Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-09 / 49. szám
t SZABAD FÖLDMŰVES, 1978. december S. Mindenki tornaterme „Társadalmi ügy a testnevelés“ olvashatjuk mindenfelé. Ennek megfelelően sokat beszélünk manapság arról, vajon változik-e a testneveléssel, a tömegsporttal kapcsolatos szemlélet. Vélemények, helytálló érvek és ellenérvek hangzanak el, mindkét fél bizonyítani igyekszik a maga igazát. Örömteli, hogy az említett vitákban egyre jobban azok javára billen a mérleg serpenyője, akik úgy érvelnek, hogy fokozódó figyelem irányul a testedzésben való aktív részvételre. Az utóbbiak igázát bizonyítja az a beszélgetés is, amelyet Belkovics Lászlóval, az Orechová Potôňi (Dióspatony) sportszervezet elnökével folytattunk. A sportszervezet elnökétől megtudtuk, hogy a faluban legkedveltebb sportág a labdarúgás. A sportszervezet labdarúgói öt csapattal képviseltetik magukat a különböző szintű bajnokságokban. Az első csapat például a 'kerületi В-osztályban szerepel, s az őszi idényt a második helyen fejezte be. Az elmondottak ellenére a szervezet vezetősége fejleszti a további sportágakat is. Örömteli, hogy számukra egyformán kedves, és fontos minden sport. A tömegsport céljainak megfelelően a különböző szintű bajnokságokban szerepeltetik kézilabdázóikat (két csapat), sakkozóikat (két csapat), asztaliteniszezőiket (két csapat) és atlétáikat. hogy egy üdülő tágas, világos, tiszta előcsarnoka veszi körül. A gumiburkolaton tornaszerek, a hatalmas eblakokon szinte zuhog be a fény. Egyszóval gyönyörű a terem. Nappal az iskolások birtokolják. — Sokkal másabb itt a tornaóra, mint régen az iskola folyosóján! Az első órákon volt egy kis izomlázam, de azóta remekül érzem magam. Félig már a kötélre is feltudok pidszni, a láb segítsége nélkül! Csupa játék itt minden ... Szinte érzem, hogy hétről hétre erősebb vagyokl — mondta boldogan az egyik tanuló. — Persze a lehetőség nem az égből pottyant — fűzte hozzá Gálffy Benő testnevelő. — Most már a lehetőségek adva vannak, tehát teljesen Jogos az is, hogy alaposságot követeljünk a tanulóktól. Ez elsősorban a fegyelemre meg a szorgalomra vonatkozik. Utána jöhetnek majd az eredmények . Este a szemlélőnek az kelt örömet, hogy a tornatermet mezbe öltözött felnőttek töltik meg. A kézilabdázók Kálmán Miklós — edző irányításával levezető jellegű edzést tartanak, s taktikai variációkat gyakorolnak. Az asztaliteniszezők számára most legfontosabb a formaidőzítés. A labdarúgók is megkezdik rövidesen a téli alapozást. A szurkolók szerint a tavaszi idényben többször volt baj a csapat erőnlétével. Az új létesítményt szép számmal Iáf ’ *' A falu korszerű sporttelepén gyakran rendeznek honvédelmiéi sportnapokat. Fotó: Tánczos Dénes A nem aktív sportolók — rekreációs alapon — főképpen a labdarúgásnak, röplabdának, kézilabdának, lábtenisznek, turisztikának és az atlétikának hódolnak. A szakosztály női röplabdázói például kerületi szinten is eredményesen képviselték a járást. Évente hat alkalommal rendeznek honvédelmi- és sportnapokat, kocogőversenyeket, turisztikai túrákat, melyeken alkalmanként kétszázan is részt vesznek. A krónika szerint a falu sportszervezete 1933-ban alakult, sportpálya nélkül. A sportolók gondjait végül egy kisgazda oldotta meg, aki rendelkezésükre bocsájtotta a tulajdonát képező faluvégi legelő egyik részét. Később amikor híre ment, hogy a sportolók „kapukat“ raknak le, a nagylelkű gazda lihegve sietett a helyszínre: — A kapukhoz kulcsot kérek, hogy a szénát tudjam elszállítani — kiabálta kétségbeesetten. Tizenhét év múlva Dióspatonyban felépült a Járás egyik legkorszerűbb sporttelepe. 