Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-07 / 23. szám

1980. Június 7. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A i elmúlt héten újabb állomá­­sához érkezett a szovjet űr­kutatás , melynek feladataiba egymás után vonják be az egyes szocialista testvérországokból kiküldött és a Szovjetunióban kiképzett űrhajósjelöl­­teket. Május 26-án, moszkvai idő sze­rint 21 óra 20 perckor, hazai idő sze­rint 20 óra 20 perckor a Szovjetunió­ban felbocsátották a Szojuz—36 űr­hajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzetet parancsnoka Valerij Ku­­bászov, a Szovjetunió űrhajós pilótá­ja; kutató űrhajósa Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampol­gára. A két űrhajós az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatja a szocialista országok közös űrkutatási céljainak megvalósítását. E munka során korábban már cseh­szlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szov­jet űrhajós társaságában. A Szojuz—35 május 27-én össze­kapcsolódott a Szaljut—6 — Szojuz— 35 ürkomplexummal. Az összekapcso­ló szerkezet hermetizációjának ellen­őrzése után a két űrhajós átszállt a Szaljut—6 űrállomásra. Az ember irányította tudományos­kutató komplexum fedélzetén a Föld körüli kozmikus térségben nemzet­közi személyzet dolgozik Leonyid Po­pov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok szemé­lyében. A nemzetközi személyzet hét napra tervezett tudományos programját a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság tudósai együtt dolgozták ki. A természeti környezet és a termé­szeti erőforrások tanulmányozásának programja keretében az űrhajósok földfelszín-megfigyeléseket és fényké­pezést végeznek a tudomány és kü­lönböző népgazdasági ágak, egyebek között a mező- és erdőgazdaság ré­szére. A nemzetközi személyzet munka­Magyar kutató űrhajóssal a fedélzetén startolt a SZOJUZ-36 A SZOCIALISTA INTERNACIONALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS ŰJABB MEGNYILVÁNULÁSA Valerij Kubászov programjában jelentős helyet kapnak az orvos-biológia vizsgálatok és kísér­letek, amelyeknek előkészítésében magyar szakemberek nagy részt vál­laltak. Népgazdasági szempontból fontos technológiai kísérletekre is sor kerül az ürkomplexum fedélzetén. A nemzetközi személyzet folytatja AZ ŰRKUTATÁSBAN Farkas Bertalan továbbá azokat a vizsgálatokat és kí­sérleteket, amelyeket a szocialista or­szágok űrhajósainak űrrepülései ide­jén a Szaljut—6 állomáson kezdtek el. Az előirányzott munka elvégzése után Valerij Kubászov és Farkas Ber­talan űrhajósok a Szojuz—35 űrhajón térnek vissza a Földre. Ez az űrhajó vitte Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokat április 10-én az űrállo­másra. A Szovjetunió és a Magyar Nép­­köztársaság állampolgárainak a világ­űrben szovjet űrhajón megkezdett út­ja újabb fényes bizonyítéka a szocia­lista országok együttműködésének. A Szojuz—36 startjánál magyar párt- és állami küldöttség is jelen volt Bajkonurban. A küldöttség: Ko­rom Mihály, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára, Czi­­nege Lajos hadseregtábornok, honvé­delmi miniszter, Márta Ferenc akadé­mikus, a Magyar Tudományos Akadé­mia Interkozmosz Tanácsának elnöke. Valerij Nyikolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajós­­pilóta, a műszaki tudományok kandi­dátusa 45 éves, 1968 óta az SZKP tagja. Először 1969-ben Georgij Sonyin társaságában vett részt űrrepülésen, mégpedig kötelékrepülés keretében, másodszor pedig 1975-ben fedélzeti mérnökként vett részt a Szojuz—19 szovjet és az Apollo amerikai űrrepü­lő fedélzetén az első nemzetközi űr­utazásban. A Szabolcs—Szatmár megyei Farkas Bertalan 31 éves, Gyulaházán szüle­tett. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán kezdte meg tanulmányait, melyeket a Szovjetunióban fejezett be. 1972-ben hadnaggyá avatták és a légierőhöz osztották be. 1977-ben I. osztályú vadászrepülői minősítést kepott. Jelenleg a magyar néphadse­reg századosa. 