Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
1992. február 27. 5 Az Újság riportja -------------—---------= ---------------------= --------------------------------= = Mindennapok a vegyüzem tőszomszédságában Mire futja a költségvetésből? • A községi képviselet kétes döntései • A kisiskola visszahozta az életet • A falunak halottja van Szabad újság__________________________ Hosszú bizony a hosszúfalusi utca! Házról házra jártunk, s a háztetők már a szürkületbe fúrták homlokukat, mire megtaláltuk Izsót Róbert mérnököt. Csupán annyit tudtunk erről a fiatalemberről, hogy makacsul és kitartóan talpalt az egykori magyar tanítási nyelvű kisiskola újranyitása érdekében. Szabadidejét azzal töltötte, hogy sorra bekopogtatott azokra a portákra, ahol iskolaköteles gyerekek laknak. Elbeszélgetett szüleikkel, igyekezett őket meggyőzni arról, hogy csemetéik barátságosabb otthonra találnának egy összevont, két osztállyal működő kisiskolában, s nem kellene végre a közeli városba utazniuk nap mint nap. Javaslatát Izsót Péter szülőként és a Csemadok helyi tisztségviselőjeként egyaránt támogatta. A többi szülő is megértette a helyzet komolyságát, és aláírta a kérvényt. A 32 éves Róbert - különben mérnök - ma a község polgármestere. Elmondja, hogy a 847 lakosú Vághosszúfalu épp olyan gondokkal küzd, mint a hozzá hasonló kisközségek zöme. Az ifjú polgármester homlokára a sok utánajárást igénylő csatornázás, a szeméttároló, s nem utolsósorban a gázvezeték építése körüli problémák rajzolják a ráncokat.- Mi ugyan összeállítottuk a falu költségvetését, de az évközben változott. Talán mondanom sem kell, hogy a változásokat a többszöri áremelkedések okozták. Drágább lett a víz- és az áramszolgáltatás, ehhez még hozzájöttek a helyi hangszóró és a közvilágítás felújításának költségei, mivel az elektromos müvek hozzáláttak községünkben a vezetékek rekonstruálásához. Mindezek ellenére az elmúlt évet 630 ezer korona „plusszal“ zártuk. Igaz, jócskán akadt volna még munka és helyrehozni való a faluban, de a pénzt fontosabb dolgokra tartogattuk. Ebből szeretnénk ugyanis fedezni a gázvezeték és a csatornahálózat megépítésének költségeit. (-----------------------------------------------------A gázosítás luxus... ... tehát nem tekinthető ökológiai beruházásnak“. Könnyű ezt a kijelentést az íróasztal mögött papírra vetni ... De ha valaki téli estéken a faluba látogat, amikor az emberek befütenek a kályhákba és a kazánokba, s a Duslo, valamint a Nikkelkohó kéményeiből áradó nehéz exhalátumok az utcákra szorítják a füstöt - ki sem lehet lépni a házakból! - folytatja keserűen a polgármester. - Egyáltalán, az idei dotációk elosztása, úgy érzem, nem a legszerencsésebben sikerült. Községünk minden lakosára például 120 korona jut az állampénztárból... Ennél sokkal többre lenne szükségünk. A kanalizáció mihamarabbi megépítése ökológiai beruházásnak tekintendő ugyan, tehát itt remélhetünk némi támogatást. De mit jelent ez? A kérvényezéséhez csatolni kell a tervdokumentációt, legalábbis a költségvetést. Ha pedig ki akarjuk dolgoztatni a tervrajzot, ahhoz legalább 100 ezer koronára van szükség. Ráadásul nem biztos, hogy megfelel majd... nem tudni milyen törvények lépnek időközben érvénybe. Nem beszélve arról, hogy felborul a községi költségvetés. A polgármester elmondta még, hogy a környező községek közösen szeretnék létrehozni a falvak regionális szövetségét. A valamennyiüket egyaránt égető gondokra így közösen kereshetnének orvosságot. - Régen gyakran alkalmazták az ún. „tipizált terveket", például a tehénistállók építésénél. A tervezetet több községben is tudták alkalmazni. Ma külön rendeljük meg a tervrajzot, pedig pl. a szeméttárolók esetében megfelelne a célnak egy egységes tervezet is. Mi fizetünk, s a tervező jár jól. Amíg valamennyien külön utakon járunk, ez így lesz továbbra is.