1978-ban ugyanebben a faluban korszerű tornatermet avattak. A látogató, ha nem tudná, hogy tornateremben van, könnyen azt hihetné, togatják a nem aktív sportolók is. A felszedett kilók, a darabosabb mozgás azonnal elárulja ezt. A gyengébb nem képviselői főképpen a gimnasztikát és a röplabdát kedvelik. — A lehetőségeket hasznosítva a jövőben a nők még szélesebb rétegeit vonjuk be, aktivizáljuk a sportnapokon és a téli estéken — mondotta Brányik Piroska, a gimnasztika- és a röplabdaszakosztály vezetője. És mintha csak szavait akarták volna példázni: Belainé, Gyurkovicsné, Hurkáné, Lelkes Mária és a többiek — túlnyomórészt családos anyák — ritmikus, derűs gimnasztikái gyakorlatba kezdtek. • • m Az összefogás eredményeként a közelmúltban Dióspatonyban tornatermet avattak. Ennek hasznosításához elsősorban az kellett, hogy a falu vezetői felismerjenek két nagyon fontos, éppen ezért nyilvánvaló tényt: minden sportoló gyermekként kezdi pályafutását, s valamennyiünknek szüksége van a mozgásra, mert csak a test és a szellem harmóniája teremtheti meg a teljes embert. Az új létesítmény ezért vált mindenki tornatermévé. Csiba L. Egymaga áll s énekével ki a színpadra, lebilincseli a hallgatókat. Igaz érzelmeket közvetít. Ajkán élményszámba menően csendülnek jel a megzenésített balladák, siratok, vagy a vidám népdalok. SCHUSZTER ÉVÁVAL könnyű beszélgetni. Gyorsan és pontosan fogalmaz. Kérdések nélkül beszél önmagáról, őszintén sorolja élményeit, terveit. Számára a népdal embereket jelent. Közösségi kultúrát, közösségi nyelvet, amellyel értjük egymást. De a népdal stemélyekre is emlékezteti: ők tanították meg igazán népdalt énekelni. Valójában sokszor nem is énekelni kell, hanem panaszosan elmondani azt, ami fájt. Például „Az énjzsizmám, az én csizmám debreceni“ című népdalt, melyet a Tavaszi szél vizet áraszt országos döntőjében is előadott édesapja nővérétől tanult meg kislánykorában. Szerinte a népdalt csak úgy érdemes előadni, hogy az összekötő híd legyen a ma embere és a népi közösség között, ahol a dal megszületett. Ezt a közösségi kultúrát, — a népdalt — kottából nem lehet igazán megtanulni. Lehet ugyan szépen énekelni, de mindig megmarad annak „mester-A dal titka séges“ zöngése, nem közvetít igazi érzelmeket. Ezért a népdalt — eredeti előadásban — gyűjti. Csallóközt és mátyusjöldi gyűjtőútjain sok ismerőst szerzett. Beszédük, énekük néha valóságos költészet — népköltészet.' Szerencsés embernek tartja magát. Szerencsés, mert szabad idejében azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. Énekli és komolyan veszi a népdalt. Hiszi, hogy éneklés közben a ballada, kesergő vagy sirató igazi hősévé válik. Fantáziáját, képzelőerejét egyszóval minden tehetségét igyekszik kihasználni. Kissé talán makacs is, mert mindig a kitűzött célok jelé halad. S ha ezt elérte, máris új cél jelé igyekszik. Terveiről nem szeret beszélni. Anynyit azonban elárult, hogy jövőben a šamoríni (Somorjaj Csalló-táncegyüttes műsorában lép jel. „... akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek“ — írta Babits Mihály A dal titka című versében. A vers Schuszter Éva eddigi tevékenységének a mottójául is szolgálhatna. A mierovól (Béke] énekesnő szép érdeme, hogy segít bennünket visszavezetni, a népdal eredeti gyönyörűségéhez. —csiba— Fottó: —tt Beszélgetés az amatőr művészeti tevékenységről FORDÍTSUNK NAGYOBB GONDOT A MŰKEDVELŐ TEVÉKENYSÉGRE A CSEMADOK XII. országos közgyűlése különös figyelmet szentelt az amatőr művészi csoportok tevékenységének. Határozatban rögzítette a művészeti csoportok nemcsak menynyiségi számának növelését, de elsősorban azok művészi színvonalának emelését. RIPCSU RUDOLFFAL, a CSEMADOK terebesi járási bizottság titkárával a CSEMADOK művészeti csoportjainak tevékenységéről, elért eredményeiről és a gondokról beszélgettem. Mindenekelőtt arra voltam kíváncsi, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei milyen művészeti tevékenységeket fejtenek ki? — A CSEMADOK-nak a járásunkban ötven helyi szervezete van, mintegy négyezerhatszáz tagot számlálunk. Elöljáróban elmondhatom, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei általában közepes művészeti tevékenységet fejtenek ki. A művészeti csoportjaink közül az énekkari tevékenység emelkedik ki. Ezidőszerint három énekkart tartunk nyilván: a magyar tanítók járási kórusát, a CSEMADOK nagykaposi és bodrogszerdahelyi énekkarát. E- mellett a tizenhét éneklőcsoportunk is színvonalas tevékenységet fejt ki. A „Tavaszi szél vizet áraszt... országos elődöntőben tfz műsorszámmal szerepeltünk. Népdalénekeseink közül kiemelném a nagykövesdi Nagy Albérlőét és a szomotori Nagy Józsefet, akik saját gyűjtéseikből állítják össze műsorukat. — Mi a helyzet az öntevékeny színjátszómozgalom szakaszán? — Az idén öt felnőtt szinjátszócsoport működött. Jő munkát végzett a királyhelmeci színjátszó csoport Kassai Béla vezetésével, amely tizennégy alkalommal adta elő Ján Solovič „Ez aztán a meglepetés“ című vígjátékát. Ez a csoport a komáromi Jókai Napokon is szerepelt, s két díjat nyert. Jól működik a CSEMADOK kisgéresi, battyányi, szinyéri és a zétényi színjátszó csoportja is. A színjátszó együtteseink összesen huszonhat fellépést tartottak. — Ügy hallottam, hogy fellendülőben van a járásban a népi táncmozgalom? — Sajnos, a táncmozgalommal nem nagyon dicsekedhetek. Igaz, a Bodrogközi Táncegyüttes egész estét betöltő műsora eléri a kívánt színvonalat. Műsorukat a táncokon kívül balladák, furulyaszólók, zenekari számok és szólóénekek teszik tartalmassá és vonzóvá. Nem mondhatom el ugyanezt a többi tánccsoportről, amelyek műsora úgy mennyiségben, mint színvonalban messze elmaradnak a követelményektől. A zenekari mozgalom viszont fellendülőben van. Jelenleg már négy citerazenekart tartunk nyilván, előadói színvonaluk évről évre gazdagodik. Ripcsu elvtárssal, a CSEMADOK terebesi járási bizottság titkárával a művészeti tevékenységet hátráltató problémákról is váltottam néhány szót. Legnagyobb gondot a szakemberhiány okozza a terebesi járásban. Ez az oka annak is, hogy kevés a színjátszócsoport, az énekkar és a tánccsoport. Hasonló, vagy még nagyobb problémák vannak, az irodalmi színpadi mozgalom terén. Ez a járásban gyerekcipőben jár. Nagyon hiányos az utánpótlás nevelése. A gyermek- és a diákszínjátszással nem foglalkoznak kellőképpen az arra hivatott intézmények. Nagyon kevés a gyermekkórusok száma is. Ugyanez mondható el a gyermektáncmozgalomról. A legnagyobb problémát viszont a művészegyüttesek anyagi támogatásának elmulasztása okozza. Az idén csupán ót CSEMADOK művészeti csoport kapott a helyi nemzeti bizottságoktól két-háromezer korona anyagi támogatást. — Van tehát min törni a fejünket. A kivezető utat mindenekelőtt abban látom, hogy a jövőben nagyobb lehetőséget kell biztosítani a kezdő művészeti csoportoknak is a járási szinten való szereplésre. Nagyobb gondot kell fordítani a népművészet minden ágában a gyermekcsoportok ténykedésének. A szakember hiány pótlására szükséges lenne kerületi szinten hoszszabb lejáratú tanfolyamokat szervezni. Végül, de nem utolsósorban szükséges, hogy a művelődési házak költségvetéseiben biztosítsák a CSEMADOK csoportok anyagi támogatását. — Befejezésül elmondhatom, hogy a terebesi járásban az amatőr művészeti mozgalom fellendülőben van. Elsőrendű fela'data elsősorban a nevelés és önnevelés, a szabad idő ésszerű, hasznos kihasználása, végső fokon az önkifejeződés, a képességek, a tehetség kifejezésének biztosítása. ILLÉS BERTALAN Az évfordulók legyében A luöéneci-l (Losonc) járásban köztársaságunk megalakulásának 60. és a NOSZF 61. évfordulóját, huszonhét CSEMADOK helyi szervezetben ünnepelték meg, és műsort biztosítottak a községben megrendezett ünnepélyekre. A Csehszlovák Szovjet Barátsági Hónapban pedig műsoros esteket szerveztek a CSEMADOK helyi szervezetei. Hatvan éves a Csehszlovák Köztársaság címen Sáfí Béla tanító, a CSEMADOK járást bizottságának elnöke, és Varga Ferenc tanító, valamint Szabó Béla igazgató-tanító több előadást tartottak a járás községeiben. Különösen a vilkei előadást szervezték meg