1978 márciusa óta tar* tózkodik a Szovjetunióban a Gagarin­­ról elnevezett űrhajóskiképző köz­pontban. Az összekapcsolás végrehajtása után Leonyid Brezsnyev és Kádár János elvtárs táviratban üdvözölte az űr­­komplexum négy űrhajósát. Hangoz­tatták: Minden nemzetközi személy­zettel végrehajtott új repülés révén egyre teljesebben és mélyrehtatóbban valósul meg a világűr békés meghó­dítását célzó „Interkozmosz“ program, amely népeink javát és az egész em­beriség érdekeit szolgálja. Az Önök munkája jelentősen hozzá­járul az alapkutatásokhoz és a gya­korlati feladatok megoldásához. Ez a szocializmus hatalmas műszaki-tudo­mányos erejét bizonyítja a világ előtt. A világűrben tartózkodó új, szo­cialista nemzetközi személyzet elődei­hez hasonlóan békés kutatásokkal foglalkozik, ami azt mutatja az em­beriségnek, hogy országaink népei magabiztosan tekintenek a jövőbe, és következetesen a béke útját járják. A szocialista országok űrhajósai út­törői az űrlaboratóriumok fedélzetén vállvetve végzett tevékenységnek, a világűrben megvalósuló és felbecsül­hetetlen tapasztalatokat eredményező testvéri együttműködésnek. Az önök űrrepülése a gyakorlatban érvénye­sülő internacionalizmus ragyogó pél­dája. Az űrhajósok választáviratukban biztosították a testvérországok veze­tőit, hogy az orbitális tudományos­kutató komplexum nemzetközi sze­mélyzetének tagjai mindent megtesz­nek azoknak a feladatoknak sikeres végrehajtása érdekében, amelyeket, a szocialista országok tudományos és népgazdasági célú közös űrkutatási programja irányzott elő számukra. „Nemzetközi személyzetünk minden erejével és tudásával azon lesz, hogy becsülettel igazolja népeink nagyfokú bizalmát“, hangoztatta a távirat. ESEMČNYEK MARGÓJÁRA Lángok Miamiban és a polgári jogok Amerikája 'A nemzett gárda és más fegyveres testületek mozgósított alakulatainak kellett „tüzet oltani“ az amerikaiimil- Hornosok közismert nyaralóhelyén, Miamiban. Persze nem az édes sem­mittevéssel szórakozásokat hajszoló gazdagok eldorádójábán, hanem a ra­gyogó város egy cseppet sem ragyogó néger gettójában. A fegyveresek be­avatkozása nyomán a gettóban is fény támadt: a tűz fénye ismét rávi­lágított az amerikai igazságra, a ha­misítatlan igazságra, az égbekiáltó szociális egyenlőtlenségek igazságára, mely nevetségessé teszi az emberi kapcsolatok hangoztatásával kapcso­latos washingtoni öntömjénezést és a mások ellen koholt hamis vádakat. Az történt, hogy a zsúfolt gettó la­kossága fellázadt. A megoldatlan szo­ciális bajok, a jelenlegi válság köze­pette a négereket meginkább sújtó nehézségek mindenképpen élezték az évek óta robbanékonnyá váló hely­zetet, most azonban egy bírósági ko­média folytán csordultig telt a pohár. Az történt, hogy fehérekből álló es­küdtszék felmentette azt a négy rend­őrt, akik halálra verték a gyorshpj­­tási szabálysértést elkövető ARTHUR McDUFFIE néger biztosítási ügynököt. Az esküdtszék ezt azzal indokolta, hogy a rend őrei „csupán kötelessé­güket“ teljesítették, amikor a motor­­kerékpárján száguldó fiatalembert le­parancsolták és ... „intézkedtek“. Morrero, Ewans, Diggs és Watts el­nyerte szabadságát, mert egyes védők szerint, ha néger esküdt is lett volna a testületben, merte volna-e vállalni következmények nélkül a felmentó határozatot. így a fehérek szuverénen mondták ki a rendőrök ,Ártatlansá­gát*. Miamiban a Liberty City népe azonban ezt „nem nyelte le“. Zavar­gások törtek ki, s a néger gettó tü­zelnek fénye 25 millió amerikai néger sorsára vetett fényt. A katonaság, a fegyveresek fellépése megfékezte az indulatokat, a romok fölötti füst is eloszlott, de a „pacifikálás" még nem fejeződött be. Hiába irányította Washington a néger mozgalmak mér­sékelt vezetőit, például Andrew Youn­­got az elnök egykori ENSZ-nagyköve­­tét Miamiba. A megalkuvók már nin­csenek hatással a tömegekre, ők a néqer gazdagok vékony rétegének a szószólói. Miami esete nem egyedülálló jelen­ség az Egyesült Államokban. Friss felmérés szerint legalább egy tucat­nyi néger lakosságú amerikai város­ban forró a helyzet, bármikor robba­nás következhet be. Ami történt, ön­gól a