--------------------------------------\ A magánvállalkozások kerékkötői? A gondok és bajok szaporodása az emberek befelé fordulását, a közösségi élet részleges, majd teljes lebénulását eredményezte. A falusi porták, saját erejükben bízva, „egyénileg“ készülnek fel a válság túlélésére. Hiába tartották meg az előadók a vagyonjegyes privatizációról szóló előadásokat; a földtörvényhez kapcsolódók is csupán 30-40 ember érdeklődését keltették fel. Ezek után már nem vártunk a polgármestertől pozitív választ arra a kérdésünkre, vajon hány magánvállalkozót tart számon a falu...- Nehezen indul ez a dolog, de nem is csodálkozunk rajta, mert a kezdeményezőket nem fogadják túl szívesen. Az egyik helybéli lakos a község parkjában szeretett volna cukrászdát nyitni, s vállalta a zöldterület rendben tartását is. A községi képviselet nem hagyta jóvá a kérelmét - személyes okokból, irigységből talán... nem tudni miért. Ilyen és más esetekben kerülök ellentétbe a községi képviselettel, amelytől többet reméltem, legalábbis a közös munkánk kezdetén. Döntései tekintetében nem mindenkor állja meg a helyét. Igaz, ezeket némely esetben megvétózhattam volna, de ezt a jogomat nyomosabb és komolyabb esetekre tartogatom ... Ami még a község lakosságának és a „községházának" a viszonyát illeti; az üléseinkről minden lakos előre tudomást szerezhet, s joga van részt venni rajta. Ilyesmire eddig csak egy esetben került sor, s akkor is csupán azért, mert az egyik polgár, a kérvényét nagyobb közösség előtt, komolyabb megértést várva szerette volna jóváhagyni. A község némely polgárai talán tudomásul sem veszik a változásokat, nincsenek tisztában azzal sem, hogy nem minden ügyintézés tartozik a mi hatáskörünkbe, s meglepődnek, amikor a körzeti hivatalba irányítjuk őket.-------------------------]----------------------------1 Munkanélküliek és volt úrbéresek A község tavaly 53 ezer koronáért számítógépet vásárolt, amely nagy segítséget jelent a lakosság nyilvántartásában. Sajnos, szomorú adatokat is vezetni kénytelen a falu polgármestere, még ha erről a munkaügyi hivatalból nem is kap hivatalos értesítést. A községben pl. jelenleg húsz munkanélkülit - elsősorban nőket - tartanak számon. Néhányat a község szépítésekor, vagy egyes karbantartási munkálatok során alkalmazni tudtak, ami persze csupán ideiglenes és részleges megoldás volt. A több mint nyolcszáz lakos hetvenegy százaléka vallja anyanyelvének a magyart. A többi szlovák, cseh, morva és német - böngésszük a hivatalos adatokat a polgármesterrel Kopogtatnak, majd Andódi András esperes lép be az ajtón. Szívesen látott vendég a községházán, hasonlóképpen, mint az iskolában. Bekapcsolódik beszélgetésünkbe, s kisvártatva már a „földeken járunk“; s az úrbéri birtokok, legelők, erdőségek kerülnek terítékre.- Az emberek itt is csak egy-két hektáros tételekben gondolkodnak; többre nem tartanak igényt, mert nem is tudnák mivel megművelni. Bizony manapság már nem elég az ekevas, állatok pedig nincsenek... De amúgy is csupán derékszíjnyi területekről van szó, s ha valakinek több ilyen területre van jussa, ezt kimérni nem könnyű dolog - mondja az esperes. Izsót Róbert a következőkkel egészíti ki szavait;- Szeretnénk létrehozni a földtulajdonosok és a volt úrbéresek helyi szövetségét, hogy a földrendezés szervezettebb formában történjék a faluban. Bár biztosan lesznek elégedetlenkedők, akik jobb minőségű földterületen követelik a jussukat... (-----------------------------------------------------Igazi otthon az iskola Az esperessel a kisiskolába indulunk. Útközben megtekintjük a régi templomot.