jól a vezetők. Jelšovcén (Jelsőc) Major Istvánra és a tornócl béke manifesztációra emlékeztek meg előadásaik köretében. Előadást tartottak még a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatokról, a nemzetiségi kultúránk fejlődéséről és Krúdy Gyula emlékestet is szerveztek Pincinán (Pincén). A továbbiakban Gál Sándor csehszlovákiai költővel szerveznek többhelyütt beszélgetést. Az író-olvasó találkozóra a CSEMADOK losonci járási bizottsága az írónak már 400 darab könyvét adta el, s így az olvasók is felkészülve mennek a találkozóra. Sólyom László Kocsis Ernő művészete Azt hiszem, mindannyiunk örö** mére szolgál, hogy a marcelházi (Marcelová) Kisgaléria Jelentős kulturális tényezővé vált falvaink képzőművészeti nevelésében. Céljuk, hogy bővüljön a falusi ember esztétikai látásmódja, nemzeti és nemzetiségi kultúránkhoz való őszinte viszonya. Kocsis Ernő, a (kiállító festőművész művelt ember. Tárgyilagos és ugyanakkor ösztönös művész Is. Szerencsés alkat: küzdő, fáradhatatlan képzőművész és pedagógus, kitűnő rajztanár, aki Jelenleg a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanít. Nevel, rajztanárokat képez a következő nemzedékek számára. S talán éppen ezirányú pedagógiai képzettsége indítja őt arra, hogy a hagyomány és a korszerűség, a hagyományt tisztelő múlt és a szüntelenül kísérletező Jelenünk formai-tartalmi érvelésével valamiféle logikus szintézist hozzon létre festészetében. Neve sokszor szerepel kortársmfívészelnk ős pedagógusaink párbeszédetben. Rajzai, illusztrációi egyre gyakrabban jelennek meg a sajtóban, s kiállításai során, minden alkalommal újabb festményekkel linóleummetszetekkel szokta meglepni a közönséget. Nyolc évvel ezelőtt volt első nagyobb méretű önálló kiállítása a Dunamenti Múzeumban, ahol az egykori párkányi diák, majd a pedagógiai főiskola végzős növendéke, sikerrel bemutatkozhatott. Nehéz volt az út, míg eljutott idáig. Apját, az egykori kőműves mestert, a flosenburgi koncentrációs táborban kínozták halálra. Három kiskorú gyermekkel özvegyen maradt édesanyjuk kommunista szellemben nevelte őket. Csupa tragikus élmény, Izgalmas és fájdalmas múlt, küzdelem egy szebb és jobb világ reményében Ilyen körülmények között érlelődött Kocsis Ernő érzelmi és értelmi világa, izmosodott meg politikai érettsége, az egyre konkrétabbá formálódó művészi mondanivalójához fűződő reflexiók grafikai-festői megfogalmazásában. Most kiállított képei, munkásságának újabb szakaszát mutatják. Igazolják, hogy az ő festészetében is előtérbe került az érvelő témafelvetés és az a becsületes orientáció, amely a szocialista művészeti ábrázolás irányát képviseli. Hatások és kezdeményezések, átvett gyakorlatok és egyéni útkeresések tárulnak elénk, amelyek Kocsis Ernő rátermettségét és kitartó buzgalmát, művészetszeretetét és esztétikai elkötelezettségét, mindkét hivatása iránt, igazolják. Kifejező, olykor nyugtalan, hol pedig költői hangulatú, ritmusában nyugodt piktúrájának központi témája egyre inkább a természet: a táfképfestés és a figurális kompozíció. Lino metszetei és tematikus rajzai üzemlátogatásai és természetjárásai során készült alkotásai egyre jobban bizonyítják, hogy az elkövetkező esztendőkben, egyéniségének folyamatos gazdagításával, a hasznos tanulságok elfogadásával, élményeinek rendszeresebb összegezésével képzőművészeti alkotásai továbbra is örömmel töltik meg azt a dolgozunk. teret, amelyben élünk és Kocsis Ernő minden eddigi fórumon méltóképpen képviselte a szlovákiai rajztanárok iránymutató színvonalát, hiszen immár tíz éve rendszeresen szerepel kerületi és országos tárlatokon, sőt külföldön is, ahol minden alkalommal elismerően értékelték alkotásait. Tegyük most ezt mi is, amikor megtekint- > jük a marcelházi Kisgalériában elénk tárt képeit és lássuk meg bennük a jelenlevő szépet és az érvelő tartalmat, úgy, ahogy azt Kocsis Ernő a számunkra elkészítette. Szucúy M. Emil