Cart er-kormányzatnak, mert na­gyon kézzel foghatóan bizonyítja, hogy az elnök szociális vonatkozású választási ígéreteiből sem váltott be semmit, a szocialista országok ellen — egyebek között az emberi jogok megsértésének hazug vádjával — in­dított kampányai pedig gyakorlati csődjük után most már elméleti síkon is csődöt vallottak, hiszen az Egye­sült Államokban az emberi, jaji egyenjogúság kérdésében- még a tör­vény fenkölt szava is cinikussá válik a valóság fényében. —in—* Hangzatos szavak az amerikai valóság tükrében. [Kukrinyikszi rajza] MIAMI UTÄN A történtek eredőjét a tavaly ok­** tőberi merényletben kell ke­resni. Az Egyesült Államok dél-koreai bábrendszerének elitje szórakozni in­dult. Pezsgős vacsora, dáridó, amire Pák Csöng Hi dél-koreai diktátor ^zűk környezetének sohasem kellett külön­leges okot keresnie, aztán borgőzös légkörben szóváltások, fegyverdördü­­lés, tűzharc, s Dél-Korea rettegett kényura holtan rogyott össze az egyik szöuli előkelő étterem fenntar­tott helyiségében. Pák Csöng Ht megszűnt létezni. Gyilkosat nem kellett sokáig keresni, — ugyanis a tumultusban bárki le­adhatta volna a végzetes lövést —, maga jelentkezett és előzékenyen a nyomozó hatóságok kezére Játszott. Nem volt más, mint Kim Dze Kjui, az ország második erős kezű ura, a fé­lelmetes KCIA, a dél-koreai titkos­­szolgálat vezetője. Tettét nem is pró­bálta pillanatnyi indulattal magyaráz­ni vagy szépíteni. Politikai indokokat hozott fel: állítólag azért küldte a másvilágra a rettegett diktátort, hogy szabaddá tegye az utat egy későbbi liberalizálás előtt, mert Pák Csöng Hi 18 évi uralma alatt tartós feszültség és romlás állapotába hozta az orszá­got. Váltig, hangoztatta ezt a hírszer­ző szolgálat főnöke, kissé szépítve ezzel legelső vallomását, hogy tetté­nek oka rivalizálás volt. Am,, már a múlt év végén kétség­telen volt a közvélemény előtt, hogy a diktátor meggyilkolásának fő mo­tívuma egy harmadik ok volt: Wa­shington megelégelte a közel húsz éve basáskodó bábjának a helyzetet valóban robbanásig élező uralmát, s mivel szöuli „kozmetikázásra“ más módot nem látott, a piszkos ügyek­ben legjáratosabb C1A dél-koreai fiókját, a KClA-t bízták meg, a tett végrehajtására pedig maga a „nagy­főnök, Kim Dze Kjui vállalkozott. Qél-Koreában szóbeszéd tárgya volt, hogy a merényletet Washington rendelte meg, s a továb­biakban a rendszer demokratizálódá­sát, a már régen követelt társadalmi reformok megvalósulását várták. Vér­mes remények voltak, ezt azért Washington sem kívánta. A diktátor örökét rövidesen kevésbé kompromit­tált emberei foglalták el. Az alelnö­­köt a korrupt tartományi tisztvise­lőkből és a társadalom felső rétegei­nek megvesztegethető képviselőiből álló 2500 főnyi elektor! testület elég gyorsan elnökké választotta, s így Csői Kju Ha, aki ugyan nem tartozott a diktátor Pák Csöng Hi legbennfen­­tesebb emberei, kebelbarátai közé, elfoglalhatta az államelnöki széket. Az ellenzéki pártok, főként a befo­lyásos Oj Demokrata Párt köreiben is lázas tanácskozások folytak az ország jövőjéről, sőt a hadsereg felső körei­ben .is elindult az erjedés. Ennek el­lenére állíthatjuk, hogy a Pák Csöng Hi utáni Dél-Korea terveinek szövö­­getői, akik ismerve a nép természetes vágyait, már nem zárkóztak el mere­­sítésének gondolata elől, számításaik­ból valahogy mégis kihagyták a dön­tő tényezőt i-, a hadsereget. Ez Külpolitikai kommentárunk nyomban bebizonyosodott, amikor de­cember közepén a hadsereg fiatalabb tábornokai vértelen puccsal megdön­tötték azt a katonai vezetést, melyet Csőn Szin Hva tábornoknak, volt ve­zérkari főnöknek, az ún. mérsékeltek vezetőjének a neve fémjelzett. Kato­nai berkekben „fiatalok lázadása“ ki­fejezéssel is emlegették ezt a meg­mozdulást, mert a színre lépő erők a tábornoki kar fiatalabb korosztá­lyát képviselték, sőt szerepüket a megfigyelők az egykori görög ezre­desek mozgalmához hasonlították. December óta Csőn Tu Hvant, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnö­két, a KCIA új vezetőjét, az összes