- A rendszerváltás óta óvatosan, de láthatóan megnőtt a templomba járók száma. Több ostyát kell immár rendelnem, s a gyóntatáskor is többen állnak sorba. A kisiskolások nagy része rendszeresen látogatja a hittant. - Beszélgetésünk során szó esik még a jól ellátott nyugdíjasklubról, a felújított könyvtárról, a fiatalok szórakozási lehetőségeiről. Közben megérkezünk az iskolába. Az újonnan megnyílt, otthonos meleget árasztó magyar tannyelvű kisiskolát a község a Molnár (Péter és Erzsébet) pedagógus-házaspárra „bízta". A kapun belépve egy gyermekkastélyban találjuk magunkat. A takaros osztályokban a falakon mesék elevenednek meg színeikben, amelyeket a kis kezek rajzai tesznek teljessé. Mindez Erzsiké tanító néni és a gyerekek munkája. A 3—4. osztályban ritka csend fogad bennünket. A gyerekek a táblára felírt példákon dolgoznak. A pedagógus nincs is az osztályban, de a fegyelem tökéletes. A tanítónő a „kicsiknél" van, akik jöttömre büszkén mutatják be a birodalmukat. Hímzéseket, építőelemekből összerakott repülőgépet tesznek az asztalra; a dicséret apró csillagokat ragyogtat fel szemeikben. Amikor rákérdezünk arra, vajon szeretnek-e iskolába járni, a tanítónőjük nevetve feleli: - Sok szülő panaszkodik, hogy a gyerek csak öt óra után megy haza. Nagyon szeretnek itt lenni, hiszen számítóépen játszhatnak, videót nézhetnek, zenét hallgathatnak, s itt a rengeteg szép meséskönyv is! Talán furcsa, amit mondok, mi is meglepődtünk, de: a nyári és a téli szünetben akadtak olyanok, akik reggel a zárt kapu előtt toporogtak. S bizony, nemegyszer megnyíltak ilyenkor is a tantermek... Ami hiányzik, az a tornaterem, főleg ilyenkor, télidőben. Az egyik szülő elemekből összerakható tornatermet ajánlott. Ebédlőre, nagyobb étteremre is szükségünk lenne. Segítség az van, csak pénzünk lenne több! - nyugtázza a maga szelíd mosolyával Molnárné. Az iskolát egyébként hét elsős, tizenhárom másodikos, csupán négy harmadikos és nyolc negyedikes tanuló látogatja, két összevont (I—II. és III—IV.) osztályban. Az újjászületett oktatási intézmény valósággal új életet hozott a községbe. A kultúrházban például egy gombostűt nem lehetett volna leejteni, amikor az apróságok léptek a színpadra. A gyerekek, „onokák" fellépése okozza a legnagyobb örömet. A pedagógus házaspár a tanítás után nemegyszer saját kocsiján, néhány szülő kíséretében úszni, korcsolyázni viszi a gyerekeket. Baráti kapcsolatot létesítettek a magyarországi gödi alapiskolával, akik nyáron befogadták őket, sőt a szíves vendéglátást egy ötezer forint értékű munkafüzet-csomaggal is megtoldották. A Magyar Polgári Párt ugyancsak ígéretet tett arra, hogy gyarapítja az iskola könyvtárát, csakúgy, mint Pukkai László, az MPSZ elnöke. Az idei kirándulás talán Burgenlandba lesz, amelyre Galambos atya kíséri el őket. Szeptemberben tíz új apróság foglal majd helyet az iskolapadban? mert a szülök rriár nem kételkednek abban, hogy itt ié részesülnek olyan színvonalú oktatásban, mint Vágsellyén, ahová egyébként járniuk kéne Meghitt, családias légkört árasztanak a tantermek, s a gyerekek arcán nem látszik feszültség vagy kimerültség. Molnár Erzsébet távozásunkkor ismét a táblához lép. Búcsúmosolya húsz kis szempárban nevet vissza. (-----------------------------------------------------Tragédia történt... A tavaszra készülő község fölött tornyosuló felhöcsomók mintha jelképeznének valami szomorút, gyászosat. A buszmegállóban is komor, feszült csend fogad bennünket. Az emberek szemében fájdalom - és félelem bujkál. A falunak halottja - tragikus halottja - van. Tegnap délután robbanás rázta meg a környéket. A Duslo vegyüzemtöl nemrégiben különvált műszakigáz-töltöállomáson történt a baleset. Gyurit, az egyik ott dolgozó helybéli lakost maga alá temette a robbanás. Hosszú idő múlva tudták csak kiszabadítani - holtan. Huszonkét éves volt... Hát igen, ez is az itteni valóság része: a Duslo és a szeredi Nikkelkohó fenyegetően sötét árnyékában él a falu, már több évtizede. A község nem egy lakosának nyújt munkalehetőséget a két vegyi óriás, miközben mérgük rátelepszik a környékre, vagy éppenséggel emberéleteket követelnek Ezért csendesebb a falu ma, mint máskor. Csak a határában érlelik már apró zöld rügyeiket az első, illatos gyöngyvirágok. S2ÁZILDIKÓ (Fotó: Baiajti Árpád és Matusek János) Vághosszúfalusi utca... A kisiskolások büszkén mutatják be birodalmukat
