Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-07 / 10. szám

Némely körzetekben ma is szokás fehérre meszelni a fák törzsét. Erre a lemosó perme­tezés után kerülhet sor. Jelen­tősége, hogy a fehér szín job­ban visszaveri a napfényt, te­hát késlelteti a fa ébredését s elejét veszi a káros hőinga­dozásnak. Ősszel beástuk az istállótrá­gyát, de sokan megfeledkeztek róla, hogy a műtrágyázás sem nélkülözhető. Most kapával vagy erős gereblyével kell be­munkálni a földbe a műtrá­gyát. A jő istállótrágya sok nitrogént juttat a talajba, de káliumból és foszforból keve­set tartalmaz. Ezért most kén­savas káliumot és szuperfosz­fátot kell adagolni. Ha nem istállótrágyázunk, akkor áran­ként 10 kg kombinált műtrá­gyát (GVH, NPKJ adagoljunk. Ne a fa tövébe szórjuk a mű­trágyát, mert nem sok hasz­nunk lesz belőle. A fa gyökér­rendszere a koronaszélesség­nek körülbelüli háromszorosára terjed ki, s a gyökérzet pere­mén a legaktívabb a víz- és tápanyagfelvétel. Ezért legész­­szerűbb az úgynevezett koro­­nagyürűbe (csurgó), barázdába adagolni a műtrágyát vagy az egész gyümölcsösben szétszór­va bedolgozni a trágyát. Ha ta­valy klorózist vagy más rend­ellenességet észleltünk, akkor most ajánlatos vasgálicot vagy más, nyomelem-pótló készít­ményt (pl. Chlorofen) adagol­ni. Ha a fák alatt nem terve­zünk köztes növényt termesz­teni, nem feltétlenül szükséges A fóliasátorban mindig akad tennivaló. Felvételünkön Görcs Erzsébet homokot szór az elvetett reíekmagra óvjuk a szennyeződéstől. (A szerzett tapasztalatokról szíve­sen közölnénk írást olvasóink tollából — a szerk. megjegy­zése). Aki telepíteni akar, mielőbb ássa meg a gödröket. A siker érdekében a kiásott fa helyére ne ültessünk csemetét, főleg ne alma helyére almát stb. A cse­meték gyökereit vágjuk vissza, a sérült részeket távolítsuk el, és a biztonságos eredés érde­kében — főleg akkor, ha több fát telepítünk — készítsünk marhatrágyából és agyagos földből pépes keveréket, s eb­be mártsuk bele a gyökérzetet kiültetés előtt. A csemetéket ne ültessük mélyebbre, mint a faiskolában voltak, ügyeljünk arra, hogy a gyökerek közé elegendő föld kerüljön, s ne feledkezzünk meg a tavasszal nélkülözhetetlen beiszapolás­­ról. A fák visszavágását attól tegyük függővé, hogy milyen koronát akarunk nevelni. 0) telepítés esetén a 3—4 méteres sortávolságot, illetve az 1,5—■ 1,8 méteres tőtávolságot. Ha nem M 9-es alanyról van sző, ríthetünk a földlabdás átülte­tésre, de ezzel csökkentjük az Idei hozamot. A fák alatt ta­karjuk le permetezéskor a sza­­mócást, mert a sárgamérgek kárt tesznek a növényzetben. Ha rosszul telelt, nehezen in­dul fejlődésnek a szamóca, ser­kentésre adjunk gyorsan ható nitrogén-műtrágyát (mészsalét­­rom, mészammónsalétrom). Hangsúlyozzuk, hogy a gyü­mölcstermő bokrok kezelését senki ne hanyagolja el, mert gyakran éppen ezek terjesztik a pajzstetveket és a betegsé­geket. Metszésük főleg ritkí­tásbői — a letermett, öreg vagy beteg vesszőket eltávo­lítjuk — és alapos lemosó per­metezésből áll. Belucz János agrármérnök, a mezőg. tudományok kan­didátusa A SZÜLŐBEN Tavaly ősszel a korán bekö­szöntött tél miatt sok helyütt félbemaradtak