statariális ügyek fő irányítóját tart­ják az ország erős kezű emberének, mégpedig nem alaptalanul, mert mint a legutóbbi események is bizonyítják, még Csoj Kju Ha államelnököt is hát­térbe szorítja. Ez a Csőn Tu Hvan azzal kezdte tevékenységét, hogy megtisztította a hadsereget a „mérsé­lása után adva volt egy viszonylagos lehetőség, hogy a félig katonai dikta­túráról áttérjenek liberálisabb polgári kormányzásra, a parlamenti demokrá­cia játékszabályainak betartására, ami nemcsak a dél-koreai burzsoázia kép­viselőinek, a mérsékeltebbeknek nyúj­tott volna nagyobb szerepet, hanem a dolgozó tömegek képviselői is na­gyobb lehetőségeket kaptak volna, hogy legálisan hallassák szavukat. Ez már önmagában is eredmény lett vol­na ebben az országban, amelyben Pák Csöng Hi uralmának 18 éve alatt el­térő politikai nézetekért, vagy netán a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság iránti rokonszenvért börtönbün­tetés járt. Sőt, ismernek egy költőt, akit azért halálra is ítéltek s csak kegyelemből változtatták az ítéletet börtönbüntetésre. A nagyobb szabad­ság kivívásának lehetőségét, melyet a liberális burzsoázia az Egyesült Ál­lamok támogatásával párhuzamosan várt, azonban meghiúsította a dél­Repedések a bábrendszeren keltektől“ és Pák Csöng Hi szellemé­ben kemény uralmat vezetett be. Washington ugyan rosszallta a de­cemberi puccsot, de nyilván megbé­kélt Hva szerepével, mert támogatá­sáról biztosította őt, amikor május derekán egyes dél-koreai tartomá­nyokban, főként Kvangzsau tartomá­nyi székhelyen, a harmadik legna­gyobb dél-koreai városban a szociális feszülség robbanáshoz vezetett. A megmozdulások élén a munkások és diákok álltak. A forradalmi helyzet­ben Szim Jhon Hva miniszterelnök kormánya lemondott, és a hadsereg az elnöktől teljhatalmat kapott a lá­zadás leverésére. A hírmagyarázónak itt meg kell állnia, hogy figyelmeztessen a televí­zió képhíradőjának jeleneteire, ame­lyek a viszonylag hosszú ellenállás után magát megadó Kvangzsuban a foglyokkal való kegyetlen bánásmó­dot örökítették meg. A harcokban több száz felkelő esett el, persze szá­muk nem pontos, mert a dél-koreai hatóságok adatai nem megbízhatóak, hanem a kegyetlenségéről hírhedt dél-koreai szoldateszka hatalmában nagyon bizonytalan a foglyok sorsa, tömeges megtorlás várható, hiszen Szöul a demokratikus közvéleménnyel is dacol, Washingtonnak pedig meg­felel a jelenlegi állapot — a forra­dalom elmarad, a rendszer szilárdan kezében tartja a hatalmat, legfeljebb „szépséghiba“, hogy aktivitizálták Pák Csöng Hí embereit. |y|i a dél-koreai helyzet tanulsá­­ga? Több irányban vonható le. Először is Pák Csöng Hi meggyílko­koreai reakció, éspedig annak legve­szélyesebb magva, a tábornoki klikk. Tehát Dél-Koreában nagyon korláto­zottak egy haladó kibontakozás poli­tikai lehetőségei, gyengék az ellenzék politikai szárnyai. Egyébként Csöng Tu Hvan, a már említett május 17-i puccs vezetője nemcsak az ellenzéki politikusokat tartóztatta le, hanem Pák Csöng Hi követői közül is nem egyet őrizetbe vétetett. A második tanulság az, hogy a mérsékelt változásokat óhajtó liberá­lis körök törekvéseikhez meddőn vár-' nak támogatást Washingtontól. Wa­shington fő érdeke az őt kiszolgáló mindenkori bábrendszer fenntartása. Minden lazítási kísérletet csak olyan mértékben támogat, amennyiben ez az objektív helyzetben megkövetelt „kozmetikáláshoz“ szükséges. Számá­ra a haladó törekvések lényege telje­sen mellékes, sőt veszélyes is. Végül egy harmadik tanulság: a rendszernek a jövőben is tartania kell az ifjúság, főként a főiskolások megmozdulásától. Hiszen a diákság mint forradalmasító tényező már a néhai Li Szín Man elnök bábrendsze­re idején szerepelt; 1960-ban a diák­­zavargások okozták a bábelnök buká­sát. Ez pedig minden további népel­lenes rendszernek intőjel, s a Dél- Koreában állomásozó mintegy 40 ezer főnyi amerikai katona sem mentheti meg Szöul urainak hatalmát, ha egy­szer megérlelődik a forradalmi hely­zet.., LŰRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom