Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
1980. Június 7. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A i elmúlt héten újabb állomásához érkezett a szovjet űrkutatás , melynek feladataiba egymás után vonják be az egyes szocialista testvérországokból kiküldött és a Szovjetunióban kiképzett űrhajósjelölteket. Május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, hazai idő szerint 20 óra 20 perckor a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—36 űrhajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzetet parancsnoka Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós pilótája; kutató űrhajósa Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára. A két űrhajós az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatja a szocialista országok közös űrkutatási céljainak megvalósítását. E munka során korábban már csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szojuz—35 május 27-én összekapcsolódott a Szaljut—6 — Szojuz— 35 ürkomplexummal. Az összekapcsoló szerkezet hermetizációjának ellenőrzése után a két űrhajós átszállt a Szaljut—6 űrállomásra. Az ember irányította tudományoskutató komplexum fedélzetén a Föld körüli kozmikus térségben nemzetközi személyzet dolgozik Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok személyében. A nemzetközi személyzet hét napra tervezett tudományos programját a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együtt dolgozták ki. A természeti környezet és a természeti erőforrások tanulmányozásának programja keretében az űrhajósok földfelszín-megfigyeléseket és fényképezést végeznek a tudomány és különböző népgazdasági ágak, egyebek között a mező- és erdőgazdaság részére. A nemzetközi személyzet munkaMagyar kutató űrhajóssal a fedélzetén startolt a SZOJUZ-36 A SZOCIALISTA INTERNACIONALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS ŰJABB MEGNYILVÁNULÁSA Valerij Kubászov programjában jelentős helyet kapnak az orvos-biológia vizsgálatok és kísérletek, amelyeknek előkészítésében magyar szakemberek nagy részt vállaltak. Népgazdasági szempontból fontos technológiai kísérletekre is sor kerül az ürkomplexum fedélzetén. A nemzetközi személyzet folytatja AZ ŰRKUTATÁSBAN Farkas Bertalan továbbá azokat a vizsgálatokat és kísérleteket, amelyeket a szocialista országok űrhajósainak űrrepülései idején a Szaljut—6 állomáson kezdtek el. Az előirányzott munka elvégzése után Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok a Szojuz—35 űrhajón térnek vissza a Földre. Ez az űrhajó vitte Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokat április 10-én az űrállomásra. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón megkezdett útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. A Szojuz—36 startjánál magyar párt- és állami küldöttség is jelen volt Bajkonurban. A küldöttség: Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Márta Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának elnöke. Valerij Nyikolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajóspilóta, a műszaki tudományok kandidátusa 45 éves, 1968 óta az SZKP tagja. Először 1969-ben Georgij Sonyin társaságában vett részt űrrepülésen, mégpedig kötelékrepülés keretében, másodszor pedig 1975-ben fedélzeti mérnökként vett részt a Szojuz—19 szovjet és az Apollo amerikai űrrepülő fedélzetén az első nemzetközi űrutazásban. A Szabolcs—Szatmár megyei Farkas Bertalan 31 éves, Gyulaházán született. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán kezdte meg tanulmányait, melyeket a Szovjetunióban fejezett be. 1972-ben hadnaggyá avatták és a légierőhöz osztották be. 1977-ben I. osztályú vadászrepülői minősítést kepott. Jelenleg a magyar néphadsereg századosa. 