a talajmunkák, a tápanyagpótlás. Amint lehet, A GYÜMÖLCSÖSBEN bfiost már halogatás nélkül ■ ■ kerítsünk sort a met­szésre, csupán a kajszi és az őszibarack kezelését hagyjuk későbbre. Az igényeknek meg­felelően alakító és ritkító met­szést alkalmazzunk— az Ifjítő metszés lassanként kimegy a divatból —, a nyesedéket gyűjti sük össze, és szállítsuk el vagy — az elhasználódott gumiab­ronccsal együtt égessük el. Metszés után kerítsünk sort a tél végi lemosó permetezés­re. Fagymentes időben kezel­jük a fákat a Nitrosan 25 3- százalékos, a Nitrosan 50 1,5- százalékos vagy az Arborol M 4-százalékos töménységű olda­tával. A hatásfok növelése ér­dekében ajánlatos minden év­ben más készítményt alkalmaz­ni. Ne feledjük: a sárgamérgek elsősorban rovarölő hatásúak, tehát év közben külön kell vé­dekezni a lisztharmat és a va- ■ rasodás ellen. A lemosó per­metezést most legjobb elvégez­ni, mert a telelő kártevők szer­vezete most a legkevésbé el­lenálló (fogytán a felhalmo­zott tartalékanyag). Ne kap­kodjuk el a dolgot, alaposan áztassuk el a fák törzsét és a vastagabb ágakat. ESffl tennivalók mély talajlazitást végezni. El­lenben javasoljuk, hogy tegye­nek kísérletet a talajtakarás­sal. Gyomosodő talajon fekete, kevésbé gyomosodőn fehér fó­liát használhatnak. A fák alatt majd csak április első felében takaják le a talajt, mert a ko­rai takarás siettetné a rügye­­zést, ami nem kívánatos. Ta­karással javítjuk a talaj víz­­gazdálkodását, feleslegessé tesszük a gyomirtó kapálást, és a hullott gyümölcsöt is meg­hanem M 4-esről, akkor a tő­távolság 2,5—3 méter legyen. Mindkét esetben támrend^zeres gyümölcssövényt vagy divatos karcsúorsót neveljünk (az u­­tóbbiról rövidesen cikket köz­lünk). A tárolt gyümölcs is érzi a közelgő tavaszt, felettébb indo­kolt a mielőbbi válogatás. Amint lehet, azonnal kapál­juk be a szamócást, s egyúttal pótoljuk a hiányzó töveket és tápanyagokat is. Még sort ke­azonnal pótoljuk a mulasztást. Tavaly gazdag termést szüre­teltünk, tehát most gazdagon kell trágyázni is. A humuszban szegény, kötött talajon egy ár­ra 1.5 kiló nitrogént, 60 deka foszfort és 3 kg káliumot ta­nácsos adni. A humuszban gaz­dag, lazább talajokon száz négyzetméterre 90 dkg nitro­gént, 40 dkg foszfort és 2 kg káliumot kell felhasználni. Ha csak NPK-t tudunk beszerezni, a káliumot feltétlenül pótoljuk a jelzett szintre, mert a szőlő nagyon kálium-igényes. Ha mó­dunkban áll, Cereritet használ­junk, mert a főbb tápanyago­kon kívül nyomelemeket is tar­talmaz. Valamivel drágább, de annyival jobb is. Kedvező időjárás esetén már­cius második felében meg­kezdhetjük a telepítést. Addig­ra készítsük elő a talajt (for­gatás, trágyázás). Gyökeres oltványt ne ültessünk fúró u­­tán, mert a bekurtított gyöke­rek a szűk gödörben vissza­hajolnak s nagyobb lesz a ki­esés. Ne sajnáljuk a fáradsá­got, megéri kézzel megásni a gödröt! A 40X40 cm-es gödör alját ásóval jól lazítsuk fel, ad­junk jó minőségű komposztot, a gyökereket igazítsuk el, húz­zunk rá földet, óvatosan gyúr­juk meg, majd kiadósán öntöz­zük be és porhanyós földdel csirkézzük fel az oltványt úgy, hogy a legfelső rügyet 5—6 cm vastag földréteg