremtésére fordított költségekből. Sót, egyre kevesebbet költ ilyen célra. A gazdasági fejlődés szempontjából az sem mellékes tényező, hogy a bruttó hazai termék megteremtésére fordított összeg a legfejlettebb országok között Japánban a legkevesebb, mig az állami beruházások összege a legnagyobb. Egy fontos tényező: egyetértés A japán gazdaság sikeréhez továbbá nagyban hozzájárul az az általános egyetértés, amely az egyes minisztériumok, a kormány és a központi bank között; a kormány, a magánszektor és a szakszervezetek között uralkodik, és amely az egész japán társadalmat jellemzi. Márpedig ez nem valamiféle kikényszerített összhang, hanem a piacgazdaság elveivel és a gazdasági célokkal való azonosulásból ered. Ami viszont érthető, hiszen a magánszektor, a fogyasztók is közvetlenül részt vehetnek a kormány és az egyes minisztériumok gazdasági politikájának formálásában - a minisztériumok mellett működő bizottságok közvetítésével amelyeket a tudomány, a vállalkozók, a szakszervezetek, a fogyasztók, az újságírók és természetesen a parlament képviselői alkotnak A japán gazdaságpolitika elsősorban az ország gazdaságának stabilitását és fejlődését, a teljes foglalkoztatottságot, az inflációmentességet és a fizetési mérleg kiegyensúlyozottságát tartja szem előtt - ha nem is ragaszkodik hozzá mereven. Mégis tény, hogy az imént említett mutatók szerint jobb eredményeket ért el, mint az USA vagy a legjobb nyugat-európai országok. A kormány és a központi bank az árak stabilizálására törekszenek, amely szerintük a gazdasági fejlődés és a fizetési mérleg pozitív alakulásának egyik alapfeltétele. Japán az elért gazdasági eredményei ellenére egyre igényesebb célokat tűz maga elé, amelyek elérése számára valóban reális. Ehhez nagyban hozzájárulhatnak az úgynevezett japán kapitalizmus jellegzetességei, mint például a távlati célok megvalósítására való orientáltság. A japán vállalatok részvényesei ennek megfelelően a nyereségük elosztásakor nem a jutalékosztást helyezik előtérbe, hanem inkább cégük fejlesztésére költenek, az alkalmazottakat jutalmazzák, tartalékokat halmoznak fel egy esetleges recesszió esetére, amivel a munkavállalók lojalitását növelik munkaadójukkal szemben. A japán vállalkozók tehát nem a gyors meggazdagodásra, hanem a meggondolt beruházásokra alapozzák jövőjüket, s ennek köszönhető a tetemes lakossági megtakarítás és az, hogy a nagy japán cégek is képesek az önfinanszírozásra. A modell nem univerzális Értelmetlen dolog lenne párhuzamot vonni a japán és a csehszlovák gazdaság között, és igyekezni nálunk is mindenáron alkalmazni a japán makroökonómiai modellt. Hiszen az csak bizonyos körülmények - amelyek Csehszlovákiában mások, mint Japánban voltak - között lehet(ett) eredményes. A távol-keleti ország tapasztalatait mégis hasznosíthatjuk. A szakemberek szerint az általános ismereteken, tapasztalatokon kívül például hasznát vehetjük a japán monopolellenes intézkedéseknek, a fogyasztók védelmét szolgáló mechanizmusuknak vagy annak, ha behatóbban tanulmányozzuk takarékpénztár-rendszerüket, melynek köszönhetően nálunk is növekedhetne a lakosság takarékossági kedve. Egyelőre azonban meg kell elégednünk azzal, hogy a japán gazdasági szakemberek szerint Csehszlovákia makroökonómiai szempontból fokozatosan bár, de egyre inkább a gazdasági reformot végrehajtó országok élmezőnyébe kerül. A hazai közgazdászok már a külföldi - egyebek közt éppen a japán - töke beáramlását várják türelmetlenül. Csakhogy becsalogatására nem japán módszereket kell keresni, hanem a hazai vállalatok konkurenciaképes termékeire és nem utolsósorban kiegyensúlyozott belpolitikai klímára van szükség. (baranyai) Hová lett az aranykészlet? A hivatalos szervek titkolóznak Albániában parlamenti bizottságot állítottak fel annak kivizsgálására, hová tűnt el az ország kincstárában őrzött aranykészlet nagy része. A hiányzó mennyiségről nincsenek pontos adatok, de minden bizonnyal jelentős értékről lehet szó. A bizottság tagjai elmondták, hogy a vizsgálatot akadályozza a hivatalos szervek időhúzása, valamint az, hogy az államtitok védelmére hivatkozva számos információ kiadását megtagadták. A feltételezések szerint az aranykészletek megcsapolása a korábbi rezsim számlájára írható. A második világháború előtt Albániában jelentős mennyiségű arany volt forgalomban, mivel a papírpénz iránti bizalmatlanság következtében az arany volt az általánosan elfogadott fizetőeszköz. Az 1922-1925 közötti időszakban a forgalomban levő arany mennyisége a parlamenti bizottság jelentése szerint még 320 tonna volt. Ebből állítólag egy rész akkor tűnt el, amikor 1939- ben Zogu király 183 kilogramm arannyal együtt elmenekült a bevonuló olasz csapatok elöl. Később a visszavonuló német és olasz csapatok sem tértek haza üres kézzel. Amikor a kommunista Enver Hodzsa került hatalomra, a széfekben már csak mindössze 90 kilogramm aranyat őriztek. A kommunisták azonban hamarosan hozzáláttak a megcsappant készletek feltöltéséhez, összegyűjtötték a gazdag albánokat, és arra kötelezték őket, hogy szolgáltassák be aranytulajdonaikat. Az engedetlenséget börtönnel vagy halállal büntették. 1944 és 1946 között mintegy 10 millió arany-Napóleont tulajdonítottak így el. (Ezeket az érméket kifejezetten Albánia számára verték.) A hivatalos indoklás szerint az aranyat az ország újjáépítésére kobozták el. A 90 áldozat tanúvallomása alapján a kivizsgálással megbízott bizottság összesen 1139 kilogrammra teszi a beszolgáltatott nemesfém mennyiségét. A kincstár adatai ugyanakkor azt mutatják, hogy ebből mindössze 151 kilogramm jutott el az állam széfjeibe. A Rubik-bányából származó aranynak szintén nyoma veszett, noha onnan 32 éven keresztül évi 120-130 kilogrammot termeltek ki. A parlamenti bizottság folytatja az ügyben a vizsgálatot. (VG)