1978 márciusa óta tar* tózkodik a Szovjetunióban a Gagarinról elnevezett űrhajóskiképző központban. Az összekapcsolás végrehajtása után Leonyid Brezsnyev és Kádár János elvtárs táviratban üdvözölte az űrkomplexum négy űrhajósát. Hangoztatták: Minden nemzetközi személyzettel végrehajtott új repülés révén egyre teljesebben és mélyrehtatóbban valósul meg a világűr békés meghódítását célzó „Interkozmosz“ program, amely népeink javát és az egész emberiség érdekeit szolgálja. Az Önök munkája jelentősen hozzájárul az alapkutatásokhoz és a gyakorlati feladatok megoldásához. Ez a szocializmus hatalmas műszaki-tudományos erejét bizonyítja a világ előtt. A világűrben tartózkodó új, szocialista nemzetközi személyzet elődeihez hasonlóan békés kutatásokkal foglalkozik, ami azt mutatja az emberiségnek, hogy országaink népei magabiztosan tekintenek a jövőbe, és következetesen a béke útját járják. A szocialista országok űrhajósai úttörői az űrlaboratóriumok fedélzetén vállvetve végzett tevékenységnek, a világűrben megvalósuló és felbecsülhetetlen tapasztalatokat eredményező testvéri együttműködésnek. Az önök űrrepülése a gyakorlatban érvényesülő internacionalizmus ragyogó példája. Az űrhajósok választáviratukban biztosították a testvérországok vezetőit, hogy az orbitális tudományoskutató komplexum nemzetközi személyzetének tagjai mindent megtesznek azoknak a feladatoknak sikeres végrehajtása érdekében, amelyeket, a szocialista országok tudományos és népgazdasági célú közös űrkutatási programja irányzott elő számukra. „Nemzetközi személyzetünk minden erejével és tudásával azon lesz, hogy becsülettel igazolja népeink nagyfokú bizalmát“, hangoztatta a távirat. ESEMČNYEK MARGÓJÁRA Lángok Miamiban és a polgári jogok Amerikája 'A nemzett gárda és más fegyveres testületek mozgósított alakulatainak kellett „tüzet oltani“ az amerikaiimil- Hornosok közismert nyaralóhelyén, Miamiban. Persze nem az édes semmittevéssel szórakozásokat hajszoló gazdagok eldorádójábán, hanem a ragyogó város egy cseppet sem ragyogó néger gettójában. A fegyveresek beavatkozása nyomán a gettóban is fény támadt: a tűz fénye ismét rávilágított az amerikai igazságra, a hamisítatlan igazságra, az égbekiáltó szociális egyenlőtlenségek igazságára, mely nevetségessé teszi az emberi kapcsolatok hangoztatásával kapcsolatos washingtoni öntömjénezést és a mások ellen koholt hamis vádakat. Az történt, hogy a zsúfolt gettó lakossága fellázadt. A megoldatlan szociális bajok, a jelenlegi válság közepette a négereket meginkább sújtó nehézségek mindenképpen élezték az évek óta robbanékonnyá váló helyzetet, most azonban egy bírósági komédia folytán csordultig telt a pohár. Az történt, hogy fehérekből álló esküdtszék felmentette azt a négy rendőrt, akik halálra verték a gyorshpjtási szabálysértést elkövető ARTHUR McDUFFIE néger biztosítási ügynököt. Az esküdtszék ezt azzal indokolta, hogy a rend őrei „csupán kötelességüket“ teljesítették, amikor a motorkerékpárján száguldó fiatalembert leparancsolták és ... „intézkedtek“. Morrero, Ewans, Diggs és Watts elnyerte szabadságát, mert egyes védők szerint, ha néger esküdt is lett volna a testületben, merte volna-e vállalni következmények nélkül a felmentó határozatot. így a fehérek szuverénen mondták ki a rendőrök ,Ártatlanságát*. Miamiban a Liberty City népe azonban ezt „nem nyelte le“. Zavargások törtek ki, s a néger gettó tüzelnek fénye 25 millió amerikai néger sorsára vetett fényt. A katonaság, a fegyveresek fellépése megfékezte az indulatokat, a romok fölötti füst is eloszlott, de a „pacifikálás" még nem fejeződött be. Hiába irányította Washington a néger mozgalmak mérsékelt vezetőit, például Andrew Youngot az elnök egykori ENSZ-nagykövetét Miamiba. A megalkuvók már nincsenek hatással a tömegekre, ők a néqer gazdagok vékony rétegének a szószólói. Miami esete nem egyedülálló jelenség az Egyesült Államokban. Friss felmérés szerint legalább egy tucatnyi néger lakosságú amerikai városban forró a helyzet, bármikor robbanás következhet be. Ami történt, öngól a Cart er-kormányzatnak, mert nagyon kézzel foghatóan bizonyítja, hogy az elnök szociális vonatkozású választási ígéreteiből sem váltott be semmit, a szocialista országok ellen — egyebek között az emberi jogok megsértésének hazug vádjával — indított kampányai pedig gyakorlati csődjük után most már elméleti síkon is csődöt vallottak, hiszen az Egyesült Államokban az emberi, jaji egyenjogúság kérdésében- még a törvény fenkölt szava is cinikussá válik a valóság fényében. —in—* Hangzatos szavak az amerikai valóság tükrében. [Kukrinyikszi rajza] MIAMI UTÄN A történtek eredőjét a tavaly ok** tőberi merényletben kell keresni. Az Egyesült Államok dél-koreai bábrendszerének elitje szórakozni indult. Pezsgős vacsora, dáridó, amire Pák Csöng Hi dél-koreai diktátor ^zűk környezetének sohasem kellett különleges okot keresnie, aztán borgőzös légkörben szóváltások, fegyverdördülés, tűzharc, s Dél-Korea rettegett kényura holtan rogyott össze az egyik szöuli előkelő étterem fenntartott helyiségében. Pák Csöng Ht megszűnt létezni. Gyilkosat nem kellett sokáig keresni, — ugyanis a tumultusban bárki leadhatta volna a végzetes lövést —, maga jelentkezett és előzékenyen a nyomozó hatóságok kezére Játszott. Nem volt más, mint Kim Dze Kjui, az ország második erős kezű ura, a félelmetes KCIA, a dél-koreai titkosszolgálat vezetője. Tettét nem is próbálta pillanatnyi indulattal magyarázni vagy szépíteni. Politikai indokokat hozott fel: állítólag azért küldte a másvilágra a rettegett diktátort, hogy szabaddá tegye az utat egy későbbi liberalizálás előtt, mert Pák Csöng Hi 18 évi uralma alatt tartós feszültség és romlás állapotába hozta az országot. Váltig, hangoztatta ezt a hírszerző szolgálat főnöke, kissé szépítve ezzel legelső vallomását, hogy tettének oka rivalizálás volt. Am,, már a múlt év végén kétségtelen volt a közvélemény előtt, hogy a diktátor meggyilkolásának fő motívuma egy harmadik ok volt: Washington megelégelte a közel húsz éve basáskodó bábjának a helyzetet valóban robbanásig élező uralmát, s mivel szöuli „kozmetikázásra“ más módot nem látott, a piszkos ügyekben legjáratosabb C1A dél-koreai fiókját, a KClA-t bízták meg, a tett végrehajtására pedig maga a „nagyfőnök, Kim Dze Kjui vállalkozott. Qél-Koreában szóbeszéd tárgya volt, hogy a merényletet Washington rendelte meg, s a továbbiakban a rendszer demokratizálódását, a már régen követelt társadalmi reformok megvalósulását várták. Vérmes remények voltak, ezt azért Washington sem kívánta. A diktátor örökét rövidesen kevésbé kompromittált emberei foglalták el. Az alelnököt a korrupt tartományi tisztviselőkből és a társadalom felső rétegeinek megvesztegethető képviselőiből álló 2500 főnyi elektor! testület elég gyorsan elnökké választotta, s így Csői Kju Ha, aki ugyan nem tartozott a diktátor Pák Csöng Hi legbennfentesebb emberei, kebelbarátai közé, elfoglalhatta az államelnöki széket. Az ellenzéki pártok, főként a befolyásos Oj Demokrata Párt köreiben is lázas tanácskozások folytak az ország jövőjéről, sőt a hadsereg felső köreiben .is elindult az erjedés. Ennek ellenére állíthatjuk, hogy a Pák Csöng Hi utáni Dél-Korea terveinek szövögetői, akik ismerve a nép természetes vágyait, már nem zárkóztak el meresítésének gondolata elől, számításaikból valahogy mégis kihagyták a döntő tényezőt i-, a hadsereget. Ez Külpolitikai kommentárunk nyomban bebizonyosodott, amikor december közepén a hadsereg fiatalabb tábornokai vértelen puccsal megdöntötték azt a katonai vezetést, melyet Csőn Szin Hva tábornoknak, volt vezérkari főnöknek, az ún. mérsékeltek vezetőjének a neve fémjelzett. Katonai berkekben „fiatalok lázadása“ kifejezéssel is emlegették ezt a megmozdulást, mert a színre lépő erők a tábornoki kar fiatalabb korosztályát képviselték, sőt szerepüket a megfigyelők az egykori görög ezredesek mozgalmához hasonlították. December óta Csőn Tu Hvant, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökét, a KCIA új vezetőjét, az összes statariális ügyek fő irányítóját tartják az ország erős kezű emberének, mégpedig nem alaptalanul, mert mint a legutóbbi események is bizonyítják, még Csoj Kju Ha államelnököt is háttérbe szorítja. Ez a Csőn Tu Hvan azzal kezdte tevékenységét, hogy megtisztította a hadsereget a „mérsélása után adva volt egy viszonylagos lehetőség, hogy a félig katonai diktatúráról áttérjenek liberálisabb polgári kormányzásra, a parlamenti demokrácia játékszabályainak betartására, ami nemcsak a dél-koreai burzsoázia képviselőinek, a mérsékeltebbeknek nyújtott volna nagyobb szerepet, hanem a dolgozó tömegek képviselői is nagyobb lehetőségeket kaptak volna, hogy legálisan hallassák szavukat. Ez már önmagában is eredmény lett volna ebben az országban, amelyben Pák Csöng Hi uralmának 18 éve alatt eltérő politikai nézetekért, vagy netán a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság iránti rokonszenvért börtönbüntetés járt. Sőt, ismernek egy költőt, akit azért halálra is ítéltek s csak kegyelemből változtatták az ítéletet börtönbüntetésre. A nagyobb szabadság kivívásának lehetőségét, melyet a liberális burzsoázia az Egyesült Államok támogatásával párhuzamosan várt, azonban meghiúsította a délRepedések a bábrendszeren keltektől“ és Pák Csöng Hi szellemében kemény uralmat vezetett be. Washington ugyan rosszallta a decemberi puccsot, de nyilván megbékélt Hva szerepével, mert támogatásáról biztosította őt, amikor május derekán egyes dél-koreai tartományokban, főként Kvangzsau tartományi székhelyen, a harmadik legnagyobb dél-koreai városban a szociális feszülség robbanáshoz vezetett. A megmozdulások élén a munkások és diákok álltak. A forradalmi helyzetben Szim Jhon Hva miniszterelnök kormánya lemondott, és a hadsereg az elnöktől teljhatalmat kapott a lázadás leverésére. A hírmagyarázónak itt meg kell állnia, hogy figyelmeztessen a televízió képhíradőjának jeleneteire, amelyek a viszonylag hosszú ellenállás után magát megadó Kvangzsuban a foglyokkal való kegyetlen bánásmódot örökítették meg. A harcokban több száz felkelő esett el, persze számuk nem pontos, mert a dél-koreai hatóságok adatai nem megbízhatóak, hanem a kegyetlenségéről hírhedt dél-koreai szoldateszka hatalmában nagyon bizonytalan a foglyok sorsa, tömeges megtorlás várható, hiszen Szöul a demokratikus közvéleménnyel is dacol, Washingtonnak pedig megfelel a jelenlegi állapot — a forradalom elmarad, a rendszer szilárdan kezében tartja a hatalmat, legfeljebb „szépséghiba“, hogy aktivitizálták Pák Csöng Hí embereit. |y|i a dél-koreai helyzet tanulsága? Több irányban vonható le. Először is Pák Csöng Hi meggyílkokoreai reakció, éspedig annak legveszélyesebb magva, a tábornoki klikk. Tehát Dél-Koreában nagyon korlátozottak egy haladó kibontakozás politikai lehetőségei, gyengék az ellenzék politikai szárnyai. Egyébként Csöng Tu Hvan, a már említett május 17-i puccs vezetője nemcsak az ellenzéki politikusokat tartóztatta le, hanem Pák Csöng Hi követői közül is nem egyet őrizetbe vétetett. A második tanulság az, hogy a mérsékelt változásokat óhajtó liberális körök törekvéseikhez meddőn vár-' nak támogatást Washingtontól. Washington fő érdeke az őt kiszolgáló mindenkori bábrendszer fenntartása. Minden lazítási kísérletet csak olyan mértékben támogat, amennyiben ez az objektív helyzetben megkövetelt „kozmetikáláshoz“ szükséges. Számára a haladó törekvések lényege teljesen mellékes, sőt veszélyes is. Végül egy harmadik tanulság: a rendszernek a jövőben is tartania kell az ifjúság, főként a főiskolások megmozdulásától. Hiszen a diákság mint forradalmasító tényező már a néhai Li Szín Man elnök bábrendszere idején szerepelt; 1960-ban a diákzavargások okozták a bábelnök bukását. Ez pedig minden további népellenes rendszernek intőjel, s a Dél- Koreában állomásozó mintegy 40 ezer főnyi amerikai katona sem mentheti meg Szöul urainak hatalmát, ha egyszer megérlelődik a forradalmi helyzet.., LŰRINCZ LÁSZLÓ