takarja. A gyökereket közvetlenül ültetés előtt kurtítsuk meg. Ne hanyagoljuk el a fiatal szőlő harmatgyökérezését. Az oltványtőkén a harmatgyökerek közvetlenül a talajfelszín alatt — a talp- és oldalgyökerek ro­vására — úgy megerősödnek, hogy gyakran a nemes részt is elszakítják az alanytól; így a töke saját-gyökerűvé válik, ami nem kívánatos. A tőkenyak körül óvatosan távolítsuk el a földet és éles késsel vagy ol­lóval vágjuk le a harmatgyö­kereket. Utána a tőkét takar­juk vissza. Ezt a tőke ötéves koráig tanácsos évente elvé­gezni. Márciusban már a háziker­tekben is feltétlenül fejezzük be a szőlő metszését. A nye­sedéket gyűjtsük össze és é­­gessük el; ezzel elejét vesszük a gombabetegségek terjedésé­nek és a kártevők szaporodá­sának. A metszést a fajtaigé­nyek szem előtt tartásával vé­gezzük, figyelembe véve a tő­kék fejlődését és tápanyagel­látását is. Amelyik tőkén fej­lettebbek, erősebbek a vesszők, azon több rügyet hagyjunk, jobban terheljük le, mint ta­valy. Ha viszont kisebb a vesz­­sző-hozam, s a vesszők sat­nyák vagy nem értek be tö­kéletesen, csökkentsük a meg­terhelést. Négyzetméterenként általában 10—16 rügyes meg­terheléssel számolhatunk. Faj­tánként konkretizálva: cseme­geszőlőknél, nagyobb fürtü, bőtermő fajták (Pozsonyi fe­tennivalók hér, Ezerjó, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Szemlllon stb.) esetében 10—13 rügy; kisebb fürtű fajtáknál (Leányka, Tra­mini, Rajnai és Olasz rizling, Szürkebarát stb.) 13—16 rügy. Persze akkor, ha egészséges, fagykárt nem szenvedett rü­gyekről van szó. Ha a rügyvizs­gálat során fagykárt észlelünk, akkor a károsodás mértékének megfelelően növelni kell a meghagyott rügyek számát. Tő­keművelésnél általában váltó­csapos metszést alkalmazunk. A metszést mindig -úgy végez­zük, hogy a csapokkal lehető­leg a tőkefej közelében marad­junk. A felmagasodott,, agancs­szerű csapokkal a tőke eltor­zul. Lugasművelésnél vagy kor­don esetén csapos, kombinált vagy szálvesszős metszést al­kalmazhatunk, a fajtáknak meg­felelően. A rövidcsapon termő fajtákat (Zöld Veltelini, Riz­lingszilváni, Szlankamenka, Ko­csis Irma, Pannónia kincse stb. J ne kényszeresük hosszúcsapos vagy szálvesszős művelésre, mert a tőke hamarosan lerom­lik és a termés minősége sem lesz kielégítő. Viszont ne a­­karjuk rövidcsapon termelni a Leánykát, a Sárga és az Otto­­nel muskotályt, a Traminit, a Szürkebarátot stb., mert csak szálvesszős metszés esetén ad­nak kielégítő hozamot. A leg­több szőlőfajtának megfelel a legyezővel vagy szálvesszővel kombinált, rövidcsapos metszés. A második fejtés után is rendszeresen ellenőrizzük bo­rainkat és ha valami hibát észlelünk, ne halogassuk a baj orvoslását (kénezés, fejtés, de­rítés). Ha a második fejtéskor nem végeztük el a savas borok (Ezerjó, Pozsonyt fehér, Zöld veltelini, Olasz rizling stb.) savtompítását, akkor most a szakmellékletben már ismerte­tett módon végezzük azt el. Varga József A ZOLDSÉGESKERTBEN A fűtött fóliasátorban folya­matosan szedjük a retket és a salátát, majd a hónap végén készítsük elő a földet a fő­növény alá. Értékesítésre csak száraz lombú retket szedjünk, s a gumókat óvatosan mossuk le, hogy a levél ne legyen vi­zes, mert a nedves lomb be­­füiled. A Hitetlen sátrakban a retek most kezd gumót fejleszteni. Hőigénye nappal 14—15 C-fok, éjszaka 10—11, borús napokon 12 C-fok is elegendő. Ehhez igazodva szellőztessük a haj­tatóházat, majd március végén megkezdhetjük a szedést. Tizedikéig kiültethetjük a hajtatásra szánt karalábét (25 X25 cm). Sekélyen ültessük, mert a felső talajréteg köny­­nyebben átmelegszik, s benne kedvezőbb a gyökérfejlődés. A- jánlatos megkezdeni a hajta­tásra szánt uborkapalánta elő­nevelését. A magot jó előcsí­ráztatni. Amint pirfadni kezd és már nem tapad a szerszámokhoz a föld, lássunk hozzá a szabad­földi tennivalók elvégzéséhez. Aranként szórjunk ki 3—4 kg Cereritet s bemunkálása köz­ben zúzzuk szét a hantokat, gereSlyézzük egyenletesre а talajt. Azonnal megkezdhetjük a vetést (spenót, sóska, petre­zselyem, sárgarépa, retek, hagy­ma, mák, korai zöldborsó). A vetés mélységét a magok nagy­ságától kell függővé tenni. Mi­nél apróbb a mag, annál se­kélyebbre kell vetni. Ajánlatos megszívlelni azt a gyakran hangoztatott tanácsot, hogy a magot takaró földréteg vastag­sága ne legyen vastagabb, mint a mag nagyságának két-három­­szorosa. Elduggathatjuk a tavaszi fok­hagymát, a zöldhagymának szánt dughagymát (de ne na­gyon mélyre). Legjobb, ha a dughagyma csúcsa érinti a ta­­lajszínt. A fokhagyma-gerezde­ket (a középsőket nem hasz­náljuk ültetésre) 6—12 órával az ültetés előtt csávázzuk (5 °/o-os Sulka), majd megszárít­juk és úgy duggatjuk el. A hőnap elején melegágyba vagy szaporitőládába elvethet­jük a szabadföldi termesztésre szánt paprika, paradicsom, u­­borka és dinnye magját, vala­mint a káposztaféléket. Palánta­nevelésre fűtött növényházat (üvegház, sátor) vagy meleg­ágyat kell létesíteni. Melegágy­ba lőtrágya a legjobb, de más istállőtrágya is megteszi (30— 40 cm vastag rétegben). A ha­gyományos melegágyi ablak (egy sor üveg) nem védi meg növényeinket az éjszakai fagy­tól, ezért gondoskodni kell a melegágy takarásáról (pl. nád­takaró). A jól begyúrt istálló­trágya 3—4 nap múlva begyul­lad; ekkor a növényekre káros ammőniagázoknak lehetővé tesszük a távozást (szellőzte­tés), majd megkezdjük a ve­tést. Fűtött palántanevelőben a fényviszonyok és a specifikus igények szerinti hőmérsékletet kell tartani. Palántaneveléshez tőzegkoc­kára (tápkockára) is szüksé­günk lesz. Ezt melegágyi kom­poszt, kertiföld és tőzeg lehe­tőleg fertőtlenített keveréké­ből készítsük (nedvesítés szük­ség szerint). A tűzdéléshez használt földet (melegágyi komposzt és homok keveréke) finomabb rostán átrostáljuk. Tűzdeléskor ügyeljünk arra, hogy a palánták gyökere ne görbüljön vissza. Tűzdelés után a növényeknek nem jó a nagy meleg és az erős napfény, mert ez növeli a párologtatást, viszont a megbolygatott gyöke­rek nem képesek pótolni a vi­zet. A korai burgonyát ládákba rakjuk, betakarjuk két ujjnyi vastagon tőzeggel és 12—15 C- fokos hőmérsékleten, világos helyiségben megkezdjük a csí­­ráztatást. Közben a tőzeget há­romnaponként mérsékelten meglocsoljuk. Huszár István agrármérnök Л VIRÁGOK KÖRÜL Megkezdhetjük a kertben az építőmunkát (utak, ágyszegé­­lyek, támfalak, lépcsők készí­tése, javítása), eltelepíthetjük a díszfákat és cserjéket, s ki­takarás után megkezdhetjük a rózsa metszését. Az alacsony bokorrózsát egyharmadára, a parkrózsát 1—2 szemre vág­juk vissza, a lugasnak nevelt futórózsát inkább csak ritkít­suk és kötözzük. Végül keríté­sünk sort a tápanyagpótlásra. A korán virágzó évelők (kan­kalin, hóvirág, krókusz, tuli­pán, nárcisz, jácint) téli taka-Vörös Sándor, a Géléi (Ilolice) Gép- és Traktoróllomás dolgo­zója, Szlovákia legnagyobb tel­jesítményű növényvédelmi szak­munkása a gyerekeivel együtt tavaly huszonötezer korona ér­tékű zöldséget termelt a kert­jében. Természetesen a palán­tát is maguk nevelték s neve­lik az idén is Fotó: -bor róját lazítsuk fel, hogy a nö­vények végre levegőhöz jussa­nak. A korhadó takarót ne tá­volítsuk el, mert javítja a ta- Taj vízgazdálkodását. Ha enyhe, csapadékos lesz az idő, március végén elvethet­jük a fűmagot. Edényes dísz­növényeinket viszont még ak­kor se vigyük a szabadba, ha valóban megenyhül az idő, hi­szen még fagyokra Is számít­hatunk. Ellenben vegyük gon­dozásba az erkélyládákat: szór­juk ki a tavalyi vlrágföldet, az edényt alaposan mossuk ki és fertőtlenítsük (Formalin 1 %), majd töltsük meg friss földdel. Egyelőre árvácskát, százszor­szépet stb. ültethetünk, amíg felneveljük a nyári virágok pa­lántáját. A kertbe, erkélyládába szánt egynyáriak magját most kell elvetni (cserép szaporltóláda, tejfölös pohár stb.). Hobbi-ház­ban, üveg alá, vagy langyos ágyba vethető a kenderpakó­­ca, oroszlánszáj, mozaiklevél, kínai szegfű, kakastaréj, ko­kárdavirág, záporvirág, vasfű, szalmavirág. Már most állandó helyére vethetjük az egynyári csillagfürtöt, a nyári azáliát, kerti körömvirágot, kaliforniai kakukkmákot, s kerítés vagy támaszték mellé a szagos bük­köny is földbe kerülhet. Szaporítás céljából a dália­­gumót úgy kell szétszedni, hogy minden gumón maradjon rügy. A kannát vastag rizámá­­jának osztásával szaporítjuk: minden darabon egy-két ép rügy maradjon. A feldarabolt rizómát cserepekbe ültetjük­­mérsékelten öntözzük és szoba­­hőmérsékleten tartjuk. Az eddig 10—12 C-fokos .he­lyeségben teleltetett aszpará­guszt vigyük melegebb helyre, ablak közelébe, és ha hajtani kezd, tegyük intenzívebbé az öntözést. A szobanövények átüitetése és dugványos szaporítása a hó­nap második felétől időszerű. Az átültetés általában kétéven­ként esedékes. A muskátlit és a fuksziát egyharmadára kell visszavágni, hogy hajtásfejlesz­tésre serkentsük. Itt a nőnap, mindenki vi­­-rággal kedveskedik a szívének kedves hölgyeknek. Azt taná­csolom, csakis bimbós vagy alig kinyílt virágot válasszanak, s jól csomagolják be, mert a me­leghez szokott növény hamar megfázik. A nőknek viszont, hogy igyekezzenek sokáig meg­őrizni a kedves ajándékot. A jácint, a tulipán és más hagy­más virágok világos, de nem napos, 12—15 C-fok hőmérsék­letű helyiségben, mérsékelt lo­csolás esetén sokáig pompáz­nak. Ciklámen, azálea, fokföldi ibolya ne kerüljön túl meleg helyiségbe — legjobb a 18—20 C-fokos hőmérséklet —, mert gyorsan elhervadnak a virá­gaik. Huszár Margit agrármérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom